Vasárnap délután a novákpusztai kastélyban tartott zártkörű fogadással véget ért a fényírók fesztiváljának hatnapos eseménysorozata. A Mediawave '94-re 46 országból 748 nevezés érkezett, melyek közül az előzsűri javaslata alapján 72 alkotás került a fesztivál főprogramjába, 145 film és videó pedig az általános és kisebbségi kategória vetítésén szerepelt.

Az idén negyedik alkalommal megrendezett győri vizuális seregszemle természetesen nem előzmény nélküli: a Rába-parti város, mely - Báron György szavaival élve - a Kelet nyugati és a Nyugat keleti határvidékén, a gondolatok és eszmék tranzit-útján fekszik, 25 éven keresztül adott otthont egy nemzetközi amatőrfilm-fesztiválnak. A rendszerváltozás, az első választások idején azonban olyan új és bizonytalan helyzet alakult ki, hogy az akkori apparátus már nem mert semmit sem csinálni, „az új idők új emberei” viszont még nem bukkantak fel. Ekkor jött Hartyándi Jenő, aki a köré gyűlt emberekkel a korábbitól teljesen más típusú fesztivált szeretett volna csinálni. Kezdeményezésüket kezdetben egyszerűen - és hangzatosan - Nemzetközi Film- és Videofesztiválnak nevezték, mely a második évtől (1992-től) Mediawave címmel vált nem csak országosan, de Európa-, sőt világszerte ismertté. Maga az elnevezés egyébként elég szerencsétlen; hisz a média összetételű szavak a nyugati világban alapvetően a videotechnikára utalnak, ők viszont egyértelműen a film irányába tartanak, de az idők folyamán a név annyira bejáratódott, hogy nem tudtak megválni tőle.

Az első évben, 1991-ben mintegy négyszáz alkotásból válogathattak a rendezők. 1992-ben az ötnapossá nőtt seregszemlén már 31 országból 473 mű érkezett, 1993-ban 34 ország, 544 film, az idei hatnapos seregszemlén pedig már 46 ország 748 filmjét rostálgathatta az előzsűri. E nagyfokú érdeklődés ugyan mérhetetlen örömmel tölti el a rendezőket, hiszen e mennyiségi növekedés szemmel érzékelhető minőségi színvonal-emelkedést is vont maga után, de a bemutatható filmek számának korlátot szab a rendelkezésre álló idő.

- A fesztivál programjában továbbra is jelentős súllyal szerepelnek a kisebbségi témájú filmek - magyarázza Hartyándi Jenő főszervező, aki a civil életben távközlési tervező, s a fesztivál idejére kivett szabadsága alatt társadalmi munkában dolgozik. - Ez az egyik jellegzetességünk. Előző fesztiválunkon már sikerült megközelíteni másik célunkat is, nevezeteiben, hogy az események magját a mai kelet- és közép-európai filmművészet áramlatai adják. E cél elérését - a földrajzi közelség miatti látszólagos egyszerűség ellenére - rendkívül bonyolult és szerteágazó akadályok gátolják. Az államilag irányított hivatalos kapcsolatok megszűntek, újak helyettük legfeljebb csak csirájukban léteznek. Megkíséreljük egy új, ideológiáktól mentes, kulturális kapcsolatrendszer kialakítását. Úgy érezzük, hogy már tavalyi seregszemlénk is jelentős lépést tett e cél elérése érdekében, s most is tapasztaltuk Kelet-Európa felfokozott érdeklődését az események iránt. Fesztiválunk a térség gyűjtőhelyévé vált, ahol a mai kelet-európai filmművészet legfrissebb és legteljesebb válogatása kerül az érdeklődő nézők elé.

• Ugyanakkor, úgy érzékelem, minden évben próbáltok valami különlegeset vinni a fesztiválba.

Folyamatosan kísérletezünk. Idén a fény-árny-kép kategóriát hirdettük meg, amellyel a mozi előzményére, a film ősére szerettünk volna utalni. Sajnos ebben a kategóriában alig érkezett film, ami várható volt, mert ilyen jellegű kísérletek elvétve fordulnak elő a mai filmművészetben. De csüggedésre semmi ok, hiszen a tavaly meghirdetett, erotikus filmek kategória akkor nem volt sikeres, idén viszont rengeteg jó ilyen típusú alkotás érkezett. Jövőre egyébként a táncfilmeket rakjuk külön kategóriába.

• Évről évre folyamatosan nő az érdeklődés a fesztivál iráni. Nem félő, hogy előbb-utóbb kinövitek saját magatokat?

Ez már megtörtént. Főként azért, mert kevesen csináljuk, valamennyien ingyen és bérmentve. Nem tudjuk még, hogy mit kellene csinálni. Talán abbahagyni, talán másképpen csinálni.

