Előbb tiltott volt, majd megtűrt, ma világszerte népszerű. Szívesen billeg a dolgok peremén. A széleket, az erkölcsi törvények, a földrajzi, a társadalmi és kulturális meghatározottságok, a művészeti irányzatok határterületeit kedveli, sokféle és mégis egységes, vitathatatlan és hamisíthatatlan. Divatosan szólva: a multikulturalitás ékes bizonyítéka. Nagyjából ez a tangó. Legalábbis így próbálja szavakba önteni Ernesto Arenson az a táncot, zenét, szellemiséget, azt az érzékien erotikus, decensen boldog valamit, amin annyit vitatkoznak világszerte, annyian hallgatják, táncolják vagy dúdolják, mégis nehezen megfogható.

Fotó: Sopronyi Gyula

És amit ma Magyarországon sokan a leginkább Eszenyi Enikő sajnálatosan eltévedt, nem csak "tangótlan", de önmagában is siralmas estjeivel azonosítanak. Pedig lenne azért itt mire mutogatni, mondjuk Carlos Gardelre, Astor Piazzollára, Rodolfo Mederosra vagy bármelyik Buenos Aires-i vagy montevideói plebejus kávéházra hivatkozni. Esetleg itt van példának ez az argentin-magyar-makedón vegyescsapat, a Che Tango.

Talán kevesen tudják, de a 19. század végén a tangó még kifejezetten vidám műfaj volt, általában bordélyban és kávéházakban játszották. Kimondott tánczene, gyakorta szöveg nélkül. Aztán jöttünk mi, európaiak, ott maradtunk Argentínában vagy tizenkét millióan, a magunk érzéseivel, habitusaival, és ettől kezdve a tangó bánatos lett. A hangulattal együtt változott a megszólalás is, a klasszikus tangózenekarban - fuvola, hegedű, gitár - újabb hangszerek jelentek meg, előbb a zongora váltotta fel a gitárt, aztán a fuvolát a bandonéon. Utóbbit ma már a tangó klasszikus hangszerének tartanak, pedig Georg Band német hangszerkészítő alkotta, bő száz évvel ezelőtt.

A kifejezetten plebejus tangó a húszas-harmincas évekre kezdett az előkelőbb argentín és uruguayi társaságokban elfogadottá válni, kezdetben csak zongorán játszották, majd végül az urak is meghajoltak a "népi hangszerek", különösképp a bandonéon előtt. Ekkor, a húszas-harmincas években a tangó Párizsban szintén divatba jött, az újabb nagy löketet pedig az ötvenes években készült hollywoodi tangó filmek elterjedése adta. Átmeneti feledés után közel tizenöt éve került a tangó ismét reflektorfénybe, nagyjából azóta, hogy a nyolcvanas évek közepén egy hatvan fős muzsikus-táncos-koreográfus csapat előbb Buenos Airesben mutatott be egy egész estés attraktív show-t (amolyan argentin Riverdance-t), majd annak sikerén felbuzdulva előbb Japánban, aztán Észak-Amerikában, majd a végén Európába mentek vele vendégszerepelni.

Ernesto Arenson nagyjából ekkor, 1984-ben jött Magyarországra, a katonai diktatúrából a puhuló szocializmusba. A zene szeretete vonzotta ide, Liszt. Chopin, Mozart európai világa. A Zeneakadémián Szokolay Sándornál tanult zeneszerzést, a diplomamunkáját - magánéleti problémák miatt - azonban mégsem adta be. Több éven keresztül volt a Magyar Rádió spanyol szekciójának bemondója, ma is tanít nyelviskolában, és már egyáltalán nem vágyik vissza Argentínába.

Így, közel az ötvenhez ismét elementáris erővel elkapta őt a tangó.

Állandóan változó társulata, a Che Tango alapja három muzsikus, Pikács István zongorista, Keller Tamás bőgős, illetve maga Ernesto, aki akkordionon játszik és énekel. Ez utóbbi, valljuk be, nem igazán erőssége, tudja ezt ő maga is, de mivel képtelen volt eddig olyan énekest találni, akinek jó a hangja s még érzi is a tangót, ő maga vállalta ezt a feladatot fel. A hozzájuk tartozó táncospár (makedón fiú, magyar lány) az elmúlt hónapokban remekül összeszokott, a zenés-irodalmi esteken rendszeresen fellépő Benyhe János irodalmár, illetve Bognár Gyöngyvér és Dobos Éva színészek szintén a csapat tagjainak számítanak.

A "che" a patagóniai indiánok nyelvén "embert" jelent, a guarani-nyelvben birtokos jelző, miközben spanyolul nagyjából annyit tesz: íme. A Che Tango repertoárja ennek megfelelően elég változatos, a tangó klasszikus és a modern zeneirodalma mellett verseket, sztorikat, kultúrtörténeti és ismeretterjesztő előadásokat egyaránt tartalmaz. Mindegy illusztrálva: íme, ez mind a tangó, ez mind ennek a hamisítatlan városi műfajnak, életérzésnek a megnyilvánulása.

(A Che Tango - a saját tempójukhoz mérve - intenzív februárnak néz elébe: legközelebb február 10-én szombaton, az Óbudai Társaskörben, 12-én pedig az Articsóka Színpadon érhetők tetten.17-én az Újpalotai Közösségi Házban az előadás után mindenki táncolhat, akárcsak 22-én a Benczúr Házban. 24-én a Holdvilág Kamaraszínház, 28-án pedig a szombathelyi Kultúra Háza vendégei.)