Ennél szebb, méltóbb jubileumi (ötvenedik) születésnapi ajándékot elképzelni is nehéz. Bő hatvan percbe sűrítve Szkárosi Endre hangköltészetének java. Ötletes, igényesen kivitelezett borító, ha akarom, könyv, ha akarom, lemez, ha akarom, képzőművészeti alkotás.
Fotó: Kovács Bence
Hetekig érleltem a polcon, mire hozzányúltam. Tudtam, nem mindennapi mű, nem mindennapra való, hangolódni kell rá, keresni a pillanatot, amikor az ember felé megnyílhat.
Szkárosi Endre művészi tevékenységét ugyanis nehéz behatárolni. Ami biztos: az mindenképpen költészet. Vagy ahogy ő maga elnevezte, transzpoézis, azaz a költészet számára különböző anyagi formákban valósulhat meg, különböző terekbe "mehet át". S minden műnek ott, abban az anyagban, azon a helyen és kifejeződési formában kell érvényesnek lennie, amelyben éppen megnyilatkozik. Talán ezért van, hogy eddigi pályája során annyi mindennel foglalkozott, kísérleti színháztól kezdve folyóirat (Mozgó Világ) és alternatív magazin (Új Hölgyfutár) szerkesztésén át olasz irodalom egyetemi oktatásáig.
De hát mindenekelőtt hangköltő ő. Hosszú éveken át dolgozott a Konnektor zenekarral, publikált velük két kazettát, ehhez jön az 1992-ben a neve alatt megjelent Hangmánia című magyar-olasz hangköltészeti lemez. Persze egyik kiadvány sem bukkant fel a Mahasz Top 40-en, vagy a rádiók slágerlistáján, de nem is oda valók. Annál sokkal intimebb, személyre szabottabb és személyhez szólóbb.
Egyébként ő is azt a nézetet osztja, hogy a kultúra teremtése nem mennyiségi kérdés. A legfontosabb, hogy a kínálat létrejöjjön. Hogy a mű, a tárgy megszülessen, testet öltsön. Aztán hogy hányan fogyasztják, hova jut el, sokkal inkább szociológiai, mint sem művészi kérdés.
Szkárosi Endrét sokan - jogosan - elsősorban a szöveg nélküli költészet, a hangköltészet úttörőjének, zászlóvivőjének tartják. Mégha rengeteg olyan hangprodukciója is van, melynek teljesen normális, érthető a szövege. De kétségtelen, költői tevékenysége az utóbbi időben a hanghoz kötődik a legerősebben. Talán azért is, mert a hang univerzális. Metafizikus dolog: fizikailag leírható, de mégsem megfogható. Ennélfogva valójában semmi nem pótolhatja.
"A képet kész anyagi formában kapjuk - nyilatkozta évekkel ezelőtt. - Lehet rajta gondolkodni, értelmezni, de inkább csak felfogjuk. A hang a képzeletet is mozgósítja, amellett számot kell vetni azzal, hogy a bennünket követő nemzedékeknek már egyértelműen a hang, illetve a zene a kulturális köznyelve. Ennél fogva nagyon jól hasznosítható az összes művészeti ág számára. Ezért is tartottam mindig fontosnak, hogy a költészet nem egyenlő az írott költészettel. Ez ma már egy kicsit elfogadottabb felfogás, de amikor elkezdtem, még keményen kellett küzdeni érte. Pedig az írásbeliség előtt is volt költészet. A mai kultúra, civilizáció pedig ismét megteremtette azt a közeget, amelyben a költészetet már nemcsak az írásbeliség közölheti. Ez a tény persze nem zárja ki magát az írott formát, csak tudomásul kell venni, hogy az írás és a nyomtatás megszűnt a költészet kizárólagos hordozója lenni."
Ez a Bahia kiadónál megjelent lemez méltó bizonyíték erre. Lehetne persze boncolgatni, hogy egy szó, egy hang, egy sóhaj vagy sziszegés miért ott és olyan formában hallható, egy krákogás, nyögés, csettintés vagy cuppogás mennyire spontán vagy megtervezett, mennyi benne a technikai trükk és mennyi az adottság, de Szkárosi szándéka megkérdőjelezhetetlen: ez a korong valóban az önátadás hangi és költői dokumentuma. Miként írja, "az érzelmek, az érzékletek, a megnyíló felismerések fájdalmában és gyönyörében való fegyelmezett elmerülésé." Szónikus humorral és fordulatokkal teli, helyenként döbbenetesen mély, emberi és időtlen produkció.
------------------------------------
Kapcsolódó anyagok:
Mártha István: Támad a szél >> 303 magyar lemez, 2008
Spiritus Noister - A betű, mint zenei alapanyag >> - cikk, 2004. január
Nincs mese, itt a Világgége >> - cikk, 2003. április
Szkárosicon - A költészet energiaátadás >> - cikk, 2002. augusztus
Szkárosi Endre: Nemzeti zajzárványok >> - interjú, 1997. március
Szkárosi Endre: Hagymaláz a romtemplomnál >> - interjú, 1995. július
Szkárosi Endre - A költészet határtalan >> - interjú, 1994. május