Ez a mostani szombati koncert egy sorozat része - a Muzsikás együttes tagjai 1999-ben indították el azt az évtizedes programot, melynek keretében a Zeneakadémián minden évben Kodály és Bartók zenéjének más és más oldalát igyekeznek bemutatni. Indításként a román Alexander Balanescuval (hegedű) adtak nagysikerű koncertet, 2000-ben a belga Roel Dieltiens (cselló), 2001-ben Jandó Jenő (zongora), tavaly a Keller Vonósnégyes volt a vendégük, ezúttal pedig a nyíregyházi Pro Musica leánykart hívták meg partnernek. Ahogy korábban megszokhattuk, szombaton este igyekeznek az elhangzó művek néptáncos hátterét is bemutatni, úgy, ahogy azt Kodály és Bartók láthatta, hallhatta. A műsorban Kodálytól szerepelnek többek között népszokás dallamok (Gergely járás), az első királyunkat megidéző Ének Szent István Királyhoz, illetve A Hegyi éjszakák. Felhangzik a Szól a kakas már régi magyar-zsidó dallam, és a két, táncmulatságokat idéző mű, a Marosszéki táncok és a Kállai kettős is. Bartóktól pedig a népi szövegeket felhasználó autonóm kórusművei közül hallható lesz a Ne menj el, a Senkim a világon és a Leánynéző.

Fotó: Szabó Bernadett

Legutóbbi, Bartók album című opusza óta a Muzsikás szédületes nemzetközi karriert futott be, Amerikától Új-Zélandig, Japántól Dél-Afrikáig. A világ legnevesebb koncerttermeiben léptek és lépnek fel, a londoni Queen Elisabeth Halltól és Royal Festival Hallig, az amsterdami Concertgebouw-tól a párizsi Theatre de la Ville-ig, a Római Zeneakadémiától a New York-i Carnegie Hallig. Koncertjeikről és lemezeikről rendre elismerően írnak a legnagyobb napilapok, folyóiratok, és a zenei szaksajtó.

"A Bartók album hatására a saját népzenei koncertjeinken túl lehetőség nyílt neves komolyzenei szólistákkal és együttesekkel való közös fellépésre, ahol össze lehet kötni a huszadik századi magyar komolyzenét és a népzenét - mondja Hamar Dániel, az együttes szószólója. - Ez azért is fontos, mert a két zene közönsége között ma még nem nagy az átfedés. Aki népzenét hallgat, nem biztos, hogy ismeri Bartók és Kodály műveit, a komolyzene rajongói közül pedig kevesen járnak népzenei koncertekre. Arra viszont odafigyelnek, mi történik a jelentős koncerthelyeken. Tudomásul kell venni, hogy a világ így működik, és mi örülünk neki, hogy önállóan vagy neves zenészekkel együttműködve eljutottunk ezekre a helyekre, elvihettük ide a népzenét. És közben talán sikerül egy kicsit összekötni az úgynevezett komoly- és népzenei világot".

Ebbe a vonulatba tartozik bele a Takács Quartettel közös projektjük.

2001-ben a Colorado állambeli Aspenben találkoztak először, adtak közös koncertet, melyen Brahms, Liszt és Bartók magyar zenei gyökereit igyekeztek megmutatni. "Brahms és Liszt gyökerei persze többnyire nem az igazi népzene - magyarázza Hamar, - ezért az ő műveikkel párhuzamosan szatmári csárdásokat játszottunk, azt a stílust, amit akkoriban a kávéházi cigányok húztak, így Liszt vagy Brahms is ezeket hallhatta Budapesten, Bécsben vagy bármelyik nagyvárosban. Ebben az időben még nem távolodott el annyira a cigányzene és az eredeti népzene, mint napjainkban, de előbbi kétségkívül romantikusabb, komponáltabb zene volt. A koncert második részében pedig Bartókot játszottuk, akinél már teljesen egyértelműek a források. És mivel mind nekünk, mind Takácséknak, mind a közönségnek ez a második félidő tetszett jobban, ezért úgy döntöttük, ezt a vonalat folytatjuk."

Közben a Takács Quartet körül jelentősen megnőtt a nemzetközi érdeklődés, miután az 1975-ben Budapesten alapított, 1983 óta az Egyesült Államokban működő magyar-amerikai vonósnégyes tavaly májusban megjelent Beethoven-lemeze - a legjobb kamarazenei album kategóriájában - megkapta a világ talán legjelentősebb zenei díját, a Grammyt. A Muzsikással közös projekten persze ez mit sem változtatott, az elmúlt napokban több alkalommal is felléptek együtt az Államokban, a Grammy-díjjal pedig óhatatlanul még nagyobb figyelmet kaphat ez az együttműködés.

"Igen, valóban érezzük az odafigyelést, egymás után jelennek meg a pozitív kritikák - így Hamar. - Nagy öröm számunkra, hogy egyformán dicsérik mind a műsor szerkesztését, mind a megvalósítást. Nagyon igényes ez a közönség, nekik játszotta egy korábbi évadban a Takács Quartet Bartók mind a hat, nem könnyen befogadható vonósnégyesét egyetlen koncerten. Az egybegyűlt kétezerötszáz ember tíz percig felállva tapsolt. Ehhez a közönséghez jutottunk el. A célunk az volt, hogy a népzene valamint Kodály és Bartók művei egyforma súllyal szólaljanak meg, ne egymást illusztrálják. Bartókék sokszor mondták, írták, számukra a népdal, a népzene az eredeti előadásmódban egyenrangú a zeneirodalom bármelyik nagyszerű alkotásával. Csodálatos élmény Takácsékkal muzsikálni, nagyon nyitottak minden ötletre, kiváló zenészek és szerény emberek. A turné első felén már túl vagyunk, a napokban érkeztünk haza Amerikából, és a várakozásainkat is messze felülmúló sikerekről számolhatok be. A Zeneakadémiai koncert után néhány nappal repülünk vissza, még két közös koncertünk lesz az önálló Muzsikás fellépéseken túl. A többnyire komolyzenei közönség fogadtatása meggyőzte mindkét együttest, hogy helyes úton járunk, folytatni kell az együttműködést. Tervezzük a koncertek bemutatását Európa nagyvárosaiban az elkövetkező évadban."

Ma viszont értelemszerűen a zeneakadémiai koncert a legfontosabb. Miként Hamar megfogalmazta, akármennyit is utaznak a világban, meggyőződésük, hogy ez a zene elsősorban nekünk, magyaroknak szól. Bár a zene univerzális, de nekünk még ezen túl is ad valamit. "Mi értjük a dalok költői szépségű szövegeit, amik valójában lefordíthatatlanok, ismerjük a történelmi múltat, a közösséget, amelyik ezt a zenét számunkra megőrizte. Erre nagyon büszkének kell lennünk és egyúttal feladatunk és kötelességünk, hogy ezt a zenét megőrizzük és tovább vigyük".

---------------------

Kapcsolódó anyagok:

Zenefilm - Tizedik nap >>

Muzsikás: Szól a kakas már >> - 303 magyar lemez, 2008

Muzsikás: Nem arról hajnallik... >> - 303 magyar lemez, 2008

Muzsikás-tanórák >> - cikk, 2006. március

Muzsikás - Bartók, Kodály és a népzene >> - cikk, 2003. december

Elementáris erővel (A Muzsikás Bartók albumáról) >> - cikk, 1999. január