• De azért jövőre lesz.

Egyáltalán nem biztos. Idén a Magyar Mozgókép Alapítvány, Soros Alapítvány és a British Council jelentős összegekkel támogatott minket. Rajtuk kívül számos helyről kaptunk kisebb pénzeket. Hogy jövőre mi lesz, ma még nehéz megmondani.

A Zóna üzen

A fesztivál vetítéseihez - a filmes seregszemléken szokatlan módon - bőséges kiegészítő programok kapcsolódtak. A rendezők ugyanis mindent szeretnének felvonultatni, ami valahogy kapcsolódik a kisebbségi léthez, a népiséghez. Ezek a produkciók a koncepció szerves részét képezik, s megpróbálják ugyanannak a problémakörnek más oldalát bemutatni. A fesztiválon szerepelt horvát vizuális kísérlet és a szabadkai mozgásszínház éppúgy, mint lengyel medidatív zene, vajdasági versek, prózák, vagy magyar színházi csoportok. A francia Jelszínház Beckett-miniatúrákat, Eperjes Károly és Gáspár Sándor pedig kétszemélyes kamaraprodukciót mutatott be. A vajdasági est különlegességét Dresch Mihály zenész és Bicskei Zoltán rajzoló zene-rajz improvizativ akciója jelentette.

Ami pedig a zenei programokat illeti, az improvizatív zene hazai és külföldi képviselői mellett moldvai csángó archaikus zenét, ír, skót, amerikai népzenét, erdélyi zsidó és Szigetköz-Rábaköz kisebbségeinek muzsikáját, illetve hazai és spanyol cigányzenét kínáltak a rendezők. A fesztivál egyik csúcspontját a világhírű angol és ghánai zenészekből álló etnojazzt játszó Moiré Music Drum együttes koncertje jelentette.

De térjünk vissza a Mediawave fő csapásirányára, a filmekre. A főprogramba bekerült 72 alkotás között - az elmúlt évek trendjének megfelelően - a volt szovjet köztársaságok művei voltak túlsúlyban, de érezhetően színesedett a paletta. E műfajilag igen heterogén mezőnyből a legjobbak kiválasztása érzékelhetően megizzasztotta a héttagú nemzetközi zsűri tagjait.

Tolnai Ottó vajdasági író, a zsűri elnöke: Az idei fesztiválom szépen folytatódott a tavaly beindult nagy hullám. Egyrészt a volt Szovjetunió területéről tovább érkeznek az izgalmasabbnál izgalmasabb dolgok. A filmekben ez a különös Zóna üzen. Felmerül és megszépül a maga világvégiségével és magárahagyottságával. Most, mikor az ideológiák kihaltak, ott „ragyog” elhagyva, megmérgezve és megnyomorítva a föld. Ezek a dokumentumfilmek kategóriájába sorolható alkotások talán azért is állnak hozzám közel, mert nem tudálékosak, nincs mögöttük tézis, prekoncepció, hanem maga a helyszín süt át rajtuk.

Ezen kívül a fesztivál filmjeit idén is a nagy kollázsformák jellemezték. Ezek azonban nem a hagyományos értelemben vett kollázsok, sokkal inkább egyfajta gyűjtőmedencék. Nagy krónikái, történelemkönyvei az elmúlt korszak még fellelhető anyagainak. Nem Sztálin, vagy Lenin alakja jelenik meg bennük, hanem hétköznapi történetek. És bennük az ember is megtaláltatott. Az ideológiák, tudományok által elveszejtett, tán megölt, meggyalázott, megalázott ember. De ugyanezt mondhatjuk a tudományok által halottnak nyilvánított Istenről is.  Az Isten és az ember ezekben a filmekben újra jelentkezik és szinte feltámad.

Külön nagy élményem a varsói gettólázadásról szóló film. Azt hiszem, Jolanta Dylewska alkotása korszakalkotó mű. Megoldotta, hogyan kell erről a témáról beszélni. Hogy megtisztuljon a dolog. Az egész egy „szép”, megkoreografált haláltánc. Egy nagyon érzékeny problémáról végre született egy igazi alkotás. Emellett a témáról szóló többi film tárgytalanná válik.

Összkulturális esemény

Otto Reiter, osztrák filmkritikus: Csodálatos, ahogyan a különböző filmes kategóriák - dokumentumfilm, animációs film, játékfilm - itt együtt, egymás mellett szerepelnek, s ezáltal formai sokszínűségükben biztosítják a változatosságot. Sajnos szigorú előzetes válogatás termékét látjuk itt, így biztos vesztettünk valamennyit az összképből, de hát fizikailag lehetetlen ennyi mindent megtekinteni. Az alapötlet azonban - hogy ez összkulturális, Kelet-Európára koncentráló fesztivál legyen - nagyon Jó. És nagyon fontos űrt tölt be. Lehetne persze jobb is, de ez fiatal fesztivál még, és majd beérik. Akárcsak az itt szereplő alkotók.

