Egy biztos, ilyen még nem volt: egy hazai rockzenei szaklap megért tíz évet. Igaz, néhány hónap ehhez még a Rockinformnak is hiányzik, hisz az első szám hivatalosan 1992 júliusában jött ki a nyomdából, de a jubileumot most előrehozták, elvégre április negyedikén a magazin 100. példánya jelent meg.

Az első szám

A statisztikákat kedvelőknek mindjárt néhány adat: a 100 frontoldalon 62 hazai és 46 külföldi előadó, illetve zenekar tűnt fel, értelemszerűen néha megosztva egymással azt. A listavezető a P. Mobil (7 alkalom) és a Tankcsapda (6), és többször felbukkant az Aerosmith, Balázs Fecó, Hobo, a Nyers, Tátrai Tibor és a U2. Közel 900 interjút közöltek, ebből magasan vezet a Tankcsapda (19 beszélgetés) és a P. Mobil (12), majd jön a Black-Out és Hobo (8-8), az Auróra és a Kispál (7-7), a Cadaveres de Tortugas, a Junkies, a Mody Dick, a Nyers, az Ossian, a Replica, a Takáts Tamás és Tátrai Tibor (6-6).  Emellett a száz újságban közel 9000 (!) lemezt recenzáltak, ebből mintegy ezer demót és kis példányszámban megjelent szerzői anyagot.

Az elmúlt tíz év alatt persze a Rockinform is rengeteget változott. A három alapító-kezdeményező közül régóta egyedül Hímer Bertalan maradt, aki a kezdeti pénzügyi zűrök után 1993 őszén kiváltotta a vállalkozói engedélyét és a saját kezébe vette a szaklap sorsát. Nem csak szerkesztette és részben megírta a lapot, de ő végezte a hirdetésszervezést és a nyomdai ügyintézést is. Viszont ahogy ezt megtette, attól kezdve a magazin elég látványosan fejlődött, nem csak a dizájnban és a papír minőségében, de az oldalszámban is: az első Rockinform még húsz fekete-fehér oldalon jött ki, ma pedig általában hatvanon, mégha a pénzszűke miatt változatlanul a fekete-fehér oldalak a dominánsak.

Hímer kezdetben három-négy munkatárssal dolgozott, ma közel harminc embert mozgat. A szerzők változatlanul önszorgalomból, illetve a recenzált CD-kért cserébe töltik meg hónapról hónapra a lapot anyagokkal, ami valahol sajnálatos, más részről viszont egyáltalán nem lebecsülendő: egy-egy lapban 60-80 album is terítékre kerülhet, így egy-egy aktívabb tag akár 15-20 lemezt is hazavihet havonta. Ez a honor-nélküliség meg is látszik a lapon, a szó nemes értelmében sok lelkes amatőr készíti kellő exhibicionizmussal megáldva. Az írások színvonala finoman szólva is egyenetlen, ha egyszer esetleg lesz majd pénz honorra, a jelenlegi munkatársak egy része biztos, hogy nem marad partiképes.

De inkább örüljünk, hogy a Rockinform legalább létezik - az utóbbi években kissé belterjessé váló, jelenleg komoly változás előtt álló Wanted és a szűk réteget megcélzó Metál Hammer mellett ez az egyetlen nyomtatott termék, amelyből az átlag rockhonpolgár a hazai és külföldi zenei eseményekről legalább tájékozódhat. Évek óta 11 ezer példányban jelenik meg, ennek 60-70 százaléka fogy el, és a mai gazdasági helyzetben és rockzenei piacon Hímer szerint nem is fog több elmennii. A magazinból kimaradt anyagokat, illetve az általuk legfontosabbnak vélt híreket egyébként nemrég megújult honlapjukon (www.rockinform.hu) lehet elérni.

A századik

Profiljuk a tíz év alatt mit sem változott: változatlanul a hagyományos és hard rock a fő csapásirány, de azért a skála ennél lényegesen szélesebb, a hatvan oldalba a heavy metáltól a blueson át alternatív és jazzprodukciók is beleférnek. Tény, se indulásukkor, se ma nincs ennyire sok stílust felölelő zenei szaklap idehaza.

Ami a profilon kívül szintén stabil pont az életükben: székhelyük változatlanul Miskolc. Eddig egyetlen alkalommal volt szó Budapestről, mindjárt az elején, de aztán családi és baráti viszonylatok miatt maradtak helyben. És amióta felpörgött az internet és az e-mail, azóta ez a 180 kilométer sem jelent semmilyen akadályt. A lap ma is teljes egészében helyi erőkre épít, a szerkesztésen túl Miskolcon tördelik és nyomják. Aztán vonattal feljön Budapestre, ahonnan meg szétszórják az országba.