Európa politikai és gazdasági megosztottságát jelképező vasfüggöny - a többi „imperialista szellemű irányzathoz” hasonlóan - a skinhead-mozgalom terjedésének is gátat szabott. Így a hetvenes évek végén egyetlen, a szocializmus útján járó államban sem alakulhatott ki a Nyugat-Európa legtöbb országában formálódó skinhead szubkultúra. Csak a nyolcvanas évek első felében jelentek meg, jelentősebb tömörülés elsősorban Jugoszláviában és Magyarországon volt megfigyelhető.

Jugoszlávia

Az akkor még egységes Jugoszlávián belül a szerb skinhead-mozgalom központja Novi Sad (Újvidék). 1986-ban alakult itt meg a mai napig leghíresebb szerb skinhead zenekar, a Ritam Nerada, melynek koncertjeire néha hatezer ember gyűlt össze. A hallgatóságnak nyilván nem minden tagja azonosult a skinhead eszmékkel, de az együttes láthatóan nagy befolyásra tett szert a fiatalság körében. Alkalmanként a rádióadók, valamint a helyi televízió is játszották számaikat, s a keleti blokk országainak ilyen jellegű zenekarai közül első között készítettek nagylemezt 1991 elején. A bőrfejűek szempontjából Novi Sad mellett - ahol több száz skinhead él, és az említett együttesen kívül, itt található a Chaos és a G.B.B. - Belgrád a másik fontos csomópont. Az itteni együttesek közül a legnépszerűbb a Direktori.

Az eddig említett zenekarok, a skinhead mérsékeltebb ágához tartozik. A szarajevói White Riot (Fehér Lázadás) azonban nevében is jelzi, amit az együttes vezetője megerősít: legfőbb célkitűzésük a „tiszta” Jugoszlávia, és a „tiszta” Európa. A horvátországi függetlenségi háború kitörésekor, Európa szélsőjobboldali berkeiből rengeteg erkölcsi támogatás mellett, néhányan önkéntesként jelentkeztek harcolni. A mai napig harcban áll egy neonácikból álló csoport, de emellett több skinhead jelentkezett Németországból, Ausztriából és Magyarországból is.

Csehország és Szlovákia

A nemrég még egységes Csehszlovákiában szintén a nyolcvanas évek elején jelentek meg a skinheadek, de számuk az elmúlt három évben lett jelentős. A rendszerváltozás idején (akár a többi hasonló országban) a bőrfejűség itt is óriási divat lett az ifjúság körében. Szinte néhány hónap alatt duzzadt fel több ezresre a mozgalom, mely központja, az ország fővárosa, Prága. Éppen ezért nem véletlen, hogy az első megjelent skinhead lemezt, amelyet a prágai Orlik készített, közel százezer (!) példányban sikerült eladni. Köszönhető ez annak is, hogy lemezükön felvállaltak olyan, addig tabunak számító kérdést, mint a cigányprobléma, mely a társadalom nagy részét foglalkoztatta.

A cseh skinheadek legfontosabb összetartó ereje a cigány-ellenesség. Emellett enyhe nacionalizmus figyelhető meg körükben, melyet pont az említett Orlik testesített meg legkiforrottabban. Követői közül a legjelentősebb a Branik, melynek tavaly megjelent Branik Power című lemeze körülbelül tizenötezer példányban kelt el. Ez szintén hatalmas számnak tekinthető, ha figyelembe vesszük, hogy a Nyugat-Európában készített skin-lemezek legfeljebb néhány ezres példányban fogynak el. 1992 végére a divat-szárny fokozatos leszakadásával csökkent a skinheadek száma, de Prágában még mindig legalább nyolcszáz és ezer közé tehető. Az évek során kialakult egy, a második világháború náci hagyományait követő szélső-jobboldali irányzat is, de számarányukat tekintve mindig kisebbségben voltak a mérsékeltebbekkel szemben.

Az azóta önálló országgá vált Szlovákia fővárosában, Pozsonyban néhány éves eltolódással bukkantak csak az első skinheadek. Eleinte a jobboldali fiatalok az országot a függetlenség irányába erőltető politikusok és politikai pártok mögé sorakoztak, csak egy-két éve aktivizálódtak, mint skinheadek. Számuk legfeljebb százra tehető, és nyílt magyarellenesség jellemző rájuk. A kis ország „vidéki” skinheadjeit inkább a cigányok foglalkoztatják, nem ritka, hogy együtt söröznek magyar skinheadekkel.

