A nyolcvanas években a skinehad-mozgalom nem csupán Európában terjedt el, néhány éves késéssel számos követője akadt a tengerentúlon is. A legtöbb bőrfejűt a hagyományos bevándorló országokban találhatjuk, de mára szinte minden olyan amerikai és más földrészeken lévő államban előfordulnak, ahol jelentősebb európai közösségek élnek.

japán skinheadek

Angolszász területek

Az Amerikai Egyesült Államok skinheadjeire a tökéletes megosztottság jellemző. Egyik részük nyíltan rasszista, míg mások - az Angliánál már bemutatott S.H.A.R.P.-okhoz, és egyéb anti-rasszista skinheadekhez hasonlóan - elleneznek minden faji előítéletet. A nagyobb és elsősorban délen fekvő városokban a javarészt négy-öttagú skinhead zenekarokhoz kapcsolódóan alakultak ki kisebb-nagyobb baráti körök. Országos szinten becslések szinte legfeljebb néhány ezren lehetnek, ami az összlakossághoz viszonyítva elég alacsony szám.

Ennek ellenére szervezettségük a legmagasabb szintű a világon. A legszélesebb körű skinhead szervezet a Hammer Skins, melynek húsznál több csoportja működik szerte az országban. Szellemiségükre a kábítószer-ellenesség, fegyelmezettség, munkásosztálybeliség, faji szempontból aktivitás jellemző. (A tipikusan skinheadszervezeteken kívül más, szélsőjobboldali csoportokhoz, politikai mozgalmakhoz kötődnek a bőrfejűek.)

Az ottani törvényi szabályozásból adódóan, bárki bármilyen szellemiséggel alakíthat pártot vagy egyéb szervezetet. Így a más országokban gyakran tiltott nemzeti-szocialista eszmerendszer köré is szervezhetők csoportosulások. Részben ezért, Európából az elmúlt évtizedek folyamán sok neonáci vagy hasonló gondolkodású fiatal vándorolt ki Amerikába, erősítve az itteni szélsőjobboldali mozgalmakat.

A szervezetek közül az egyik legjelentősebb a W.A.R., ami egyfelől harcot, háborút jelent, más részről a White Aryan Resistance (Fehér Árja Ellenállás) rövidítése. A Tom Metzger által szerkesztett, és a kaliforniai Fallbroockban kiadott, ugyanilyen nevet viselő újságjukban európai lapokból idéznek, s a cikkek nyomán megállapítható, nézetük szerint Amerikai legnagyobb problémája az országot rabságban tartó zsidóság, az illegálisan Délről beáramló mexikóiak, valamint az Államokban (egyébként őslakosként évszázadok óta) élő színesbőrűek. Gyakran beszámolnak skinheadek-akciókról, karikatúráikban gyakori motívum a kopasz fejű fiatal, aki az erőt és akaratot testesíti meg az ellenséggel szemben. Az említett újságon kívül számos egyéb kiadvány, video jelenik meg, köztük európai skinhead zenekarok amerikai koncertjeiről készült felvételekkel.

Külön említést kell tenni egy speciális szervezetről. Az Amerikában újjászervezett német nemzetiszocialista pártról, az NSDAP-ról, amely magyar tagozata segítségével hazánkban sem ismeretlen. Az elmúlt néhány évben hatalmas propagandát fejtett ki és Európában különösen azután váltak ismertté, hogy újságjukat, vagyis a New Ordert NS-Kampf néven németül, 1991 ősze óta Új Rendként magyarul is megjelentetik. Ezenkívül szinte valamennyi európai nyelven nyomtatják a Budapesten is megjelent horogkeresztes matricákat, melyet egyik legfontosabb harceszközüknek tekintenek, és amely minden nyelven közel azonos jelszavakat tartalmaz: a „Felébredni, felkelni!”, „Rend, erő, becsület”, „Ki az idegenekkel!”, „Mi újra itt vagyunk!”. A pénzügyi és szellemi források világméretű egyesítésével próbálják megszervezni a saját véleményük publikálását, mely nemcsak újságok, könyvek, füzetek kiadását, de önálló nemzetiszocialista tévé-adás beindítását is jelenti. Véleményük szerint a cionista-zsidó érdekeket képviselő médiák hazugságaival szemben ők közvetítik az igazságot.

Kanadában hasonló szervezetek működnek, igaz kisebb létszámmal. A torontói Canadian Alliance által kiadott Now The Truth nevű újság szellemisége és hangvétele megegyezik az amerikaiakkal. Ezt sem skinheadek szerkesztik, de a cikkek közül jó néhány foglalkozik a White Power zenekarok és a mozgalom bemutatásával.

