2001 őszén kezdték, ezt tehát már a harmadik alkalom, hogy kortárs holland és magyar zenészek egy fesztivál keretében egymásnak adnak randevút. A helyszín ezúttal is a Fonó, a dátum október 4-5, a legfontosabb fellépők holland részről a Michiel Braam Trio, a Benjamin Herman Quartet és az Eric Vloeimans Trio, a magyarok közül Winand Gábor, a Magony és a European Mantra.

Benjamin Herman

Mielőtt belemennénk a részletekbe, feltétlen meg kell említeni a holland-magyar jazztalálkozó egyik kezdeményezőjét, a nekünk, magyaroknak akár mintául szolgálható Dutch Jazz Connectiont. Ez a hat éve létező, a holland kulturális minisztérium által fenntartott "szervezet" végzi gyakorlatilag a holland jazzélet nemzetközi promocióját. A Paul Gompes vezette kétfős csapat 1997 óta számos olyan európai országban épített ki kapcsolatot, ahol nem csak a jazz konzervatívabb, hanem a kalandosabb, előremutatóbb válfajaira is tapasztaltak kellő érdeklődés. A hagyományosan fontos amerikai kontaktok mellett - megfelelő helyi erőkkel karöltve - főként Németországban, Franciaországban, Olaszországban és Magyarországon szerveznek rendszeresen holland súlypontú zenei eseményeket, idén pedig Szentpéterváron próbálkoznak, indításként mindjárt meglehetősen húzós programmal: negyven nap alatt két tucat koncerttel.

A Dutch Jazz Connection amúgy minden második évben megszervezi Amszterdamban a három napos Dutch Jazz Meetinget, ahová a világ minden tájáról hívnak koncertszervezőket, újságírókat, menedzsereket, lehet ismerkedni zenekarokkal, promoterekkel, trendekkel, egyéniségekkel. Plusz évente publikálnak néhány CD-válogatást, információs füzetkét, miegyebet, és postázzák oda, ahová kell.

Magyarországgal 1996 óta eleven a kapcsolat, emlékszik Paul Gompes, mint mondja, kezdetben főként az Őszi Fesztiválra segítettek eljuttatni jazzt vagy improvizativ zenét játszó zenekarokat. Aztán a Fonóval közösen kitalálták, legyen ott holland-magyar jazzfesztivál, és mivel az első találka 2001-ben igen nagy sikert aratott, azóta az esemény tradícióvá vált.

A Fonó mellett az elmúlt években még a győri Mediawave Fesztiválon jelennek meg rendszeresen holland jazzmuzsikusok. S bár esetenként egy-egy koncertet anyagilag is igyekeznek támogatni, mint Gompes hangsúlyozta, az ő feladatuk igazából a kellő körülmények megteremtése, illetve a zenészek és a koncertszervezők összehozása.

A tavalyi találkozó után két magyar formációt (Dresch Quartet, Balázs Elemér Group) hívtak meg Bécsbe, a Porgy & Bessbe, Európa egyik legjobb jazzklubjába játszani. A most hétvégén nálunk fellépő hollandok pedig előtte Kassán adnak koncertet. A héten a Fonóban ráadásul - a jövő évi hollandiai magyar kulturális évadot előkészítendő - három napos workshopot szerveztek, ahol naponta 16 pop-, rock-, jazz-, folk- és világzenei formáció mutatkozhatott be 25 holland és 15 európai jazzfesztivál igazgatója, művészeti vezetője előtt.

Ami pedig a konkrétumokat illeti, a találkozót szombaton a Kovács Ferenc vezette Magony kezdi. A számos hazai csapatban megforduló hegedűs-trombitás két évvel ezelőtt alakult együttese a leginkább "kortárs parasztzenét" játszik, kellő arányban elegyítve a magyaros-folkos hangvételt a jazz szabadságával. Őket a cselló-ütő-ének felállású Systeme D követi, nehezen kategorizálható repertoárral. Az est kiemeltje az egyik legtehetségesebb holland zongorista, Michiel Braam. Legutóbbi lemezén (Colours) az amerikai költő, Ken Nordiner szövegeit dolgozta fel, melyek a szerző harmincnégy színhez fűződő lírai impresszióit tartalmazzák. E színekhez Braam rövid kompozíciókat írt, és ezekre a témákra improvizál most aktuális triójával. Zárásként pedig Bolyki Brothers ad elő a capella saját szerzeményeket és spirituálé-feldolgozásokat.

Másnap a sokak által a kortárs jazz első számú énekeseként számon tartott Winand Gábor mutatja be barátaival tavaly megjelent első lemezének (Corners of My Mind) anyagát. Winandékat a Hollandia egyik úttörő jelentőségű altszaxofonosa, Benjamin Herman követi, aki szólózenészként is igen keresett, ezúttal viszont kvartettjével érkezik. A szintén holland nemzeti büszkeségnek számító trombitás, Eric Vloeimans hozzá képest kétségkívül visszafogottabb zenét játszik, miként egyik kritikusa írta, "poszt-miles-davises játékát nem csak a felülmúlhatatlan technikai bravúr teszi egyedülállóvá, de az érzelmek is". Az idei holland-magyar jazztalálkozón az i-re a pontot pedig egy alig két éves, a fúziós jazztől a kemény rockig kalandozó magyar formáció, a European Mantra próbálja meg vasárnap éjjel feltenni.