Harrison is elment

Három évvel ezelőtt fedezték fel az első daganatot a torkán. "Ez arra emlékeztet, hogy bármi megtörténhet" - kommentálta akkor. És a reményt sosem adta fel. Azóta többször megoperálták, legutóbb egy svájci klinikán kezelték agydaganattal, de végül elvesztette a rák ellen vívott harcot - George Harrison tegnap hajnalban barátja Los Angeles-i házában meghalt. Felesége, Olivia és 24 éves fia, Dhani végig az ágya mellett volt.

"Úgy hagyta itt ezt a világot, ahogy abban élt: hittel, békében, halálfélelem nélkül, családjával és barátaival körülvéve" - áll a család közleményében. "Szeretetre méltó fickó és bátor férfi volt, fantasztikus humorérzékkel. Öcsémként tiszteltem és szerettem" - nyilatkozta az egykori társ, Paul McCartney. Azóta sokan sokféleképpen rótták le kegyeletüket emléke előtt, de egyvalamiben mindenki egyetértett: kevés emberibb figura volt nála a popszakmában.

Pályája elválaszthatatlan a Beatles-karrierjétől, ahová anno éppen Paul McCartney hívta, de ahol a példaképe tagadhatatlanul John Lennon volt. Majdnem kimaradt a modernkori popzene talán legnagyobb hatású zenekarából: 1960. augusztusában, első hamburgi fellépésük után a nyugatnémet rendőrség élénken érdeklődött az akkor tizenhét éves Harrison iránt. És mivel még nem volt nagykorú, nem hogy nem léphetett többé fel éjszakai bárok színpadára, de 24 órán belül el is kellett hagynia az országot. A sors különös fintora, hogy Lennonék folytatták volna nélküle, de egy homályos hátterű tűzeset kapcsán McCartney-t és akkori dobosukat, Pete Bestet szintén kiutasították az országból, így aztán valamennyien visszatértek Angliába, együtt maradtak, és együtt jutottak fel a csúcsra.

Még akkor is, ha George Harrison a zenekar tagjaként sem tündökölt igazán a reflektorfényben, csendesebb és visszahúzódottabb tagnak számított, szerényen meghúzódott az igazi sztárok - Lennon és McCartney - árnyékába. Önéletrajz írója szerint a liverpooli buszsofőr fia emiatt sokáig boldogtalan is volt, csak később jött rá, ez sokkal inkább szerencse, hisz részben emiatt élhetett boldog és áldott házasságban. Őt tartják a Beatles legkiegyensúlyozottabb, legegyenletesebb színvonalat nyújtó tagjának. Ő volt az, akire mindig lehetett számítani, ha gitározni, ha énekelni, ha komponálni, ha nyilatkozni kellett, bárhol, bármikor. Ahogy egyik kritikusa fogalmazta: tehetségesen forgatta a szót, tipikus együttműködő jellem volt.

Zeneszerzői képességeit csak a Beatles utolsó lemezein csillogtathatta meg, játszhatta el, énekelhette fel a Taxmant, a Somethingot, a While my Guitar Gently Weepset, az Old Brown Shoe-t, a Here Comes the Sunt vagy az I me mine-t. A nagy liverpooli négyes 1970-es feloszlása után megjelent All Things Must Pass című tripla lemezén azonban hatásosan bizonyította, hogy van még zenei mondanivalója - a rajta hallható My Sweet Lord az óceán mindként oldalán listavezető volt. Nevéhez fűződik még a híres bangladeshi segélykoncert, aztán egyre inkább visszahúzódik a popzenei életből, egyre inkább a keleti filozófia és a szitár izgatta, Ravi Shankar tanítványa lett (e megtiszteltetésben rajta kívül egyedül a magyar Kozma András részesült).

A nyolcvanas években még egyszer megpróbálkozott reflektorfénybe kerülni, több zenésztársával - Bob Dylannel, Tom Pettyvel és Roy Orbisonnak - együtt megalapította a Travelling Wilburyst, mérsékelt sikert aratva. Betegsége miatt az elmúlt néhány évben teljesen visszavonult, mint utóbb kiderült, örökre. Februárban lett volna 59 éves.

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016
 
Ez a weboldal kizárólag a technikai működéshez használ cookie-t, a jobb felhasználói élmény érdekében. Honlapunk használatával Ön elfogadja, hogy cookie-t helyezhessünk el az Ön által éppen használt digitális eszközén.
Elfogadom Nem fogadom el