Az idei nyár egyben a legutolsó lehetőséged arra, hogy meglátogasd a legendás punk/újhullámos klubot, a CBGB-t - ajánlja a newyorkology.com, s nem ő az egyetlen, amely e nem túl tágas, de annál nagyobb múltú koncerthelyre külön felhívja az amerikai metropolisba látogatók figyelmét. A Manhattanben, a Bowery 315 alatt található kultikus rockklub - ahol a hetvenes évek derekán többek között Patti Smith, Blondie, a Ramones, a Television és a Talking Heads kezdte pályafutását - szeptember végén, úgy tűnik, végérvényesen bezárja kapuit. Bár vezetője, Hilly Kristal a hírek szerint nem adja fel: a Music Televisionnek nemrég azt nyilatkozta, hogy a székhelyüket jövőre valószínűleg Las Vegasba teszik át. 

A CBGB létrejöttét valójában az onnan sok-sok tömbbel odébb lévő West Village-i lakók tiltakozásának köszönheti. Az eredetileg folkénekesi babérokra törő Hilly Kristal 1969-ben ugyanis Hilly's néven két szórakoztatóhelyet nyitott Manhattanben: egy éjszakai klubot a 13. utcában és egy bárt a Boweryn. A nagyobb fantáziát az előbbiben látta, ahol - kamatoztatva a legendás jazzklub, a Village Vanguard, illetve a Central Park Music Festival programjainak szervezése során szerzett tapasztalatait - elsősorban country- és könnyedebb jazzprodukciókat hívott. Az egyre zajosabb sikerek azonban kiváltották a West Village-i lakók ellenérzését és tiltakozását, így a sorozatos feljelentések és hatósági eljárások után Kristal 1973-ban kénytelen volt bezárni a szórakozóhelyet, s attól kezdve a kínai negyed keleti határán fekvő bárjára koncentrált.

Ebben az időben New York-ban meglehetősen kevés olyan hely akadt, ahol fiatal, „szabadúszó”, az akkori szupersztárocktól eltérő világban mozgó zenekarok felléphettek. Ilyen volt például a Mercer Arts Center volt, ami 1973 augusztusában összeomlott, vagy a Max's Kansas City, ami aztán számos tulajdonosváltás után bezárt. S végül ilyen lett - tulajdonképpen véletlenek sorozata után - a Boweryn lévő Hilly's, ami aztán 1973 decemberétől CBGB néven vonult be a rocktörténelembe. A zenészek visszaemlékezése szerint koszos volt, meleg és izzasztó, de aki az új idők új dalaira vágyott, az remekül érezhette ott magát.

Maga a név a Country Blue Grass Blues rövidítése, jelezve, hogy az induláskor Hilly Kristal továbbra is tradicionális folkzenékben gondolkodott. Emellett még alkalmanként irodalmi felolvasóesteket tartottak itt. A kevésbé látogatott napokon pedig a minden újra nyitott tulajdonos - sör-vacsoráért - ifjú, feltörekvő rockzenekarokat is színpadra engedett.

Többek között az akkor még teljesen ismeretlen Televisiont, mely 1974. március 31-én debütált a CBGB-ben, és bár alig pár tucat ember volt rájuk kíváncsi, azok olyan lelkesen visszatapsolták őket, hogy attól kezdve Tom Verlaine és társai minden vasárnap este felléphettek ott. A közönség soraiban pedig egyre másra bukkantak fel a későbbi amerikai punk/újhullám kiemelkedő egyéniségei, akik közül többen aztán saját zenekaruk élén szintén rendszeresen koncerteztek ott. Például a kezdetben irodalmi babérokra törő, majd „éneklő költővé” vált Patti Smith, a később Blondie-ként világsztárrá emelkedő Debby Harry, a szintén nemzetközi hírű David Byrne (Talking Heads), no és hát Ramones-fiúk, köztük a Budapesten, Erdélyi Tamás néven született Tommy Ramone, aki ma egyben a minimál punkzenekar egyetlen életben lévő tagja.

A CBGB tehát hasonló katalizátor szerepet töltött be a New York-i punk/újhullám színtéren, mint a 100 Club Londonban, az Oxford streeten a punkforradalom idején - ahonnan a „gyűlölet nyarát” meghirdető Sex Pistols mellett a mozgalom későbbi meghatározó zenekarai (Clash, Siouxsie & the Banshees, Damned, Buzzcocks) léptek fel. Gyújtópontja volt annak a mozgalomnak, mely frissességet és energiát hozott a hetvenes évek áporodott rockzenéjébe, s ami aztán legalább akkora felfordulást és átrendeződést hozott a rocktörténelemben, mint a hatvanas évek elején a Beatles megjelenése.

A punk/újhullám hetvenes évek végi, nyolcvanas évek eleji elülése persze a CBGB-t is érzékenyen érintette, ráadásul az onnan indult előadók már régen kinőtték a falait. Hilly Kristal nyitottságát dicséri viszont, hogy a klubnak a nyolcvanas években is volt még katalizátor szerepe: a New York-i underground hardcore színtér egyik legfontosabb demonstráló helye lett. A vasárnapi „rockmatinékon” mindig hatalmas tömeg gyűlt össze a Boweryn, és szintén hosszasan lehetne sorolni a pályájukat itt kezdő zenekarokat, a Gorilla Bizcuits-től a Sick Of It All-on át a Killing Time-ig. A sorozatos botrányok és erőszakos cselekmények miatt azonban 1990-től Kristal nem engedett többé fellépni hardcore zenekarokat, és ettől kezdve a CBGB elvesztette progresszív szerepét, és a továbbiakban gyakorlatilag már csak az egyre halványuló hírnevéből élt.

A klub azóta számos krízishelyzetet is átélt, legutóbb 2001-ben fenyegette komolyan a bezárás veszélye, de akkor Kristal kifizette 300 ezer dolláros tartozását. Tavaly szeptemberben viszont lejárt a bérleti szerződése, s az épület tulajdonosa, egy hajléktalanokat működtető alapítvány a korábbi 16 ezer dollárról 35 ezerrel emelte fel a bérleti díjat, amit viszont az időközben 76 ezer dolláros hátralékot ismét felhalmozó Hilly Kristal már képtelen „kitermelni”. Így ezen az őszön (várhatóan szeptember végén) végérvényesen bezárja a Bowery utcai klub kapuit és 2007-ben a tervei szerint Las Vegasban kezdi majd újra. Ahogy a Music Televisionben nemrég Kistal nyilatkozta: „Viszem a bárpultot magammal. Viszem a színpadot. Viszem a piszoárt, amibe anno Joey Ramone-nal együtt vizeltünk. Sok mindet viszek magammal - mindent, ami a CBGB-t azzá a klubbá tette, ami volt”.