Igazából unalmas ez a Merlin-ügy. Mint minden, ami régóta eldöntetett. A két esztendőt felölelő „belső háború” történetét százszor megírták, a benne szereplőket százszor bemutatták, illetve megszólaltatták, s bár a döntőbírák még nem mondták ki az ügyben az utolsó szót, az épületben működő európai hírű jazzklubnak bizonyosan vége. Legalábbis jelenlegi helyén.
A két főszereplő, Drienyovszki András és Jordán Tamás válása tulajdonképpen törvényszerű. A köztük meglévő stílus- és felfogásbeli különbség ugyanis lehetetlenné teszi az együttes működést. A kétéves háborúskodásban mindkét fél vetett be nemes és nemtelen eszközöket - az egyik talán többet -, de a gordiuszi csomót nem sikerült egyiküknek sem átvágni. Ezért jutottak oda, ahova.
Szóval, mint mondtam, unalmas ez a Merlin-ügy. Ez volt a múlt, beszélgessünk inkább a jövőről - mondtam a múlt héten Jordán Tamásnak, akkor, amikor Drienyovszkit már fenyegette a kilakoltatás réme. Kedden kettőre beszéltük meg a találkozót. Ekkor ő már tudta, én csak sejtettem, hogy történik még egy s más az ügyben. Például, hogy Drienyovszki ajtajára Jordán vasrácsot szereltet. Aki aztán csellel bejutva az irodájában töltötte az éjszakát, másnap pedig mozgósította a sajtót.
Mindezek ellenére csak a jövőről szerettem volna vele beszélgetni. De arra nem számítottam, hogy a megbeszélt találkozón Jordán ötödmagával - az ügyvédjével, a gazdasági vezetőjével, a művészeti titkárával és egy számára nyilván megbízható újságíróval (!) - fogad. Mondván, ő bizalmatlan! Majd, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, bejátszott egy általuk - a másik fél (Drienyovszki) tudta nélkül - rögzített beszélgetést, majd belekezdett - anélkül, hogy kértem volna - az elmúlt napok kronológiai elbeszélésébe. S mikor finoman megjegyeztem, hogy nem ezért jöttem, szó szerint csak annyit mondott „Nem fontos az Új Magyarországnak beszélgetni velem arról, hogy mi lesz itt a Merlinben.” Az általa imigyen keltett rossz légkör természetesen nem tette lehetővé a további párbeszédet. De ezt azért talán közölhette volna előre. S ha neki nem fontos, ígérem, nekünk sem lesz az.
Szóval, unalmas ez a Merlin-ügy. De, úgy tűnik, ezt egyesek nem szeretnék. Érzem, tudom, nagyon haragszik ránk, akárcsak a többi médiumra, titkos összeesküvést sejt, hiszen ebben az ügyben olyan írás, olyan tudósítás nem született, amellyel elégedett lett volna. Annak ellenére, hogy a jog látszatra mellette áll. Ezért rendezett. Ezúttal azonban nem színvonalas színházi bemutatót, hanem földszintes komédiásdit. Csak nem értem, mi örömét lelte benne.
------------------------------------
Kapcsolódó anyagok:
Drienyovszki András: Kiszámítható költségvetés kell >> - interjú, 1999. május
Az a baj, hogy nem haltak bele (Montreux-Budapest) >> - cikk, 1998. augusztus
Ismét lesz jazzfesztiválunk >> - cikk, 1998. június
Herbie Hancock: A jövő jazz örökzöldjei >> - interjú, 1997. július
Drienyovszki András: Lesz nemzetközi szintű jazzfesztiválunk >> - interjú, 1997. április
Komédiásdi (A Merlin-ügyről, utoljára) >> - cikk, 1994. szeptember
Drienyovszki András: Vihar előtti csend >> - interjú, 1994. szeptember
Merlin kontra Merlin >> - nagyriport, Drienyovszki-Jordán, 1994. március