Ausztráliában szintén jellemző a második világháború után emigrált szélsőjobboldali, mozgalmi emberek aktivitása. Mivel azonban ez a generáció lassan eltávozik az élők sorából, munkájukat az egyenes ági rokoni leszármazottak csak a legritkább esetben folytatják. Az egyik legszervezettebb szélsőjobboldali emigráció a magyar, mely immár negyvenöt éve adja ki az Út és Cél-t, a Hungarista Mozgalom Lapját. A Merredinben működő csoport régi nyilas, illetve hungarista kiadványok újbóli megjelentetésével próbálja az eszmerendszerét megismertetni az ifjabb generációkkal.

Az ausztráliai skinhead-mozgalom a nyolcvanas évek közepén kezdett aktivizálódni, néhány újonnan alakult együtteshez kapcsolódva. A legjelentősebb számban - mintegy ötvenen - az 1984-ben Perth-ben alakult White Noise együttes köré csoportosultak. Néhány tucat bőrfejű található Sydneyben, ahol az Ocean Season együttes zenél, Canberrában (White Light), Brisbane-ben (Australia's Pride) és Melbourne-ban (Phoenix Rising). Az ausztrál skinheadek a politikai pártok közül az Australian Nationalist Movement-et (Ausztrál Nemzeti Mozgalmat) részesítik előnyben.

Dél-Amerika, Dél-Afrika

Jelentős számban élnek skinheadek Braziliában, ahol több együttes és újság létezik. A Raca e Patria-t 300 példányban adják ki a Sao Pauló-i White Power skinheadek. Érdekes, hogy a hagyományosnak tekinthető ellentétek mellett, létezik egy országon belüli szembenállás, a fejlettebbnek mondható, de mindenképpen népesebb dél-keleti partvidék, és az ország középső tartományai között.

Kolumbiában, a világ kábítószer kereskedelmének fővárosában, Medellinben zenélget a Sociedad Violenta nevű skinheadegyüttes, mely apolitikusnak vallja magát, mindamellett a munkásosztály és a fiatalság problémáival foglalkozik dalaiban. Az Ochas Bolas chilei zenekar mögött nem állítható, hogy skinhead-hadsereg állna, mivel az együttes tagjai szerint is alig néhány kopasz fiatal található az országban. Talán ez az egyedüli ország a világon, ahol hivatalos vagy legalábbis felsőbb szinten nem ítélték el a skinhead-mozgalmat, ami talán annak tudható be, hogy egyrészt elenyészően kevesen vannak, másrészt valamennyi szélső-baloldali párt be vannak tiltva. Ugyancsak spanyolul énekel az argentin Comando Suicida, mely ugyan már 1984 óta létezik, mégsem keltett életre jelentősebb skinhead mozgalmat az országban.

Dél-Afrikában egészen a közelmúltig a legtöbb szélsőjobboldali párt által példaértékűnek tekintett társadalmi berendezkedés létezett. Az itteni skinheadeknek csak egy része született az országban, másik fele Európából érkezett vendégmunkára, hisz sokakat vonz a szélső-jobboldali skinheadek közül az ismert politikai helyzet.

Japán

Az összes eddig felsorolt nem európai ország skinheadjeire közösen jellemző, hogy régebben vagy kevésbé régen, de az európai kontinensről származtak jelenlegi országukba. Ettől eltérő, és emiatt egyedül álló azonban a japán bőrfejűek helyzete. Az itteni jobboldali skinheadek, nem rasszisták, csupán a hazájuk szeretete, valamint a kommunistákkal szembeni ellenérzésük hevíti őket. Néhány régi kedvenc együttesük, mint például a Cobra, az évek folyamán befutott, hatalmas skinheaddivatot keltve az átlagos érzelmű fiatalok között. Ám eközben megfakult mondanivalójuk, a régi skinheadek elfordultak tőlük. A Japánban folyó skinhead-élet élénkségét jelzi a sok zenekar, mint a Sledgehammer, a Herbertz, a Rising Sun, az Ouka, a Gruesome és a Gracker Jacks. Külső megjelenésükben teljes hasonlóságot mutatnak az európai társakkal: bomberdzsekit, Martens-bakancsot hordanak, és persze hajuk sincs sok. Tetoválásaikban viszont inkább a japán népi hagyományokra támaszkodnak. Előszeretettel hallgatnak angol vagy francia skinheadmuzsikát, együtteseik zenéje ezekre épül. Példaképeik a japán szamurájok, némelyikük egész élete ezen régi harcosokéhoz hasonlítható.

Jávorszky Béla Szilárd - Thoroczkay Zsolt

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Skinheadek - 1. A kezdetek: Nagy-Britannia >> - cikk, 1993. szeptember

Skinheadek - 2. Bőrfejűek Délen és Nyugaton >> - cikk, 1993. szeptember

Skinheadek - 3. Bőrfejűek Európán kívül >> - cikk, 1993. szeptember

Skinheadek - 4. Bőfejűek a volt szocialista blokkban >> - cikk, 1993. október

Skinheadek - 5. Bőrfejűek Magyarországon >> - cikk, 1993. október

A skinheadbakancs >> - cikk, 1993. április