Egy gyermek, egy törött boka, egy-két kiadós zápor és mérhetetlen mennyiségű muzsika - ez a rövid mérlege a hétvégén a Diósgyőri Várban megrendezett 13. Kaláka Nemzetközi Folkfesztiválnak. Bár esőisten arrafelé is juttatott égi áldásából, igazán jelentős csapadék csak a programok előtt és után hullott.

Mai szemmel nézve nyilván kellőképpen őrült vagy túlontúl művészlélek lehetett az az uraság, aki annak idején e várat emeltette. Mással nehezen magyarázható, hogy a szomszédos dombok helyett miért éppen a nehezebben védhető völgyben épült e romjaiban is lenyűgöző erődítmény. Mindenesetre romantikus fekvése, itt-ott fűvel benőtt falmaradványai, kiugró bástyatorzói, középkori levegője és a környező erdős hegyoldalak üde zöldje ideális hátteret biztosított a koncertekhez.

Miró - Fotó: Nemes Nagy Péter

Még akkor is, ha az idén a helyszín - különösen az első napon - „hónaljban kicsit szorított”. Legjelentősebb folktalálkozónk, úgy tűnik, kinőtte a Diósgyőri Vár kereteit: míg tizenkét éve az ide zarándokló 500-600 néző kényelmesen elnyújtózkodva láthatta/hallhatta az akkori, tág értelemben vett - Sebő Ferenctől Cseh Tamásig terjedő - folkélmezőnyt, addig a nyolcvanas évek közepe óta nemzetközi méretűvé nőtt rendezvénysorozat egyre kevésbé tud újabb tömegeket befogadni. Szombaton este például két és fél ezren szorongtak az ódon falak között, s bizony a szerencsének köszönhető, hogy a romok tetején egyensúlyozgató fiatalok közül csupán egy törte bokáját.

A két nap alatt fellépő huszonöt zenekar a folk meglehetősen széles skáláját képviselte: tradicionális és feldolgozott népzenét éppúgy hallhattunk, mint más műfajok felé tapogatózó kezdeményezéseket vagy a folk egyes elemeit magába építő kísérleteket. Mindez két napon keresztül igazi - bár a meglehetősen heterogén közönség miatt időnként zavaró - stíluskavalkádot okozott. A dinamikusabb, hangosabb zenére vágyók ugyanis maguk is dinamikusak és hangosak voltak, így például a svéd Rotvalta, vagy a magyar Süvöltő finomságai nehezen érvényesültek.

Furcsa módon zavaróan hatott a Magyar Televízió jelenléte is. A koncerteken megszokott, a színpadon szorgoskodó kézikamerás operatőrök mellett ugyanis az első sorok helyére egy síneken keresztbe mozgó minidarut helyeztek el, így a nézők szemmagasságába percenként úszott bele az operatőr. Arról nem beszélve, hogy az alacsonyan szálló kiegyenlítő súlyzókat a közelben ülőknek ajánlott volt (fél)szemmel tartani. (A tévések szerint ez azért szükséges, hogy a kedves (tévé)nézők jól lássanak mindent. Erre Gryllus Dániel, a fesztivál szervezője is csak annyit tudott mondani, hm.

De beszéljünk inkább a zenéről. A közönséget nem annyira a legnagyobb sztárnak kikiáltott, túlságosan Tracy Chapman-ízű Faith Pillow, hanem az angol Miró, a magyar Barbaro, és a szintén hazai Palermo Boogie Gang mozgatta meg. A XX. század egyik nagy festőegyéniségének nevét viselő négy szigetországi fiatal már extravagáns megjelenésével az érdeklődés középpontjába került. Szokatlan hangszerelésű, vonósokkal teletűzdelt, az előzetes híresztelésekkel ellentétben távolról sem rhythm & blues zenéjük az edzettebb fülűek számára is felkavaró volt. Az első nap végén fellépő Barbaro, magyar, román, görög és bolgár beütésével, Tzotzoglu Georgios sámánénekével, dervistáncával és Cziránku Sándor effektekkel megdobott gitárjátékával jól példázta a rock és a folk termékeny egymásra hatását. A fesztiválzáró Palermo Boogie Gang chicagói muzsikáját pedig sajátos színekkel gazdagította Dragan Macan egyéni gitárstílusa.

Az idei fesztiválon egy figyelemre méltó kezdeményezésnek is tanúi lehettünk: vasárnap délelőtt néhány zenekar közreműködésével a Luther-udvarban lévő evangélikus templomban ökumenikus istentiszteletet tartott Sárkány Tibor esperes. S mivel aznap délután egy várandós kismamát a megindult szülőgörcsök miatt a miskolci kórházba szállítottak, jövőre remélhetőleg nemcsak misét, hanem „Kaláka-keresztelőt” is tartanak.

---------------------

Kapcsolódó anyagok:

Kaláka: Kaláka >> - 303 magyar lemez, 2008

Gryllus Dániel: Kimuzsikálni a versből a dallamot >> - interjú, 2009. március

A ronggyá ázás szolid bája (20 éves a Kaláka Folkfesztivál) >> - cikk, 1999. július

Gryllus Dániel - Századvégi vándormuzsikusok >> - interjú, 1999. november

Kétezerötszáz folkzarándok (Kaláka Folkfesztivál) >> - cikk, 1992. július