Khosro Sinaie, iráni filmrendező: A Mediawave nagyon fiatalos, életerős és érdekes fesztivál. Remélem, ilyen is marad. Nagyon tetszik, hogy a különböző művészeti ágak - színház, zene, képzőművészet - együtt jelennek meg és nagyon érdekesen keverednek egymással. A közönség, a rengeteg fiatal is nagyon fontot, mert övék a jövő.

Jurij llienko, ukrán filmrendező-operatőr: Ez a fesztivál, ez a választék, szerintem a jövő mozija. És ezek a fiatal alkotók hamarosan átveszik a stafétabotot a mai filmesektől. Nagyon érdekes és mély benyomást tettek rám a műveik.

Buglya Sándor, filmrendező-operatőr, a Magyar Független Film és Videó Szövetség elnöke: Bár a Mediawave elhatározott szándéka a kisebbségekkel való foglalkozás, ma oda jutottunk, hogy a kezdetekben oly gyakran látott experimentális filmek gyakorlatilag eltűntek. Nagyon felerősödött ugyanakkor a kisebbségi program; ez a fesztivál egészén érzékelhető volt, s jól mutatja, hogy ez a térség tele van ilyen problémákkal. A művek közül különösen a dokumentumfilmek az izgalmasak. Az alkotók nagy alázattal kezelik a témát: nem magukat tolják előtérbe, hanem engedik, hogy a valóságban meglévő viszonyok, hangulatok és összefüggések működjenek. Hihetetlen mélyen szomorú, keserű lenyomatokat kaptunk a volt szovjet köztársaságokból. Ahol még „a templom egere” is éhen döglik, és ahol egy öregasszony úgy hal meg, hogy szó nélkül oldalra bukik és elmúlik. Ugyanakkor formailag érdekes, hogy rengeteg némafilmet láttunk. Ugyan hangosfilmnek készítették, de az eredeti hangokat átköltötték, kiemelték, mai zajokkal dúsították. Képileg nagyon gazdagok, érzékenyek, szépen fotografáltak, ami az utóbbi években nálunk és tőlünk nyugatabbra készült dokumentumfilmeket nem jellemezte.

Mediawave-nyertesek

A fényírók fesztiváljának idei játékfilm fődíját az ukrán Szergej Lysenko: A lezárt határ című filmje nyerte el. A dokumentumfilm-fődíjat a lengyel Jolanta Dylewska: A varsói felkelés krónikája című alkotása kapta. A kisebbségi kategória díját a cseh Jana Sevcikova: Piemule és Jakub című filmjének ítélte oda a zsűri. Az általános kategória díját a bolgár Eldora Traynova: Neonfényes mesék című filmje nyerte el. A fesztivál különdíjait a legjobb szociografikus jellegű alkotások elismeréséül Hajdú István László: Katica elment és Hartyándi Jenő: Kisörspuszta filmjéért kapta. A fesztivált szervező Nemzetközi Vizuális Művészeti Alapítvány díjában az ukrán Alexander Slolyanov részesült a Féllábú emberek szövetsége című filmjéért. A díjjal meghívást nyert a kővetkező fesztiválra, s az alapítvány átvállalta részvételének költségeit. A Narancs Alapítvány díját az orosz Ivan Maximov: 5/4 és a belga Gregor Lutz: Kontakt triptychon  című műve, a közönségdíjat az orosz Jevgenyij Ivanov: Nikotin című filmje nyerte.

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Mediawave 2010 - Szelektált világörökség >> - cikk, 2010. május

Pusker Péter - A Mediawave szombathelyi kormányzója >> - interjú, 2010.  május

A kapocsember (Hartyándi Jenő portré) >> - cikk, 2008. október

Mediawave 2005 - Erős norvég vonal >> - cikk, 2005. május

Mediawave 03 - Variációk a női lélekre >> cikk, 2003. május

Mediawave 02 - Ideális helyszín, ideális koncertek >> - cikk, 2002. május

Mediawave 01 - Hússal, vérrel, lélekkel >> - cikk, 2001. május

Mediawave 2000 - A szonikus lenyomat >> - cikk, 2000. május

Mediawave 99 - A szokottnál szerényebb >> -  cikk, 1999. május

Mediawave-különítmény Ázsiában >> - cikk, 1998. november

Mediawave 98 - Lacy, Bittová, Muzsikás >> - cikk, 1998. május

Repedések - győri jazz >> - cikk, 1997. május

Mediawave 94 - Neonfényes mesék >> - cikk, 1994. május