Már maga a helyszín is bizarr: egy tökéletes katonai építmény, melyet soha senki nem támadott meg. A maga idejében bevehetetlen erőd, mely végül már befejezésekor muzeális tárgy lett. Ma ideális kulturális szcéna: több focipályányi belső udvarával, több ezer főt befogadni képes termeivel filmfesztiváloknak, kiállításoknak, könnyűzenei koncerteknek és látványos történelemórai bemutatóknak adhat otthont. Nem véletlen hát, hogy itt tartották a győri Mediawave Fesztivál május elsejei koncertjeit és filmvetítéseit.

Ez az egy nap persze csak erős kivonata az idén tizenkettedik alkalommal megrendezett, Közép-Európa talán legjelentősebb nemzetközi film- és összművészeti seregszemléjének. Mely még április 25-én vette kezdetét és május 4-án zárta kapuit, és melynek keretében a tizenkét nap alatt nyolc helyszínen több mint kétszáz film, ötven koncert, számos kiállítás és egy tudományos konferencia várta az érdeklődőket. A Fényírók Fesztiválján - melynek Győr mellett ezúttal Kapuvár, Komárom, Rábapatona, Vének, a szlovákiai Dunaszerdahely és Révkomárom, valamint az erdélyi Kolozsvár adott otthont - a fő vonulatot a filmek mellett a kortárszenei, jazz, népzenei és alternatív zenei koncertek jelentették.

A legerősebb zenei programok - mindenekelőtt a fekete jazz nagy öregjei, Pharoah Sanders, Dewey Redman és David Murray fellépései, valamint a Győrfree Műhely estje (Dél-Alföldi Szaxofon Együttes, Dresch-Baló Duó, Szabados György és Szelevényi Ákos) - persze mind Győrhöz kötődtek, de Komáromban ezen az egyetlen napon is a Mediawave szellemiségének olyan sűrítményét kaphatták az erre fogékonyak, hogy nyilván hetekbe telik majd, mire belőle minden leülepszik. Három, egymástól ideális távolságban lévő pódiumon - az akusztikus, az alternatív és bástya színpadon - váltották egymást a különböző hazai és külföldi formációk, miközben az erődudvaron szintén folyamatosan állt a bál, zajlott például a májusfa-állítás, szólt az ujgur népzene, sötétedés után pedig az egyik épület falára Szirtes András vetített.

Az ember persze nem győzött ámuldozni magán a helyszínen, az egykor tizenkétezer katona elszállásolására alkalmas építményben, a közel harmincezer négyzetméter, boltívekkel fedett belső térben, a több kilométeres folyosó-rendszerben és hatszáznegyven kisebb-nagyobb helyiségben. A klasszicizáló homlokzati díszítőelemek, a kovácsoltvas rácsok és korlátok, a téglából rakott, egymást metsző boltívek vagy a pékség kemencéi nem csak a korszak hadmérnöki tudományának mintapéldái, de a kőművesmesterek remekművei is.

A május elsejei koncertdömping erejét és színvonalát jellemzi, hogy az erődöt fegyverraktárnak használó oroszok kivonulása óta talán még sosem voltak itt egyszerre ennyien, mint most e néhány óra alatt. A színpadok közt akusztikailag ideális távolság talán csak fizikailag volt néha fárasztó, délután négy és este kilenc között a közönség legalább egyharmad része gyakorlatilag folyamatosan úton volt. Az alte-rock doyen Kampec Dolores, a ghánai ütősökből álló Kasabasa, a virtuális népzenét játszó Egy Kiss Erzsi Zene, a kolumbiai "karib" Raul Gonzalez, a népdalénekes Lovász Irén és jazzbőgős Lőrinszky Attila szokatlan kettőse, Szőke Szabolcs és Szalay Péter világokat átölelő duója vagy a "nádak zenéjét" megszólaltat Nazália Oboa Quartet egyaránt hozta a tőle elvárhatót. A három színpadon a három legjobb produkciót pedig a magyar Trottel, a mongol Altain Orgil és a holland Izaline Calister jegyezte.

A tizenhat éve punkcsapatként indult Trottel két évvel ezelőtti könnyed, áttetsző projektje, a Monodream után itt az újabb reinkarnáció, a némileg súlyosabb megszólalású Stereodream. Tömör basszusjáték, szokatlan billentyűkezelés, feszes ritmusok, és ehhez jön még a tíz éve hazánkban élő kaliforniai hegedűs-rapper, Todd. Az ulánbátori Atlain Orgilt sámánzenekarként aposztrofálták, tény, megjelenésre sem voltak akárkik, és amikor belekezdtek a mongol és altáji torokéneklésre épülő darabjaikba, a tömeg zöme beleborzongott, mégha nekem játékukból sokszor hiányzott is a kellő tűz és energia. Miként az végig ott volt a Holland Antillákról érkezett mezítlábas díva, Izaline Calister koncertjén. A szemre és mozgásra is elbűvölő énekesnő zenei stílusában az afro-karibi, illetve salsa hagyományok egészen sajátosan keverednek a jazzes elemekkel, az egész produkció egyszerre volt lebegtető és szokatlan fordulatokkal tarkított, folytonos aktivitásra késztetve a közönséget.

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Mediawave 2010 - Szelektált világörökség >> - cikk, 2010. május

Pusker Péter - A Mediawave szombathelyi kormányzója >> - interjú, 2010.  május

A kapocsember (Hartyándi Jenő portré) >> - cikk, 2008. október

Mediawave 2005 - Erős norvég vonal >> - cikk, 2005. május

Mediawave 03 - Variációk a női lélekre >> cikk, 2003. május

Mediawave 02 - Ideális helyszín, ideális koncertek >> - cikk, 2002. május

Mediawave 01 - Hússal, vérrel, lélekkel >> - cikk, 2001. május

Mediawave 2000 - A szonikus lenyomat >> - cikk, 2000. május

Mediawave 99 - A szokottnál szerényebb >> -  cikk, 1999. május

Mediawave-különítmény Ázsiában >> - cikk, 1998. november

Mediawave 98 - Lacy, Bittová, Muzsikás >> - cikk, 1998. május

Repedések - győri jazz >> - cikk, 1997. május

Mediawave 94 - Neonfényes mesék >> - cikk, 1994. május