Jó ideje érett ez, idén végre kézzelfogható valóság: külön világzenei nagyszínpad lesz a Szigeten. Gerendai Károlyék belátták, e műfaj a kisszínpadot régen kinőtte, a klasszikus nagyszínpad viszont túl tágas neki, Rachid Tahának vagy Baaba Maalnak többezres rockerközönség előtt délután négykor játszani mégiscsak méltatlan, ezért döntöttek e helyeselhető megoldás mellett. A költségvetésből elkülönítettek hetvenezer dollárt, majd felkérték Lökös Csaba koncertszervezőt (Concert & Media) és Marton László Távolodó újságírót (Magyar Narancs), hogy ebből a pénzből a lehető legoptimálisabb programot hozzák ki.

Klezmetics

Hogy ez a hetvenezer dollár poprockberkekben mire elég, érzékeltetőnek néhány adat: Lou Reed a hírek szerint 60 ezer, az Oasis pedig 130 ezer dollár ellenében hajlandó idén a Szigetre eljönni. Martonéknak viszont a rendelkezésre álló keretből a hét napon 35 zenekar útiköltségét és gázsiját kell kifizetni. E feladatnak tisztességgel eleget is tettek, igazából két olyan előadó volt csak, akit szerettek volna elhívni, mégsem jött el: Khaleddel az anyagiakban nem tudtak megegyezni, Youssou N'Dour menedzsmentje meg abba nem ment bele, hogy a sztár egy deklaráltan világzenei színpadon lépjen fel. De hát ez legyen a legnagyobb gond, így is sikerült minden napra nemzetközi nagyságot elhozni, akik ha nem is mindig világsztárok, de abszolút a világzenei élvonalhoz tartoznak.

- Mindenképpen szerettem volna meghívni azokat az öreg rókákat, akiknek már odakinn mítosza van, de eddig Magyarországra még nem jutottak el - magyarázza a világzenei műfaj talán első számú hazai szakírójának számító Marton László Távolodó. - A német Dissidenten vagy a Maliból való Salif Keita például megkerülhetetlen keresztapák. Rajtuk kívül olyanokat hívtam, akiket egyrészt szeretek, másrészt idehaza is van vonzásuk. A finn Värttinää kétszer, az amerikai Klezmetics kilencszer, a zsidó-arab Natacha Atlas szólóban és zenekarral korábban négyszer járt Budapesten, a Boban Markovics Orchestar meg már ki tudja hányadszor. A hét nap harmadik vonulatát pedig azok az új arcok, friss hangok, jelentik (Triakel, Cicala Mvta, Les Hurlements D'Leo), akiket minden ilyen fesztiválnak kutya kötelessége bemutatni - hangsúlyozza Marton.

Az úgynevezett nagyobb nevek közül kétségkívül az augusztus 2-án fellépő német Dissidenten tekint a legkomolyabb múltra vissza, a hatvanas években Embryo néven pszichedelikus (hippi)rockot játszottak, némi átalakulások után 1980 óta működnek mint Dissidenten. Zenéjükben - utazásaik nyomán - egyre erősebb arab és indiai hatás érvényesül. A Klezmatics (csütörtök) - a Brave Old World mellett - talán a legfontosabb amerikai zenekar, amely a nyolcvanas évek közepén New Yorkban rácsodálkozott a kelet-európai hangszeres zsidó népzenére, jelentősége mégsem ebben rejlik, sokkal inkább abban, hogy - Marton szavaival - belepumpálta mindazt, ami fontos volt számára, Miles Davist és a Led Zeppelint, a balkáni és az arab népek zenéjét.

A Maliból származó Salif Keita (péntek) a neotradícionális afropop, a szerb Boban Markovics Orchestar (kedd) pedig a balkáni fúvószene emblematikus előadója.  Az 1983-ban egy karjalai finn faluból induló Värttinää (szombat) a kilencvenes évek közepe óta az Egyesült Államoktól Japánig az etnopop egyik legkeresettebb zenekara, akárcsak a Brüsszel  marokkói negyedében felnőtt, zsidó-arab származású hastáncos-énekesnő, Natacha Atlas (vasárnap). A headlinerek közül az egyetlen kakukktojás a denveri Sixteen Horsepower, mely egészen egyéni, kifejezetten izgalmas country-rockot játszik.

A kötelezően bemutatandó új arcok, friss hangok közül a svéd Triakel (csütörtök) 1994 szilveszterén alkalmi hegedű-harmónium programként indult, közönségnyomásra folytatták csak tovább. Énekesnővel kiegészülve felvették egy édeskés, fekete likőr nevét, mondván, amilyen "sötét népdalokat játszanak, éppoly édes Emma hangja".  A szintén 1994 óta működő japán Cicala Mvta (péntek) a hírek szerint meglehetősen eklektikus: a kilencszázas évek első felében virágzó japán utcazene és a kabuki éppoly fontos számára, mint egy nepáli vagy török menyegző, miközben azokat a New York-i avantgárd zenekarokat idézi, amelyekben a jazz, a rock- és az etnozene elválaszthatatlan egymástól. A francia Les Hurlements d`Leo (szombat) pedig idén januárban lekaszálta a MIDEM-et. Sokan mondják, a tíz évvel ezelőtti Les Negresses Vertes óta nem volt a franciáknak ekkora folkos-punkos-sanzonos ígéretük.

Augusztus 2. és 9. között az új Világzenei Nagyszínpadon a külföldi sztárok mellett persze ott lesz a hazai folkszíntér színe java. Mint Marton László Távolodó elmondta, a program összeállításakor fontos szempont volt, hogy mindaz a sok szín, amely a hazánkban élő nemzetiségek révén gazdagítja a folk- és világzenei mezőnyt, a Szigeten is megjelenhessen. A táncházi és/vagy koncertprogram egyrészt ezt a gazdagságot tükrözi: a Rományi Rota, a Balogh Kálmán + Romano Kokalo, a Kalyi Jag, Mitsou és a Besh o droM cigány, a Tatros moldvai, a Maskarades görög, az Odessa Klezmer Band zsidó, a Vujicsics délszláv, a Szászcsávási zenekar román, a MÉZ ír népzenét ad elő.

Ugyancsak emeli a színpad fényét, hogy fellép a legtöbb magyarországi világsztár: Vujicsics, Balogh Kálmán és Kalyi Jag mellett a Muzsikás együttes és Sebestyén Márta, a Makám együttes és Lovász Irén, a citeraveterán Gereben, valamint a Kolinda. És hogy új produkciók/zenekarok bemutatásáról sem feledkeztek meg a szervezők, íme három példa: az Odessa Klezmer Band, az itt élő, ám nemzetközi összetételű (marokkói, örmény, amerikai, magyar) Chalaban együttes és (az egykor Ando Drom-os) Mitsou együttese is ott lesz.

----------------------

Kapcsolódó anyagok:

Gerendai Károly - Városreklámnak sem utolsó >> - interjú, 2007. augusztus

Gerendai Károly - Az áttörés éve >> - interjú, 2003. július

Sziget 2002 - Meddig kell az együttlét >> cikk, 2002. augusztus

Sziget-zene - Kisérletek az idő megállítására >> - cikk, 2002. augsztus

Sziget-kóda >> - cikk, 2001. augusztus

Sziget-újdonság: világzenei nagyszínpad >> - cikk, 2000. augusztus

Gerendai Károly -Amíg a hely engedi >> - interjú, 1999. július