Ma, holnap és szombaton este (esőnap hétfőn) a Várszínház Karmelita udvarában koncertezik az egyik legígéretesebb magyar jazzformáció, a Trio Stendhal. Időközben pedig megjelent Horváth Kornél (Rag Handed) és Snétberger Ferenc (Bajo-tambo) új szólólemeze.
Eddig tart a kulturális hír. Vagy másképp fogalmazva, a kulturális értékek nem profitorientált terjesztőit megillető „ingyenreklám”. De hát, ami érték, azt támogatni kell. Ne csak a szép színes és agyoncukrozott rágógumit zabálja a kedves honpolgár. Ezen a téren fontos és felelősségteljes szerepe van - kell, hogy legyen - a médiának. Ezért írunk róluk - ellenszolgáltatás nélkül. De ezt azért illik megbecsülni.
Dés Lászlóék, úgy látszik, másként gondolják. Legalábbis erre enged következtetni legutóbbi, a Székely Mihály utcai CD-bárban tartott sajtótájékoztatójuk. Pedig a kuriózumszámba menő hely tulajdonosa, Guba Gábor igazán remek házigazdának bizonyult. Vendégszeretetével azonban, úgy érzem, jazznagyságaink igencsak visszaéltek.
Olyan lemezbemutatóról ugyanis nem hallottam, ahol a megjelent újságírók, kritikusok, rádiósok legalább egy rossz, zörgő kazettát nem kaptak volna. A zenészek ugyan - mérsékelt intenzitással - beszéltek műveikről, köszönetet mondtak egymásnak, de ez azért ingatag támpont. Hangzó anyag nélkül meglehetősen nehéz véleményezni egy lemezt. Az egész kísértetiesen emlékeztet arra az esetre - mi is megírtuk anno-, amikor az egyik legnagyobb filmforgalmazó vállalatunk az évtized (évszázad?) filmjének beharangozott produkció sajtóvetítése helyett nagylelkűen felajánlotta a kíváncsi újságíróknak, hogy videón a jellemző részletéket megnézhetik. Aztán írjanak róla kritikát. Vagy inkább ingyenreklámot.
A Trio Stendhal legutóbbi sajtótájékoztatója mindenesetre lekezelő volt. Ha már meghívtak, akkor az illendőség diktálja: egyrészt legyenek pontosak, másrészt kevésbé kelletlenek, harmadszor informatívak.
Jómagam ennek ellenére szeretem a Trio Stendhalt. Latin, afro és indiai ritmusokból, valamint európai és cigány harmóniákból építkező hangzásviláguk számomra kedves. Olyannyira, hogy a történtek után sem hagytam annyiban a dolgot, s Guba Gábortól kölcsönkértem a két említett CD-lemezt. Végighallgattam őket. Jók. Különösen Horváth Kornélé. Igaz, ebben jelentős szerepet játszik, hogy egyrészt lemezébe Dés László is erősen beledolgozott, másrészt Snetberger lágyan és magányosan pengetett latin-amerikai melódiáival szemben itt zenészek egész hada működik közre, kitágítva ezzel a kalandozások és variációk lehetőségét. Ahogy az ismertetőben olvashatjuk: „Rövid, de átható témák, ritmikus és tonális anyag folyamatos fejlődésben.” S bár a Rag Handed (Rongykezű) változatos zenei élményt kínál, azért mindig fenntartja a fúziós muzsikától a népzenéig terjedő kényes és leheletfinom egyensúlyt.
-------------
Kapcsolódó anyagok:
Dés László: Kezdetben bosszantott a jazz >> - interjú, 2009. június
Dés László: Utcazene >> - interjú, 2005. április
Dés László: Hagyni kell érni >> - interjú, 2004. március
Dés László: Fekve hangszer, állva szobor >> - interjú, 2000. január
Dés László: Kerülni a görcsös helyzeteket >> - interjú, 1996. május
Dés László: Védem a saját hangom >> - interjú, 1995. december
A Trio Stendhal esete a sajtóval >> - cikk, 1992. szeptember