Az idei év egyik legjobban várt popzenei koncertszériája kétségkívül a huszonhárom év után ismét együtt játszó Police világkörüli turnéja. Sting, Andy Summers és Stewart Copeland legutóbb Cardiffban adhatta elő telt ház előtt a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején született dalait. Nem csoda, ha mostanság az MTV is kiemelt rotációban forgatja a korszakos újhullámos zenekar egykori klipjeit.

Az 1977-ben alakult és 1985-ben feloszlott Police rocktörténeti jelentőségéről korábban már volt szó e hasábokon, a múlt helyett most inkább legyen szó a jelenről, az aktuális koncertsorozatról. Amelynek európai szakasza még augusztus 29-én a stockholmi Globen Arénában indult és október 19-én a cardiffi Millenium Arénában fejeződött be, s amelynek hozzánk legközelebb eső szeptember végi bécsi bulijára tekintélyes nagyságú magyar kontingens váltott jegyet. A világkörüli turné amúgy még májusban Vancouverben indult, és 2008 tavaszán várhatóan Új-Zélandon fejeződik be, s összességében mintegy kétmillió ember mozgatott, illetve mozgat még meg.

Sting, Andy Summers és Stewart Copeland még a februári Grammy-díjkiosztón jelentette be, hogy a Police megalakulásának harmincadik évfordulója tiszteletére ismét összeállnak és nyakukba veszik a világot. Életművükből kiválogatták az általuk leginkább fontosnak gondolt húsz dalt, intenzíven próbák során felépítették belőlük az új koncertműsort, és gyakorlatilag minden egyes alkalommal ugyanazt adják elő. Hagytak persze a programban némi teret az improvizációnak, de a számok és azok sorrendje állandó. Ami egyfelől jó, mert mindenki mindenhol ugyanazt kapja, másfelől viszont éppen a meglepetés ereje hiányzik így belőle.

De ne legyünk telhetetlenek, hisz már az is csoda, hogy ez az utoljára 1984 márciusában a Synchronicity albumával koncertező trió újra színpadra lépett. Copeland 55, Sting 56 éves, Andy Summers pedig idén szilveszterkor tölti be a 65. (!) életévét, ami a rock and rollban azért elég tekintélyt parancsoló, s csak keveseknek adatik meg, hogy ebben a műfajban, ebben a korban még kíváncsiak legyenek rájuk. S bár az idő felettük sem ment el nyomtalanul, mostani produkciójuk mindenképp tiszteletre méltó. Ráadásul némi gyógyírt jelenthet a Bécsben is szép számmal megjelent magyar rajongóknak, akiknek esélyük sem volt arra, hogy Stingéket a fénykorban, a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján élőben láthassa/hallhassa.

Akkor, amikor a Police valóban rocktörténetet írt. Harmonikus és melodikus popdalok sorát, a rock and roll energiáját és a reggae lüktetését szépen, csak rájuk jellemzően összehozva. Olyan korosztályos slágereket jegyeztek, mint a Roxanne, a Message In The Bottle, az Every Little Thing She Does Is Magic, az Every Breath You Take, a When The World Is Running Down, a Walking On The Moon, a Can't Stand Losing You, a Synchronicity, a Wrapped Around Your Finger, a De Do Do Do De Da Da Da vagy a Next To You. Ezek a dalok - talán nem meglepő - kivétel nélkül szerepelnek a mostani turné programjában is.

A Police tagjai amúgy meglehetősen puritánra veszik a figurát a jubileumi turnén. A nyolcvanas évekbeli, kiegészítő muzsikusokkal (vokalisták, fúvósok) adott koncertjeivel ellentétben most ugyanúgy szigorúan hármasban játszanak, mind a kezdet kezdetén. Sőt nagyjából ugyanazokon a hangszereken (Sting hetvenes évekbeli basszusgitárját jól láthatóan ki is kezdte az idő), amelyeket koncert közben sem cserélnek, így például nem szólal meg a nyolcvanas évek elején a szinte a védjegyükké vált elektromos bőgő sem. Ettől persze lényegesen direktebb és homogénebb a hangzás, mint amit lemezekről a rajongók megszoktak. De hát 2007-ben amúgy is szeretik újraértelmezni dalaikat, közülük többet más formában, más hangnemben, más tempóval adnak elő. Ami időnként keserű meglepetéseket okozhat, de többségében színt és izgalmat hoz a produkcióba, néha pedig kifejezetten jót tesz a sokszor unalomig ismert melódiáknak.

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Police-szellemet a palackból >> - cikk, 2007. július

Fullánk úr és az ötödik iksz >> - cikk, 2001. szeptember