Jó ez a cím, nekem legalábbis bejön, kellőképp érzékelteti, ezek a dalok önmagukban, mindenféle erősítés nélkül is ugyanolyan intenzíven szólnak, fényüket, erejüket nem wattban és decibelben mérik. A Fővárosi Művelődési Házban tavasz óta fut e sorozat, minden hónap utolsó szombatján (legközelebb tehát holnap), benne az előadók kizárólag akusztikus hangszereket szólaltatnak meg. A Vas-Bocskai Bistro vezetésével tartott összejövetelen a szervezők nem titkolt szándéka, hogy a hetvenes évek második felében ugyanitt működő Váza klub hagyományait próbálják meg újjáéleszteni.

Az estek elsőszámú házigazdája, Vas Zoltán (49) a hazai bluesélet igen fontos, ám látványos sikereket soha el nem érő figurája. Bár a többség a műfaj hazai megjelenését a Hobo Blues Band 1978-as megalakításától számítja, önálló magyar akusztikus blues-zal - igaz, szűk körben - korábban ő is jelentkezett, Berki Tamással, Bodonyi Attilával és Lengyel Józseffel egyetembent. Nem véletlen vele indul az egyébként gyengén megírt, gyengén megszerkesztett, de rengeteg információt felvonultató Első magyar blueskönyv (Alexandra, 1996), jóllehet eddig mindössze egyetlen nagylemeze jelent meg (Bistro Blues Band, 1991). De igazi megszállott bluesológus, komoly átfogó lemezgyűjteménnyel és külföldi szakirodalommal, ebből következően kellő felkészültséggel és lexikális tudással.

A hetvenes években szinte ontotta magából a kesernyés, fanyar humorú, a mindenkori magyar valóságból táplálkozó dalait, 1976-tól kezdve szinte minden évben ott van az eleinte Székesfehérváron, ma Gödöllőn megtartott fiatal dalosok találkozóján, társaival általában a verseny után, este játszanak. Megélni persze sosem élt meg a zenéből, fő állásban ma is az MTI szerkesztője, illetve fordításból próbálja pótolni a pótolnivalót.

A szintén régi bluesmotoros Bocskai Istvánnal (48) negyedszázada ismerik egymást, azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal játszanak együtt, jelenleg éppen Vas-Bocskai Bistro néven. És bár eredetileg bluesduóként indultak és alapvetően ma is azok, kizárólag saját szerzeményeket felvonultató repertoárjukban a dalok már nem csak blues formájúak, folk, etno és popzenei hatások is tetten érhetők bennük.

Vas és Bocskai, így kettesben a házigazdái a fenn jelzett, az FMH körtermében minden hónap utolsó szombatján futó sorozatnak, mely nem annyira koncertek egymásutánja, sokkal inkább egyfajta jó hangulatú bisztró: mindenki ül, előtte sör, hozzá kissé melankolikus zene. Kis, kényelmetlen asztalok, műbőrhuzatú székek, a piros terítőről már csak a cigarettahamu, a kevert és a féldeci nyomai hiányoznak, de itt nincs folt, nincs alkohol-pecsét, itt záróra után is a saját lábukon távoznak a vendégek.

Vas Zoltánnak saját bevallása szerint mintegy száz dala van, ennek felét tartja repertoáron, ennek közel negyedét adják elő Bocskaival alkalmanként. A letargikus hetvenes, a nem sokkal vidámabb nyolcvanas és a cseppet sem bizalommal eltöltő kilencvenes évek hangulata váltakozik itt. Alapvetően bluesos érzület persze, de hát, mint éneklik: "Az üres szívnek nincsen bánata/Az üres dalban nincsen semmi sem".

Nem csak az előadott dalok, értelemszerűen a meghívott vendégek is folyamatosan változnak, vagy éppen ugyanazok. A gödöllői dalos találkozót is szervező Viszló Éva, illetve Transz Formáció nevű gitárduó kísérete korábban többször is fellépett már. Az ő dalai inkább sanzonok, semmin bluesok, persze nem a szó hagyományos értelmében, nincs sok francia hatás bennük: ezek amolyan hús-vér személyes vallomások, természetes emberi gesztusok, vezérmotívumuk pedig a "biztos veled is megtörtént már".

---------------------

Kapcsolódó anyagok:

Vas Zoltán - Nehéz napok blues >> - cikk, 2007. február