A színpadon hatalmas embernagyságú gyertya ég. Lassan, kimérten, olvadozva ég. A légteret drótok - tyúkbelek - hasítják keresztül-kasul. Középen fehér vászon. Fehér, még feszíthető, de jelenete zavaró. Olyan, mint a valóság határai. Ha túllépünk rajta, a dolgok oly végtelennek tűnnek.
Jim szeretett rajta ide-oda táncolni. Élvezte, sőt kiélvezte a veszélyt. Minden játékban benne foglaltatik a halál gondolata, mondta. Aztán egyszer ő is, mint annyian, elvétette a távolságot.
A sámán belép a reflektorfénybe. Mit csinálsz? Mit akarsz? - kérdi, s néz ránk. Mi zenélni tudunk - teszi hozzá. De te többet akarsz. Valami és valaki újat akarsz. Eksztázist akarsz. Vágyat és álmot.
A nézőtéren döbbent csend. A sámán meg csak mered ránk. Kicsit megértően. Ő a Labirintus idegenvezetője. A váltakozó torony fejedelme. A saját hulladékában elsüllyedő, önnön leheletét szívó civilizáció áldozata, megtestesítője, élvezője és lelkiismerete.
Gyerekkorában lázadt az egyház ellen, s megtámadta a tanárokat. A forró napon a könyvek, a versek, a rock, a szex és a film bűvöletébe került.
Mindig is vonzódott az olyan eszmékhez, melyek a hatalom elleni lázadással foglalkoznak. Ha az ember kibékül a hatalommal, maga is azzá válik, gondolta. Kedvelte az olyan eszméket, melyek a fennálló rend fölborításáról szólnak. Minden érdekelte, ami lázadás, zűrzavar, káosz és különösen olyan cselekedet, melynek semmi értelme nincsen.
Tudta, sejtette, hirdette, hogy a dolgok akaratunktól függetlenül történnek. Hogy az életünket helyettünk élik. Az Urak képekkel nyugtatnak meg bennünket. Könyvekkel, koncertekkel, kiállítótermekkel és filmekkel díszítik fel börtönünk falát. Szerinte a művészet tart meg minket némának és közömbösnek.
Képes megállítani a Földet saját pályáján. Láthatatlanná, vagy kicsivé tud változni. Óriássá nőhet és elérheti a legtávolabbi dolgokat. Meg tudja változtatni a természet rendjét. Időben és térben bárhová képes helyezni magát. Legalábbis azt hiszi.
Tud, így van.
S mint az ember és a szellemi világ közti kapcsolatot képviselő sámán szeánszot rendez a Gyógyítás érdekében. Az emberek a balsorstól, a haláltól, a félelemtől való megkönnyebbülést keresik. A gyógymód - szerinte - az eksztázisban gyökerezik.
Miközben mesé, néha felkapja a mikrofont, beugrik a vászon mögé és énekel. Ugrál, táncol, bohóckodik. A tömeg pedig megőrül érte.
A vászon jótékony. Elválaszt. Belső késztetéseinket a külső elvárásoktól. Ezen az oldalán - ha magányunkban is, de - magunk lehetünk. Ha átlépünk, lehet, hogy árnyékká válunk.
A sámán az Amerikai imát mormolja. Időközben már túljutott a csúcsponton. Kétségbeesetten kapaszkodik puncikba és farkakba, s a trippertől kapja a végső látomást. Kolumbusz ágyéka zöld halállal lett tele. Megérintette a lány combját, és a halál mosolygott.
Összegyűltünk ebben az ősi és őrült színházban, mondja, hogy hirdessük életörömünket és meneküljünk az utca nyüzsgő bölcsességétől. „Adj nekünk hitet, hogy higgyünk egy kéjes éjszakát, adj nekünk hitet az éjszakában és száz szivárványban, egy gazdag világot nekem és neked.”
Iszik. Rózsákat akarok a kerti lugasomba, világos, kiáltja, fáradtan, fásultan leül, s nekitámaszkodik a vászon innenső oldalának. Majd komótosan felszippantja a port. Ez a szabadság pillanata: ahogy a börtönlakó pillant a Napba, mit vakond a lyukából.
A sámán feláll, körbenéz a színen, s csak bámul ránk meghatározhatatlan tekintettel. A gyertya felé fordul, s letérdel.
„Amikor a zenének vége, oltsd el a fényt” - mondja, s lelép.
* * *
Amerikai ima. Jim Morrison versei
A szeánszot vezeti (sámán): Hobo. Segítségére voltak: Szikora János, Rajk László, Póka Egon, Lengyel Noémi.
Legközelebbi előadások: December 25., 26., 1993. január 7., Merlin Színház.
----------------------
Kapcsolódó anyagok:
Kopaszkutyából nem lesz szalonna >> - cikk, 2011. október
Apák rock and rollja (HBB 30) >> - kritika, 2009. január
Hobo: Bolondvadászat >> - interjú, 2008. szeptember
Hobo: Vadászat >> - 303 magyar lemeze, 2008
Hobo idegen tollai >> - kritika, 2004. július
Hobo: Blues, színház, költészet >> - interjú, 2002. december
Hobo: Meggazdagodni már nem fogunk (A HBB 20 évéről) >> - interjú, 1998. április
Hobo: Adjatok a kutyáknak húst! >> - interjú, 1998. január
Hobo: A vadászat túlélői >> - interjú, 1997. január
A 66-os út végén (Hobo Amerika-könyvéről) >> - cikk, 1996. január
Hobo: Kerouac nyomában a 66-os úton >> - interjú, 1995. november
Hobo: A blues nem nyafogás >> - interjú, 1993. június
Bázakerettye és József Attila >> - cikk, 1992. május
Révedezések szeánsz után (Hobo Morrison-estjéről) >> - cikk, 1992. december
Hobo: Úton lenni boldogság, megérkezni a halál >> - interjú, 1991. október
Hobo: Magyarország messzire van >> - interjú, 1991. október