Ezt eddig még senkinek sem sikerült elérnie - rebegte meghatottan a mikrofonba Molnár György Elefánt, és a gyergyószentmiklósi Muskátli étteremben az Omega valóban olyat tett, amire korábban nem volt példa: az utóbbi évtizedekben kizárólag sportcsarnokokban és stadionokban elérhető csapat a közönségtalálkozó végén eljátszotta a Petróleumlámpát. Mindenféle látvány-elem és pirotechnika nélkül, felszabadultan, aamolyan örömzene jelleggel.

Fotó: JBSz

Ennek akkor ott mintegy százötven erdélyi rajongó és néhány román rendőr lehetett szem- és fültanúja, másnap a marosvásárhelyi stadionban és környékén viszont már több mint ötvenezren éltették őket, és ünnepelték azt, hogy a negyvenhárom éve alakult zenekar 2005-ben végre eljutott Erdélybe.

Negyedszázaddal ezelőtt egyszer már turnéztak ugyan Romániában, és többek között Brassóban, Aradon, Temesváron és Bukarestben adtak koncertet, de a román állami szervezők arra gondosan vigyáztak, hogy magyar többségű területre ne jussanak el. Sőt, a temesvári koncert után a nagykövet előbb gratulált, majd közölte velük: fiúk, ez volt az utolsó. Mire viszont a Ceausescu-rendszer megdőlt, az Omega gyakorlatilag leállt, és az elmúlt évtizedben csak reprezentatív stadionkoncertek alkalmával lépett színpadra. Ezért is kellett várni ennyit erre a vizitre.

Polgármester, pálinka, palacsinta - többek között ez fogadta Székelyföldön mindenfelé Kóbor Jánosékat négynapos útjuk során. Meg persze rajongók és ámuldozók sora.  Ki régi bakelitlemezre, ki (jórészt másolt) CD-re, ki plakátra, ki pólóra, ki az alkarjára kért autogramot tőlük. Mert miként a sóbányájáról híres Parajd első embere mondta, jártak arrafelé miniszterek, állami vezetők, országgyűlési képviselők, de a politika múlandó. Az Omega viszont számukra az állandóságot képviseli.

Szombat este ezért is telt meg zsúfolásig a hetvenes években Bölöni László nevétől hangos ASA-stadion és környéke. Ahogy a helyiek mondogatták, május 21-én minden erdélyi út Marosvásárhelyre vezetett. Csíkszeredától Nagyváradig, Szatmárnémetitől Temesvárig mindenhonnan zsúfolásig megtelt buszok érkeztek (mi több, még Magyarországról is), a városban forgalomkorlátozást és alkoholtilalmat vezettek be, és a 150 ezer lakosú megyeszékhelyen legalább 50 ezer rajongó tapsolta végig a két és fél órás koncertet. És ami a legmeglepőbb volt: a közönség derékhadát a harminc alattiak adták.

Bár Kóbor János az út előtt hangsúlyozta, hogy az Omega nem politizálni megy Erdélybe, hanem örömet szerezni, a politikát mégsem sikerült teljesen kikerülniük. Már csak azért sem, mert a marosvásárhelyi fellépés létrejötte nagymértékben a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek volt köszönhető (plusz két, Erdélyben érdekelt magyar cégnek, a MOL-nak és az OTP-nek). A koncert előtt rövid beszédet mondó RMDSZ-elnök Markó Bélát a tömeg igen határozottan kifütyülte, ahogy a színpad két oldalán az este folyamán végig lengetett magyar és RMDSZ-zászlók sem illettek igazán az alkalomhoz. De az egybegyűltek szerencsére mindezeken felülemelkedve sokkal inkább a régóta várt kedvencekre koncentráltak.

Az Omega igazából már színpadra lépésekor megnyerte az estét. Némi cinizmussal azt is mondhatnánk, attól kezdve mindegy volt, mit játszottak, a produkciót vastaps fogadta. Ők mégis igyekeztek megdolgozni a sikerért, két és fél órás látványos, show-elemekben és pirotechnikában gazdag műsort nyomtak. S bár a koncert egyáltalán nem volt mentes a technikai és emberi bakiktól, ez a marosvásárhelyi este sokkal inkább az érzelmekről szólt, és ebben sem a zenekar, sem a közönség részéről nem volt hiány.

---------------------

Kapcsolódó anyagok:

Kóbor Mecky: Szimfonikus Omega >> - interjú, 2010. május

Omega-vizit Erdélyben >> - cikk, 2005. május

Illés, Metro, Omega - Beatmatuzsálemek randevúja >> - interjú, 2001. április

Kóbor János: Ha kellünk, akkor vagyunk >> - interjú, 1999. szeptember

Benkő László: Nincs rosszabb az állóvíznél >> - interjú, 1994. szeptember