"Hátborzongató ausztrál énekes-dalszerző, legújabban regényíró, hírhedt zenekarok (Birthday Party, Bad Seeds) tagja. Emellett rendkívül vézna is." - mindössze ennyi áll róla a kilenc évvel ezelőtti Salamander-féle rock enciklopédiában. Pedig ekkor már mögötte voltak a súlyos, sötét esztendők, igaz, még előtte a legfontosabb albumok, de Nick Cave jelenléte a rockzenében már a kilencvenes évek elején feltétlen jelentékenyebb volt ennél a pár sornál. A rocktörténelem egyik legkarizmatikusabb, egyben legellentmondásosabb figurájával van szó, tehetsége és jelentősége tényleg csak a legnagyobbakéhoz mérhető.

Ahogy erről volt alkalmunk élőben többször is megbizonyosodni, legutóbbi - ha emlékem nem csal, három évvel ezelőtti - koncertje az Erkel Színházban sokak számára az egyik legemlékezetesebb rockbuli maradt. Cave ráadásul ismét közeleg, május 24-én csapatával újfent tiszteletét teszi nálunk, ezúttal a helyszín a Körcsarnok.

Négy év kihagyás után új lemezanyaggal a zsebében érkezik, a No More Shall We Part világméretű promóciós koncertkörútjának keretében jön Budapestre. Az 1994-es Let Love In, az 1996-es Murders Ballads és az 1997-es The Boatman's Call című lemezével, akkor, úgy tűnt, elérkezett a csúcsra, a hosszas és intenzív pokoljárás után a megnyugvás, a letisztulás állapotába. Igazából nem is meglepő, hogy ennyi időre megpihent, mint ahogy az sem, hogy a hangvétel azóta sem változott lényegesen. Visszafogott tempójú, helyenként kifejezetten szélesen áradó balladák érnek itt egymásba hatvannyolc percen keresztül, nagyobb érzelmi kilengések csak elvétve találhatók rajta. Mégsem válik az anyag egysíkúvá, kiszámíthatóvá, van ereje, húzása, hitele. Mindent egybevetve tehát, érdemes volt ennyit várni, a No More Shall We Part felveszi a versenyt Cave bármelyik korábbi erőteljes albumával.

----------------------

Kapcsolódó anyagok:

Cave karizmája >> - cikk, 2008. április

Cave újabb eljövetele >> - cikk, 2001. május