Régóta figyelem, legalább öt éve, hogyan válik jelenléte egyre intenzívebbé a hazai jazz és underground rockzenei életben. Pedig abszolút nem nyomulós alkat, szerénysége talán csak tehetségével vetekszik. Szaxofonon, basszusklarinéton, gitáron és szájharmonikán játszik, hozzá, ha kell, énekel. Nagy teherbírású, karakteres muzsikus, nyitott és fogékony minden színvonalas produkcióra, hogy ez mennyire így van, íme a legfontosabb formációk, melyben az elmúlt években tagként vagy vendégként közreműködött: Dél-Alföldi Szaxofonegyüttes, Grencsó Kollektíva, Vízöntő, Kampec Doroles, Kispál és a Borz. Saját zenekara, az Ágoston Trió és a Vendégek a napokban készítette el bemutatkozó nagylemezét. Ráadásul változatlanul gyakorló tanár, a Kürt Alapítványi Gimnáziumban tanít zenetörténetet és éneket.

Fotó: Szabó Gergely

Szarvason született, ott járt zenei iskolába, de saját bevallása szerint a technika sokkal jobban érdekelte. Ma is büszke arra, hogy hetedikes korában két társával második lett az országos úttörő technikus vetélkedőn. Apai ágon kreativitást és nagyfokú érzékenységet örökölt, s bár szülei gyerekkorában neki vették a pianínót, végül mégiscsak a mezőgazdasági gépész papa játszott rajta naphosszat. Később Szegedre került, ott lakott közös albérletben Szokolay Balázzsal, a Nyitnikék együttesben gitározott és fuvolázott, akkor még főként bluesokat. Rövid napközis tanári intermezzo a szarvasi kisegítő iskolában, majd a katonaság alatt beleszeretett a klarinétba, felvételizett a pécsi egyetem ének-zenekarvezető szakára, tanára volt többek között Vidovszky László és Gönczy László.

Az egyetem elvégzése (1992) óta Budapesten él, innen jár le többek között le Szegedre a Dél-Alföldi Szaxofonegyüttes próbáira, havonta két-három intenzív napra. Ez a formáció az egyik legrégebbi bázisa, zeneileg a népzene és a free jazz között valahol félúton. Két szaxofon, citera, klarinét felállás kezdetben, ma már dob és bőgő is, hozzá abszolút szabad zene, az elmúlt évtizedben folytonosan változott minden, felállás, zene egyaránt. Pályafutásukat eddig egyetlen CD őrzi (Esthajnal, 1997), az új anyag megjelenése őszre várható, mely egyben egy kis független angol kiadó bemutatkozó lemeze. (A tajvani születésű tulajdonos, Shu-Fang Wang egyébként más magyar vonatkozású anyagot is szándékozik kiadni, tervben van egy Szabados György szóló- és a Dresch Quartet-CD.)

Az új albumot az Erzsébet-ligeti volt orosz katonai lakótelep színházában vették fel, hatalmas tér, különös hangulat, az eredményt pedig a Tone 16 Audióban keverték véglegesre. Stirálisan három elég jól elkülöníthető rész lesz rajta, kompozíciók a szabad zenei gondolat jegyében, dalok irodalmi ihletettségre és ráadásnak egy kis népi tánczene, eredeti dallamokkal, balladisztikus elemekkel. Hét szerzemény több mint hetven perben elővezetve, a lemez gyakorlatilag önmagát osztja blokkokra.

A Dél-Alföldi Szaxofonegyüttes mellett másik viszonylag stabil bázisa saját triója, melynek gyökerei Pécsre vezethetők vissza. A Mecseki Free-vel több alkalommal léphetett fel Dresch Mihály csapata előtt a Közgáz Jazz Klubban és a Mediawave Fesztiválon. Lakni, lakni címmel a stúdióban már felvették az első anyagot, kiadó még nincs, mecénása egy bankár. Ágoston tervei szerint a mű még szeptember előtt megjelenik.

És akkor röviden a pályafutás oldalágairól. Kiss Ferenccel munkakapcsolatuk legalább hat éve tart, ez nem csak a Vízöntő lemezeit és Kiss filmzenéit érinti, hanem az Etnofon vezetője új formációjának, az Odessa Klezmer Bandnek is az egyik oszlopa. A Grencsó Kollektíva tagjaként két nagylemez fűződik a nevéhez (Play Monk, In Ragtime), viszonzásként most ő hívta meg vendégként Grencsót triójának albumára, sőt, állítólag egy duó-lemezt is terveznek. A jobb híján alterocknak nevezhető Kampec Dolores-szel a kilencvenes évek közepén egy újsághirdetés nyomán hozta össze a sors, két évig dolgoztak együtt, játékát a zenekar talán legprogresszívebb lemeze, a Zúgó őrzi. A Kispál és a Borz tagjaival pedig még a pécsi évek alatt barátkozott össze, 1988-89-ben mintegy 15-20 közös akcióban vett részt velük, aztán a tízéves születésnapi Borzday alkalmából jöttek újra össze, olyannyira, hogy Lovasi Andrásék legutóbbi, Holdfényexpress című lemezén szintén játszott. A jubileumi Kispál-koncerteken általa vezetett Pipatorium fúvósszekcióval pedig önálló produkciókat is tervez.

Ágoston azonban nem csak zenész, de jó érzékű komponista, nem csak a szó jazzes, hanem hagyományos értelemében is. A Brémai muzsikusok és a Sellőének című bábjátékok kísérőzenéje talán két legfontosabb ilyen jellegű műve, mindez a Rana in Fabula gondozásában néhány hónappal ezelőtt kazettán megjelent. A kis gömböc (árnyjátékzene), Özvegy Karnyóné (betétdalok) és A nap és a hold elrablása (utcaszínházi zene) a legutóbbi művek, a veszprémi színháztól újabb nemrég újabb megbízásokat kapott.

A népzenével a Muzsikás és Molnár Miklós (Ökrös együttes) nyomán kezdett foglalkozni, de pályájára Collin Walcott, John Lurie, John Zorn, a Dresch-Grencsó-Benkő-Baló kvartett és Vidovszky László is komoly hatással volt. Legfontosabb példaképe azonban a húsz évvel ezelőtti szarvasi tűzoltózenekar, melyet fuvolatanára, Kozák Lajos bácsi vezetett. Mint mondja, az az elementáris öröm, amit az ösztönös zenélés ezekből az öreg, frontot megjárt muzsikusokból kiváltott, számára a mai napig meghatározó élmény.

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Ágoston Béla - A zeneközelítő >> - interjú, 2008. november

Ágoston Jazztarisznyája >> - cikk, 2004. május