A nagy búcsúzkodók egyike az Illés együttes: az 1973-as felbomlás óta a tagok eddig már négyszer - 1981, 1990, 1996, 2001 - próbálták meg néhány órára feleleveníteni azt, ami kétségkívül rég elmúlt. Ma este Csíkszeredán, kedden pedig a Sziget „nulladik napján” tesznek erre még egy utolsó kísérletet. Miközben neves és/vagy fontos mai zenekarok egy teljes albumon róják le tiszteletüket életművük előtt.

Fotó: JBSz

Hogy az Illés együttes milyen úttörő szerepet töltött be a magyar rock történetében, régóta evidencia: a Szörényi Levente, Bródy János szerzőpáros éppen negyven éve fektette le a magyar nyelvű rockzene alapjait. Az akkoriban kizárólag „luxemburgi” stílusban nyomuló zenekarok közül elsőként ismerték fel, hogy a továbblépéshez saját repertoárra van szükség. 1965 nyarán a sokat emlegetett nógrádverőcei táborban írták meg első dalaikat (Oh mondd, Légy jó kicsit hozzám, Az utcán, Mindig veled), majd azokat hamarosan a koncertjeiken is játszották. De annyira tartottak a magyar (nyelvű) tánczenét elvető közönség esetleges negatív reakciójától, hogy kezdetben be sem merték konferálni, hanem két „luxemburgi” dal között „csak úgy” lenyomták őket. A fiatalok meg gondolták, biztos új Kinks-nóták (a hasonlóság nem volt véletlen).

Az áttörést aztán az 1966 tavaszán a Magyar Rádió által meghirdetett és a Sportcsarnokban megrendezett budapesti amatőr-zenekari verseny hozta, ahol a kiírás szerint mindenkinek négy angol és négy magyar nyelvű számot kellett előadnia. Az Illés ekkor négy Lennon-McCartney és négy Szörényi-Bródy dallal nevezett be, miközben a többi „luxemburgi” zenét képviselő együttes kétségbeesve próbálta betanulni a korszak „cikis” szórakoztató slágereit, hogy megfeleljenek a feltételeknek. Nem is lehetett kétséges az Illés győzelme. És amikor a rádió is elkezdte játszani ezeket a magyar nyelvű dalokat, a közönség megszerette, később pedig már követelte őket.

Hát ezért fontos még ma is ez a több mint harminc éve felbomlott zenekar, no meg azért, mert később ahhoz is volt bátorságuk, hogy a nyugati divattrendektől - és az azokat másoló hazai vetélytársaktól - elszakadva előbb a magyar, majd a kelet-európai népzenék felé nyissanak. Munkásságuk nagy része ma is reprodukálható, bátran meghallgatható.

Jól mutatja ezt az a nemrég megjelent „tribute-album” is, melyen 13 mai neves és/vagy fontos előadó rója le előttük tiszteletét. Marton László Távolodó felkérésére veselkedtek neki, hogy az Illés-életműből kimazsolázzák a maguk számára leginkább kedves dalokat. Többségük valóban jó érzéssel és érzékkel nyúlt hozzá e régi szerzeményekhez, kellően megdolgozva, aktualizálva azokat, néha egészen újszerű jelentésréteget kibontva belőlük. Mégha a lemezen akadnak elbizonytalanító mélypontok (mindenekelőtt Sziámi produkciója), ennél szerencsére sokkal több a valóban emlékezetes pillanat (Pannonia Allstars Ska Orchestra, Amorf Ördögök, Palya Bea, Barbaro, Quimby) és összességében ez a bő ötven perces anyag színes, eleven, szerethető. Az igazi kérdés persze az, hogy az előadók az általuk feldolgozott dalokat a későbbiekben repertoáron tartják-e, esetleg mástól más számokat is elővesznek-e, vagy csak egyszeri kalandozást jelentett mindez számukra a rocktörténelemben.

---------------------

Kapcsolódó anyagok:

Bródy János: Dalba sűrített üzenetek >> - interjú, 2008. augusztus

István, a király >> - 303 magyar lemez, 2008

Illés - Ősök és tisztelgők >> - kritika, 2005. augusztus

Szörényi Levente: Ha már kézben a gitár >> - interjú, 2005. április

Nem járt le a Fonográf >> - cikk, 2004. június

István, a király - Koppány, a szupersztár >> - cikk, 2002. augusztus

Rosta Mária: Szörényi Levente untermanja vagyok >> - interjú, 2001. augusztus

Szörényi Levente: A darab vállaltan eklektikus >> - interjú, 2000. szeptember

Szörényi Levente: Másféle hangvételt akartunk >> - interjú, 2000. március

Szörényi, Bródy, Boldizsár: Nem akartunk igazságot osztani >> - interjú, 1997. augusztus

A körülmények áldozata volt (Kun László) >> - cikk, 1997. április

Bródy János: FifTini szép lassan visszavonul? >> - interjú, 1996. március

Szörényi Levente: Nem értékek alapján dőlnek el a dolgot >> - interjú, 1994. július

Bródy János: Éltetőm, hogy a dal elpusztíthatatlan >> - interjú, 1994. március