József Attila egyetemes és örök. E közhelyes megállapítással jellemezhető talán a legjobban az a költészet napi happening, amelyet Galkó Balázs, Hobo, Jordán Tamás, Márta István, Sebő Ferenc és a Ka­láka együttes tagjai tartottak szombaton este a Merlin Színházban. Ezen az estén az összesereglett, túl­nyomórészt fiatalokból álló közönség öltöny, nyak­kendő és szépen oldalra fésült haj helyett szabadon, ízlelhette a költőóriás verseit, gondolatait.

Igazi ünnep volt. Nem piros betűs, nem munkaszüneti nap, nem vezényszóra tisztelgő hozsanna, hanem a költészet, a szó erejének és tisztaságának ün­nepe. (Külön köszönet a Fekete Doboz munkatársai­nak, hogy az egyszeri és megismételhetetlen alka­lomnak legalább kép- és hanganyaga rögzítve van. Talán egyszer - ha már most nem érdeklődött - a Magyar Televízióban is láthatjuk.)

A színpadon kilenc ember, kilenc eltérő személyi­ség. Ami összefogja őket: József Attila iránti alázatuk és szeretetük. Stílusuk, hozzáállásuk sokszínűsége különös, gyakran megrázó erejű többszólamúságot eredményezett.

Az egész - Hobo szavaival élve - egyetlen nagy lemerülés volt. Elutazás önmagunkhoz. Hogy ben­nünk van, az bizonyos. Éppen ezért nem úgy jön ki belőle az ember, ahogy bement. Ezek a versek megta­nítanak a toleranciára, egymás megértésére és szere­tetére. Humorosak és öniróniával teltek. Szelídek és alázatosak, nyakasak és bocsánatosak. Időnként pedig elképesztő düh, gőg és férfias vadság árad belőlük. Emberiek. Szeretetteljesek és gonoszok. Olyanok, mint mi. S ahogy az egymást váltogató rendszerek érintetlenül hagyják az ember legmélyét, úgy a poli­tikai hangulatváltások ellenére József Attila monda­nivalója is örök érvényű. Tiszta és felemelő. Még ak­kor is, ha az egyeseknek nem tetszik.

Ez az este abban is megerősített, hogy nem kell félni. Nem kell félni, hogy a politika ott is belerondít az életünkbe, ahol nincs helye. Mert lehet, hogy egyes, túlbuzgók megpróbálják József Attilát kisajátítani vagy kikezdeni, de ezekre a disszonáns hangokra nem kell odafigyelni. Nem érdemes. Ahogy a költő mond­ta: ők naponta háromszor váltják meg a világot, de nem tudnak gyufát sem gyújtani, ők lovon, autón és repülőn is gyalog vannak. Mi a költővel együtt a pa­csirták hajnali énekében heverészünk, mégis túljutot­tunk a szakadékon.

A mindennapi acsarkodás helyett inkább mindén reggel fürdessük meg a gondolatainkat hideg vízben, úgy lesznek frissek és épek. S fogadjuk meg József At­tila tanácsát: „...Ne hódolj és ne hódíts, / ne csatlakozz á hadhoz. / Maradj feleslegesnek, / a titkokat ne lesd meg. / S ezt az emberiséget, / hisz ember vagy, ne vesd meg.”

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Születésnapomra (A Merlin kommandó lemeze) >> - cikk, 1998. május

Ne csatlakozz a harchoz (MK beszámoló) >> - cikk, 1992. április

Születésnapomra (A Merlin kommandó estje) >> - cikk, 1992. április