Magyar nemzetiségű skinheadek először Észak-Komáromban tűntek fel 1988-89 környékén, és hoztak létre néhány falura kiterjedő Klapka-kommandót, melynek létszáma tíz-tizenkét fő lehet. Napjainkban a magyar skinhead élet központja Dunaszerdahely, ahol mintegy harminc fiatal vallja magát bőrfejűnek, de élnek kopaszok Rimaszombaton és Kassán is. Rájuk a szlovák-ellenesség a jellemző, és természetesen Nagy-Magyarország pártiak.

Lengyelország

Bár itt is jelentkeztek bőrfejűek a nyolcvanas évek elején, de a többi volt szocialista államhoz hasonlóan Lengyelországban is csak az évtized végén aktivizálódott a mozgalom. 1990-es adatok szerint közel ezer skinhead élt az országban, elsősorban a déli területeken, a nagy iparvárosokban, Katowice-ben, Krakkóban, Bielsko Biala-ban, valamint a fővárosban, Varsóban. Igen erőteljes ellenérzéseket táplálnak a nagy lélekszámú cigánysággal szemben, akik (szerintük legalábbis) törvénytelen, léhűtő életmódot folytatnak. Szembetűnő érdekesség, amiben eltér az itteni skinhead-mozgalom, a többi országban tapasztaltaktól, hogy míg máshol a szélsőjobboldali csoportok jelképeiket a náci-Németország idejéből választják és büszkeséggel tekintenek a Harmadik Birodalom törekvéseire, addig a lengyel skinheadek a horogkeresztet, a sarló-kalapáccsal, a vörös- és Dávid-csillaggal együtt „tiporják sárba”.

Napjaink Lengyelországára igen élénk skinhead-mozgás jellemző. Szinte minden nagyobb városban működik skin-zenekar - közülük a legismertebb a Honor -, vagy szerkesztenek skinhead újságokat, mint például a Legion, a Skinhead Polski, a Biala Silá, az Oi! Alarm vagy a Zwyciezymy. A lengyel kopaszok többsége támogatja a kezdeti, kommunista rendszer ellen fellépő Szolidaritást, ám azóta elfordultak, az „ország kiárusítás”-t végző Valesa-kormánytól. A skinheadek többsége a Lengyel Nemzeti Párt tagja, de legalábbis szimpatizál velük.

A lengyelországi skinhead-élet másik érdekes vonása ugyanakkor, hogy a skinhead-mozgalom keretein belül egy erősen vallásos szervezet is működik, mely az egykori állam-vallást, a katolikust helyezi előtérbe. Róluk nem olyan rég hallhattunk a híradásokban, mikor az akkor készülő abortusz törvény ellen tüntető baloldali autonóm szervezetekre támadnak, teljes abortusz tilalmat hirdetve. Ez azért érdekes, mert a nyugat-európai skinheadek többségét egyáltalán nem érdekli a vallás, a kereszténységet csak mint a nem európai népekkel szemben demonstrálható civilizált értéket tüntetik fel.

*

A volt szocialista berendezkedésű országok skinheadjei a mozgalomnak elsősorban a különböző jobboldali irányzatait preferálják, míg a Nyugat-Európában és Amerikában jellemzően erőteljes, és sok embert megmozgató baloldali irányzatok itt gyökér nélküliek. A régió országainak skinheadjei abban hasonlóságot mutatnak, hogy megjelenésük során valamennyiükre jellemző volt a szovjet- és kommunista ellenesség, valamint a rendszerváltoztatás iránti radikális igény.

Az itteni skinhead-mozgalmak kibontakozását azonban nem csupán a politikai helyzet hátráltatta, hanem a külsőségeket biztosító „infrastruktúra” hiánya is. A bekövetkező rendszerváltozások után aztán egyre több élelmes kisiparos, kereskedő jön rá, hogy „nagy” üzlet rejlik e mögött a divat mögött, így lassan ezen országokban is kialakulnak a skinhead- és military-bolthálózatok, és mint a példák mutatják, kazettákat, lemezeket adnak ki.

(folytatása jövő héten)

Jávorszky Béla Szilárd - Thoroczkay Zsolt

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Skinheadek - 1. A kezdetek: Nagy-Britannia >> - cikk, 1993. szeptember

Skinheadek - 2. Bőrfejűek Délen és Nyugaton >> - cikk, 1993. szeptember

Skinheadek - 3. Bőrfejűek Európán kívül >> - cikk, 1993. szeptember

Skinheadek - 4. Bőfejűek a volt szocialista blokkban >> - cikk, 1993. október

Skinheadek - 5. Bőrfejűek Magyarországon >> - cikk, 1993. október

A skinheadbakancs >> - cikk, 1993. április