Ma este tíz esztendeje lesz annak, hogy Budapesten, a zuglói Kassák Klubban először nyitotta meg kapuit a Blueskocsma. A helyszín nem véletlen, ebből a klubból kezdte el szárnyalását egykoron Sebő Ferencék táncházmozgalma éppúgy, mint a Szabados György vezette Makuz szellemi kör, vagy a hazai pop-rock zenei pocsolyát kissé felkavaró, kicsit mitikussá nőtt (növesztett) Vágtázó Halottkémek, a Kontroll Csoport és az URH együttes. Ebben a közegben döntött úgy Kováts Kati, hogy felkarolva a Hobo Blues Bandben szájharmonikázó bohókás matematikus, Bodonyi Attila kezdeményezését, és létrehozza a Blues-kocsmát.
A kéthetente szombatonként működő klub eleinte a harmincas éveiket taposó értelmiségiek találkozóhelye volt, ahol a később rádiós és televíziós riporter Rózsa Péter vezette az irodalom és zene különös egyvelegét és egységét alkotó esteket. Első alkalommal Csörsz István volt a meghívott vendég, s később is olyan neves személyiségek fordultak meg a klub falai között, mint Eörsi István, Csoóri Sándor, az erdélyi fotóművész Kása Béla vagy a salgótarjáni cigányköltő Szepesi József. (Talán mondanom sem kell, a rendezvényeken mindig akadtak jól öltözött, gyanakvó tekintetű úriemberek.)
Az újdonságnak ható zenebeszélgetés-zene szerkezetű műsorrend a néhány hónappal később egyre nagyobb számban megjelenő fiatalok hatására hamarosan megbomlott, Rózsa Péter búcsút intett, 1984 januárjára szinte teljesen kicserélődött a közönség. Ettől kezdve az 1986 nyaráig tartó klub zenecentrikussá vált, több külföldi vendégzenész - például a holland Hans Theessing és a nyugat-berlini Hans Blues & Boogie - fellépett, s olyan fiatal zenészek nőtték ott ki magukat, mint a Palermo Boogie Gangben játszó és a szakemberek szerint jelenleg az egyik legjobb hazai szájharmonikás Szabó Tamás, a szintén Palermo-alapítótag Hagyó Béla, vagy Jimi Hendrix egyik legjobb magyar tolmácsolója, Balogh Mihály.
Kováts Kati 1986-os „kipiszkálásával” azonban a Blueskocsma bezárta kapuit. Bár lelkes hívei rövid időre még megpróbálták újraéleszteni a Lágymányosi Közösség Ház, majd a Fővárosi Művelődési Ház égisze alatt, Bodonyi 1988. januári, Attila-napi „lelépésével” - egyesek szerint ő volt az utolsó magyar disszidens - végképp gazda nélkül maradt.
A tizedik évforduló tiszteletére azonban holnap este a Gazdagréti Művelődési Házban egykori klubtagok és zenészek közreműködésével emlékestet tartanak. Hat órától Nemes Nagy Péter tart hangfelvételekkel és diaképekkel illusztrált előadást a klub életéről. Nyolc órától pedig Bodonyi Attila egyik leggyakoribb vendége, Vas Zoltán és az utóbbi időben kicsit átalakult Bluesügyi Hivatal próbálja meg megidézni a korabeli hangulatot.