Tavaly négynapos monstre fesztivállal ünnepeltek, idén több önálló koncerttel, illetve minisorozattal igyekeznek bemutatni "azt a zenei nyelvet, amit kommunikációs eszközként választottak a mai zenei Bábelben". Nem csak azt demonstrálni, hogy öt éve Budapest XI. kerületében, a Sztregova utcában, egy lepusztult gyártelep szomszédságában megnyílt a Fonó Budai Zeneház, hanem azt is, hogy ezt a nyelvet egyre többen értik, sőt, használják is.

Akkor, 1995 októberében persze úgy tűnt, mindez szélmalomharc: a művészeteknek cseppet sem kedvező korunkban az új, non-profit szellemű kulturális központ vezetői külső támogatás nélkül igyekeztek otthont teremteni az alternatív - vagy ahogy ők nevezik: párhuzamos - zenei kultúrának. Minden nap lesz élőzene, hirdették, fő profiljuk pedig a különféle etnikumú - magyar, kelet-európai, balkáni, klezmer és ír - folklór, a modern jazz, az etno gyökerű kísérleti zene, valamint a kortárs kamarazene bemutatása. Sokan persze erre csak legyintettek, hát igen, többen többször próbáltak már ilyet, mégsem maradt életben egyik sem. Azóta eltelt öt év, a Fonó nem csak hogy él, de virul is, mindezt úgy, hogy a kezdetben hirdetett elvek változatlanok. Talán ezért is kapta meg a napokban a fővárosi önkormányzat Pro Urbe díját.

- Az emberek kezdenek újra rájönni arra, hogy a hagyományt nem lehet magunk mögé dobni, mint egy üres konzervdobozt - kommentálta még évekkel ezelőtt két tea között a fejleményeket Szabados György, akinek szellemi holdudvarából számtalan muzsikus fordult itt meg. Mint hangsúlyozta, a tradíció, a régi bölcselet, a régi kultúrák időtlen törvényeket hordoznak. A világ szerinte a progresszív konzervativizmus felé menetel, hiszen értékek nélkül nincs lét, nincs társadalom. Ezeket az értékeket azonban folyamatosan meg kell újítani. Itt a Fonóban az élő népzene ismét jelen van. Élőn Szabados ez esetben azt érti, hogy minden zene állandó érintésekből változik új zenékké, "úgy él, ahogy a természet, ahol férfiak és nők találkoznak és új hajtásokat hoznak létre". A kultúrák a különböző hatásokat idővel integrálják és ezáltal új stílusok, új időszakok jönnek létre. Azért is örül a Fonó jelenlétének, mert itt - fogalmazza - nem akkurátus, elmélkedő és zenén kívüli akaratokból megszabottan folyik a zenei élet, hanem olyan természetesen, ahogy az a dolgok természetéből fakad.

A Fonó az elmúlt öt évben a főváros kulturális életének egyik igen fontos szereplője lett.  Hogy mi minden zajlott itt 1995 óta, még felsorolni is lehetetlen, egyetlen, korszakos jelentőségű eseménysort emelnék csak ki: 1997 óta Utolsó Óra címmel az elmúlt évtizedek legjelentősebb népzenei - erdélyi és felvidéki - gyűjtőmunkáját végezték el itt. Erdélyből 45 zenekart hoztak Budapestre a szervezők, és 521 számozott CD-re archiválták muzsikájukat. A rögzített anyag több mint 600 óra, azaz zenekaronként átlagosan 11 teljes CD. Ezek egy részét a nagyközönség számára is elérhetővé teszik: az Új Pátria sorozatban eddig kilenc lemezt jelent meg, az erdélyi anyagból további 36 rész várható.

E nagy horderejű, több tízmillió forintos költségvetésű projekthez persze szükségük volt külső támogatásra, különösen a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma állt anyagilag is melléjük, eddig összesen 30 millió forinttal. (Ez a sorozat összköltségvetésének mintegy felét fedezi.)

Az elmúlt öt év most igazán négy fontosabb eseményen manifesztálódik. Az elsőn már túlvagyunk: október 13-án, pénteken Bluespatika címmel akusztikus bluesestet rendeztek. A második felvonást most, 20-án, a Zeneakadémián tartják, a címe: A magyar hegedű. Az Utolsó Óra program által generált Erdélyi prímások mesterkurzusa a Fonó Budai Zeneházban című program kiemelt rendezvénye ez a gálaest, ahol a résztvevők - Kathy Horváth Lajos-Lőrinszky Attila duó, Ökrös Csaba, Zerkula János, Fodor Neti Sándor, Kicsi Aladár - a zene nyelvén kívánják elmondani mindazt, amit a "magyar hegedű" tud. "Azt a sokoldalúságot, mélységet, kifejezőerőt, megtermékenyítő és integráló hatást, szerepet, amit évszázadokon keresztül betöltött a Kárpát-medencében és azon túl" - mutatnak rá a szervezők.

A zeneakadémiai koncertet másnap a Fonóban táncház követi, ahol a kárpát-medencei folk legjobbjai - többek között a szászcsávási, a péterlakai, a mezőörményesi banda - szolgálják a talpalávalót, a tervek szerint egészen hajnalig. Az öt éves ünnepi rendezvénysorozat lezárását pedig október 26 és 28 között az ETNO 2000 Fesztivál jelenti, melynek profilját elsősorban a kamarajellegű, az improvizációs lehetőségeket magas fokon alkalmazó produkciók jellemzik. Ahogy Krulik Zoltán művészeti vezető megfogalmazta: a fesztivál nyílt, a különféle műfajokat integráló zenei fórum. Egyedüli megkötöttségének egyfajta etnikai orientáltságot tekint, korunk olyan zenei törekvéseinek bemutatását, melyekben a magyar, illetve a környező népek, a Kelet és más archaikus kultúrák zenéinek alkalmazása, más zenei áramlatokkal, kompozíciós módszerekkel való szintézise tetten érhető.

Az idei etnofesztivál kínálata rendkívül színes: az örmény származású David Yengibarian saját kultúráján túl latin ihletettségű dallamokat is beépít zenéjébe. Az Andro Drom az egyik legkeresettebb városi cigány folklór csapat, a Gépfolklór az etnikus motívumokat rockos hangzásvilágába ágyazza. Kiss Erzsi virtuális népzenéje mellett Lovász Irén projektje a balkán és kelta érzetek finom szintézisét ígéri, míg az első lemezét a napokban megjelentető Besh O Drom erőteljes, sodró balkáni ízű muzsikát mutat be. A Fonó ünnepséget, a háromnapos fesztivált és a hónapot a Tatros együttes csángó blokkja zárja.

----------------------

Kapcsolódó anyagok:

Irány a másik homokozó (Lukács József portré) >> - cikk, 2012. szeptember

Lukács József: Menthetetlenül belezúgtam a magyar népzenébe >> - interjú, 2012. szeptember

Fonó 15 - videók >> - videóinterjúk, 2010. november

Kelemen László - Élő és újraélhető népművészet >> - interjú, 2002. augusztus

ÖsszeFONÓDva >> - cikk, 2000. október

Utolsó óra fesztivál >> - cikk, 1999. május

Erdély zenei hozadéka (Utolsó óra) >> - cikk, 1997. október

Zeneházban zenélve, Fonóban összefonódva >> - cikk, 1996. október