Az A38 az elkövetkező két hétben igazán beerősít, a Budapesti Őszi Fesztivál keretében vagy azon kívül világra szóló produkciók egész során hozza el a Petőfi-híd budai hídfőjénél álló hajó gyomrába. A tegnap esti, Berlinből importált Russendisko után vasárnap este a hűvös északról érkeznek több szólamban és ritmusban üvöltő finnek, kedd este a funky keresztapjának tartott Maceo Parker mozgatja át a nagyérdeműt, a sort végül jövő vasárnap a Vienna Art Orchestra vendégszereplése zárja. Közben pedig mintegy pihentetőnek szerdán este drMáriás Lomtalanítás című kötete köré szerveződik performance, egy napra rá pedig a Pa-Dö-Dö-s Falusi Mariann próbálja megmutatni, hogy nem csak limonádéban utazik, de ha kell, tud ő (újra) jazzt is énekelni.

Mindenekelőtt azonban itt van ez a fura finn csapat, a Mieskuoro Huutajat, melynek kemény magja immár tizenhét éve üvöltöz fekete öltönyben, fehér ingben, fekete guminyakkendőben. Egy csapat unatkozó oului fiatal alapította, akik 1987-ben éppen december 6-án, a finn függetlenség napján kiabáltak el először nyilvánosan néhány hazafias dalt és indulót, a nemzeti himnuszt is beleértve. Tömören, de hatalmas intenzitással. A közönségnek tátva maradt a szája, a kritikusok meg nem győztek áradozni a különös és kétségkívül formabontó produkció láttán/hallatán. 

A Mieskuoro Huutajat ránézésre teljesen olyan, mint egy hagyományos férfikórus. De csak addig, amíg meg nem szólalnak. Náluk ugyanis nem a zenei képzettség és a hangi adottság a legfontosabb, hanem a tüdő kapacitása. A tagfelvételi teszt is mindössze két részből áll: milyen erővel tud fújni valaki, és milyen sokáig képes kitartani egy hangot. No és hát egyáltalán nem hátrány, ha az illető bírja a szájszagot, mint a közelből jövő intenzitású üvöltés elmaradhatatlan velejáróját.

A Mieskuoro Huutajat iránt az elmúlt években igen megnőtt a külföldi érdeklődés, Japántól Kanadáig sokan vevők e különlegességre. A repertoáron elvben ismert finn dalok szerepelnek, csak nehéz rájuk ismerni. Ha ugyanis a kórusalapító-vezető Petri Sirviö talál magának egy humorban és temperamentumban megfelelő darabot, nekilát elemeire szedni azt. Előbb a dallamot, majd a szöveget is alaposan lerövidíti, majd az egészet új formába önti, melyben az emberi nyelv, a zenei hangok, a városi/vidéki zajutánzások és a ritmus egyaránt fontos elemek. A fegyelmezett hozzáállás nem zárja ki a primitív erőket sem: a pontos artikuláció gyakorta keveredik a nem nyelvi üvöltéssel. A tagok számára egy-egy előadás nem titkoltan amolyan feszültség-levezető tréninget is jelent, a közönség meg a legtöbbször vagy ámul, vagy kacag, esetleg mindkettőt, de általában még a legedzettebb fülűek és idegzetűek is képtelen kitérni a produkció intenzitása elől. Képességeink esetleges tesztelésére legközelebb vasárnap este az A38 hajón nyílik lehetőség.