Iva Bittovában a leginkább azt szeretem, hogy koncertjein sosem mehet biztosra az ember. A morva énekes-hegedűs az elmúlt négy évben, ha emlékezetem nem csal, legalább hétszer lépett fel Magyarországon, négyszer Győrben, háromszor Budapesten, és szinte valamennyi koncertjére más programmal érkezett. Adott szóló-estet, Dorothea Kellerovával játszotta Bartók hegedűduóit, a gitáros Vladimír Václavekkel a Bílé Infernot mutatta be, máskor a Lelky Leánykórussal lépett fel, legutóbb egy cseh dj-vel pörgött nagyokat. És lám, ezúttal ismét újabb zenei anyagot prezentál nekünk: pénteken és szombaton a budapesti Trafóban, vasárnap pedig a győri Művészetek Szentélyében (egykori zsinagóga) a holland Netherlands Blazers Ensemble-val ad elő Leos Janacek és saját szerzeményeket.

"Együtt énekelek a hegedűmmel, és magam komponálom a zeném. Fellépek otthon a hazámban és a világon mindenütt. Ez a hivatásom. A hegedű az egyik legszebb hangszer - alakítja a valómat, felébreszti érzéseimet, érzelmeimet, esztétikailag betölt, képes a zenében a legmagasabb értékek felmutatására, köztem és a többi ember közt beszél. Ezért szeretem. És szeretni annyi, mint élni!" - nyilatkozta egyszer, amolyan ars poétikaként.

És ennek a negyvennégy éves hölgynek a muzikalitása valóban dermesztő. Nem csak hangjával és hangszerével játszik - egész testével zenél. Néha szinkronban, néha aszinkronban. Bármilyen tárgyat vesz a kezébe, az hangszerként szólal meg, a rendelkezésre álló eszközök, a lehetőségek nem korlátozzák a önkifejezésben.

Bittová klasszikus és népzenei környezetben nevelkedett, apja Koloman Bitto multi-instrumentalista, főként morva szlovák és cigány zenét adott elő. A mama Ludmilla Bittová foglalkozása szerint tanár, bár egész életében énekelt színházakban és más kórusokban is. Iva három lányuk közül a középső.  Gyerekkorában járt balettozni, sokat énekelt, gyerekszínészként lépett fel. Ekkor kezdett el hegedülni is, de állítólag annyira megutálta, hogy tizennégy évesen abbahagyta a zenélést. Amikor huszonhárom évesen újra kezébe vette a hangszert, gyakorlatilag ismét az alapoktól kezdte. Egykori férjével, Pavel Fajttal 1987-ben jelent meg első albuma, később mindketten szerepeltek a Step Across the Border című kultikus filmben és lemezen. Útjaik később elváltak, a kilencvenes éveket Bittová szólóban, illetve alkalmi duókban, esetleg más formációkban játszotta végig.

Szokták a kortárs amerikai énekesnőkhöz, Meredith Monkhoz, Laurie Andersonhoz vagy Diamanda Galashoz hasonlítani. Formai újításait tekintve kétségkívül hozzájuk mérhető, művészi mélysége és ereje azonban fölöttük áll. Rendkívül szuverén muzsika árad belőle, a kortárs, a jazz és a népzene sajátos közép-európai keveréke. Mindez nála nem nyersen, érdesen, vérből tör elő, ő ízig-vérig nő: kecses, finom, tapintható.

Nem csak hallani, látni is külön élmény, nem hiába tanult valamikor színészetet. A brnoi Színművészeti Akadémián diplomázott, ott szerezte meg az alapvető elméleti és gyakorlati hangképzési tapasztalatokat, ott tanult meg igazán a saját hangjával bánni. A show nála azonban sosem válik zenepótlékká.

Mostani partnerei, a Nederlands Blazers Ensemble tagjai "főállásban" a Royal Concertgedouw Orchestra, a Rotterdam Philharmonic, a hágai Residentie Orchestra és a Holland Symfonia szólistái. Évente több mint negyven alkalommal adnak elő speciális programokat, ilyen ez a mostani is. Az ő számukra dolgozta át évekkel ezelőtt Bittová Leos Janacek darabját, a Waiting for you-t, innen eredeztethető a kapcsolat. Mai repertoárjukon is szerepel néhány Bittová kompozíció, köztük az est címadó száma, a Vámpírok tánca.

----------------------

Kapcsolódó anyagok:

Bittová deleje >> - portrécikk, 2011.augusztus

MW 2010 - Szelektált világörökség >> - cikk, 2010. május

Bittová és a vámpírok bálja >> - cikk, 2002. szeptember

Iva Bittová egész testével zenél >> - cikk, 1998. október