Divat lett a világzene. Legalábbis ezt mutatja a zenekultúrák metszéspontjában muzsikáló együttesek egyre növekvő száma és jelentősége a világ zenei életében. 1992 óta - elsősorban Mandel Róbert szervezőmunkájának hála - Magyarországon is évről évre megrendezik a „kultúrák találkozóját”, a műfaj világsztárjai gyakorlatilag egymás kezébe adják a kilincset, a közönség egyre nagyobb számban látogat el a rendezvényekre, annak ellenére is, hogy a produkciók minősége és mélysége igen egyenetlen képet mutat.

Létezik azonban olyan magyar együttes, olyan hazai szellemi műhely, amely ennek a divatossá váló, és ezáltal sok blöfföt is felmutató műfajnak az autentikus ágát képviseli: a Tin Tin Q. Mint nemrég megjelent kazettájuk kísérőfüzetében írják: a négytagú zenekar tradicionális ihletésű kamarazenét játszik, erősen kötődve az orientális zenei kultúrákhoz. Közös kompozícióikban a dallamvilág a keleti eredetű skálák (rágák), bolgár-török hangvariációkra (makámok), vagy a Bartók által gyakran használt másfeles skálák jellegzetes hangulataira épül. A ritmus fő jellemzői a gyakori aszimmetrikus lüktetés, a bolgár, ázsiai vagy afrikai ritmusképletek.

Szőke Szabolcs, a zenekar vezetője és társai - Juhász Gábor, Monori András és Borlai Gergely -nem ma kezdte a pályát. Szőke Szalai Péter tablással 1991-ben alakította meg a Tin-Tin duót, de miután Szalai inkább az ortodox indiai zene felé vette az útját, Szőke - a Makám mellett - a Pangeában folytatta a zenélést. Itt ismerkedett meg Juhász Gábor gitárossal, majd csatlakozott hozzájuk Monori András, akinek érdeklődése - bár a jazzkonzervatórium nagybőgő szakán végzett - később a tradicionális zenék felé fordult, és előbb szitáron, majd kavalon és nayon tanult meg játszani.

Ők négyen mind zeneileg, mind emberileg tökéletesen kiegészítik egymást. Valamennyien kiváló szólisták, ugyanakkor kellő alázattal viszonyulnak egymáshoz. A gadulka és a kaval líraibb, beszédesebb, illetve teltebb hangzása Juhász perkusszív gitár-, valamint Borlai egészen különleges ütőjátéka így egészen különleges és megbonthatatlan kohéziót alkot. Ebben a zenében együtt van jelen a kötött kompozíciós és a szabad, néha jazzes előadásmód. Ahogy egyikük megfogalmazta, egyfajta „toleranciazene" ez, mely nem csak el-, de be is fogadja a különböző és egymásra termékenyen ható kulturális hatásokat. Nagyfokú érzékenység, jóleső szédület, felszabadult és eleven játék jellemzi őket, s ami a legfontosabb: tetteikben is azt képviselik, amit hirdetnek.

A zenekar nevében a Q betű egyformán utal a quartet és quintet felállásra. A négytagú zenekarhoz ugyanis bármikor csatlakozhat ötödik (vendég) szólista. Januárban Dés László ugrott be hozzájuk, március 18-én pedig a Lágymányosi Mu Színházban Fekete István jazztrombitás lép fel velük, aki - Szőke szerint - olyan érzékenyen fúj, hogy feltétlenül beleillik a képbe.

A most kiadott felvétel még tavaly, nem sokkal a formáció megalakulása után készült, azóta közel hetven koncertet adtak, így ma már ezt az egyébként is eleven anyagot lényegesen élőbben játsszák. Sőt, már az esetleges újabb nagylemez anyaga is elkészült.

Állandó klubjuk az R.S.9. stúdiószínház, ahol minden hónap első vasárnapján hallhatóak.

-------------

Kapcsolódó anyagok:

A gadulka ereje (Szőke Szabolcs 60 >> - Szőke Szabolcs portré, 2008. május

Makám: Café Babel (1997) >> - 303 magyar lemez, 2008

Szalai Péter - Verbális zenekultúra >> - interjú, 2009. június

Tin-Tin - Összeért az Ötösfogat >> - cikk, 2004. október

Tin-Tin: Árnyjátékok >> - interjú, 1996. április

Kultúrák, ha találkoznak (Tin-Tin) >> - cikk, 1995. február

Zene gadulkára és tablára (TinTin>> - interjú, 1991. november