Azt gondolná az ember, hogy az évek óta tartó lemezipari recesszió a legsúlyosabban a rétegműfajok képviselőit érinti. Pedig ez csak részben igaz. A hazai nép- és világzenei piac például változatlanul szembemegy a trenddel, évről évre bővül a kínálat, és továbbra is növekednek az eladások. Persze csak önmagukhoz képest, hisz ezen a területen a legkeresettebb kiadványokból sem fogy egy-kétezer példánynál több.

Talán azért is vagyok még optimista, mert a nagy lemezbiznisz, a kilencvenes évek idején még nem léteztünk. Mi már a lejtmenet idején kezdtük, s azóta is folyamatosan bővülünk - magyarázza Liber Endre, a FolkEurópa kiadó vezetője. Mindez persze annak is köszönhető, hogy három éve a folkosok összefogtak, egyesítették erőiket, racionalizálták tevékenységüket, megalapítva a Hangvetőt, mely ma talán az egyetlen igazán eredményes nép- és világzenei terjesztő vállalkozás Magyarországon. Abban a szegmensben, amely a Mahasz adatai alapján a hazai piac mindössze 1-2 százalékát jelenti.

A Hangvetőt három cég, az első független hazai népzenei kiadónak számító Etnofon a FolkEurópa (Balogh Kálmán, Tükrös, Makám, Szalóki Ági) és az X-Produkció (Boban Markovics, Balázs Elemer Group) hozta létre 2003 őszén, és kellően széles skálán mozognak: ma közel 200 címet tartalmazó katalógusukba a folkzenében gyökerező műfajok szinte minden ága megtalálható, a hagyományos népzenétől a világzenén át a folkkal érintkező jazzig. Többek között ők terjesztik - nem csak idehaza, de külföldön is - a Makám, a Muzsikás, a Besh O Drom, Sebestyén Márta, Lajkó Félix, Palya Bea, Berecz András és Mitsoura korongjait.

Azért a Hangvető a piaci működés határán van - teszi hozzá Horváth László, az X-Produkció vezetője. Mint hangsúlyozza, mivel értéket közvetítenek, mindenképp szükségük van állami vagy alapítványi támogatásra.

Ha ők borulnak, akkor nagy valószínűséggel az egész hazai folkzenei piac padlóra kerül. Jelenleg az összköltségvetésük legfeljebb 10-15 százalékát teszik ki a különböző támogatások, ráadásul ez a rétegzenei (folk, jazz, kortárs) piac más szereplőinek (Hungaroton, BMC) szubvenciójához volumenében hozzá sem mérhető. Viszont a folkosok - okulva az ezen a területen piacvezető Fonó lemezterjesztésének csődjétől - „vér és dacszövetséget” kötöttek, hogy ha baj van, nem hagyják veszni a Hangvetőt. Szoros kontroll alatt tartják, nem hagyják eladósodni. Fontosnak tartják, hogy a kiadóknak legyen egy jól működő, bejáratott terjesztői csatornája, ezért, ha kell, maguk finanszírozzák a Hangvető veszteségét, akár az amúgy szerény kiadói nyereségből. Azt is megtanulták, hogy nem elég a lemezkiadásban részt venni, az általuk felvállalt művészeket menedzselni is kell, hazai és külföldi fellépéseket szervezni nekik, ahonnan szintén lehet alkalomadtán visszaforgatni némi pénzt.

A Hangvető forgalmában egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a Magyarországon kívüli piacok: tavaly már minden harmadik CD-jük külföldön - elsősorban Németországban, Belgiumban, Hollandiában és Japánban - talált gazdára. Minél igényesebb egy kiadvány, annál biztosabb, hogy az emberek szeretnék meg is venni, véli Liber Endre, ennek megfelelően sosem igyekeznek spórolni a küllemen: kihajtható papírtokok, minőségi bookletek, sok képpel és szöveggel. Jó példa erre két, a közelmúltban megjelent kiadványuk.

Mindenekelőtt a fiatal népdalénekes generáció talán legtehetségesebb képviselőjének, Szalóki Áginak az új albuma (Cipity Lőrincz - FolkEurópa). Szalókit korábban a Besh o droM, a Makám, a Balázs Elemér Group vagy az Ökrös együttes produkcióiban hallhattuk rendszeresen, mígnem 2005 végén - első felnőtteknek szóló önálló albuma felvételére - összeverbuvált egy főként jazzmuzsikusokból álló saját csapatot. Velük rögzítette ezt a gyereklemeznek besorolt, valójában annál sokkal szélesebb rétegnek szóló zenei anyagot, melyen moldvai, gyimesi és cigány népdal éppúgy található, mint versmegzenésítés (Weöres Sándor, Kányádi Sándor, Nemes Nagy Ágnes), mindez finom, jazzes szövetbe ágyazva.

Szintén a magyar népzene és az amerikai jazz szintézisére törekszik - immár három évtizede - Dresch Mihály, akinek új lemezén (Élő nád - X-Produkció) a Zeneakadémián 2005. november 19-én adott koncertjének rezüméje hallható. Dresch kvartettjének hangzásvilágát a szaxofon mellett korábban Kovács Ferenc hegedűjátéka határozta meg, ezúttal viszont a cimbalomvirtuóz Lukács Miklós a másik szólista, ami Dresch évek, sőt évtizedek óta töretlen, egyenes „magyar jazzmuzsikáját” újabb rétegekkel gazdagítja.