Nyírő András - Ez egy Robin Hood-i világ

A hazai online-kultúra múltjáról, jelenéről,sajátossságairól

Az elmúlt hetek egyik legtöbbet taglalt informatikai eseménye Nyírő András menesztése volt. Az addigi legolvasottabb online-napilap, az Internetto főszerkesztője azonnal új lapot alapított, az Indexhez gyakorlatilag a teljes Internetto-kollektíva csatlakozott, akárcsak az olvasók zöme. Mi még sem erről, hanem a hazai online-kultúra elmúlt négy évéről, sajátosságairól, aktualitásairól kérdeztük a marcona kinézetű, egyébként szelíd netes személyiséget.

alt

  • Négy éve, amikor belekezdtetek, az internezetés még inkább szubkultúra volt Magyarországon, 1999 első negyedévében viszont - mint a tavaszi tanulmányodból kiderül - körülbelül 500 ezer felhasználóról beszélhetünk hazánkban. Egykori lapodat, az Internettot 1995-ben hetente egy-két ezer olvasó kereste fel, az IDG-től való válás előtt viszont már napi átlag 20-25 ezren voltak kíváncsiak rátok. (Ezt a nézettséges várhatóan hamarosan az Index is eléri.) Erre számítottatok, esetleg többre vagy kevesebbre?

Bele se gondoltunk. Amikor belekezdtünk, mindez tényleg nehezen kitapintható szubkultúra volt. Se az öltözködés, se a viselkedés, se a használati tárgyak, se a nyelv nem volt közös, egyetlen dolog kötötte csak az internetezőket össze - a vonal. Akkoriban az egész még angol nyelven folyt, mi viszont elhatároztuk, hogy magyaroknak magyarul készítünk újságot. Egyik barátunk kimutatta, hogy az első időszakban a linkjeink, azaz az internetes utalásaink 90 százaléka Amerika felé mutatott. Ahogy a napraforgó a fény felé, úgy fordultunk mi is az új világ felé. Mi viszont azt szerettük volna, hogy a napraforgók felénk forduljanak. Megmutatni, hogy itt is van tartalom, szellemi kapacitás, még ha tudtuk, erre a világra a Nyugat soha nem lesz kíváncsi. De nekünk nem kifelé kell figyelni, hanem a saját dolgunkat tenni, amit mi tudunk, az speciális, nagyon közép-európai, nagyon magyar.

  • 1995-ben mindenki azt mondta, az internetezés kezd annyira elterjedni, kezd annyira fontos médium lenni, hogy a tőke is szemet vetett rá. És akkor vége az anarchikus szabadságnak, az internet kíméletlenül tömegmédia lesz. Ez a roham mintha elmaradt volna.

Nem maradt el, csak nem volt sikeres. Pedig többször és több ponton próbált az állam és a tőke beavatkozni. A legismertebb: két éve az amerikai képviselők egy csoportja az úgynevezett illetlenségi törvényben kísérelte meg elérni, hogy a világhálón ne lehessen csúnya szavakat használni, pornográfiát feltenni. A törvénytervezet nem ment át a kongresszuson. Vagy egy másik példa: több multinacionális cég, például a Microsoft nagy tartalomszolgáltatóként megjelentek az interneten is, belepumpáltak egy rakás pénzt, de az egész nem működött. Mert nem értették meg, hogy itt egészen más dolgok mozgatják az embereket.

  • Például a szabad szoftverek vagy az új hangtömörítési szabvány, az mp3?

Pontosan. A legfontosabb a Linux, egy olyan felhasználói programcsomag, amit a legfontosabb számítástechnikai kiállításokon a Windows alternatívájaként, szoros ellenlábasaként emlegetik. Ez az irodában és odahaza is használható szoftvert egy finn egyetemista kezdte el fejlesztgetni, feltette az internetre, bárki szabadon letölthette, így világhálós társai szabad idejükben fejlesztgettek hozzá ezt-azt, ahhoz hogy jobban működjön. Ez a világ abszolút ellentétes a Microsoft precízen felépített, marketinggel és projektmenedzsmenttel átszőtt rendszerével. Ugyanez az MP3, azaz a digitális zene. Úgy tűnt, a szerzői jogok területén eddig a hanglemezgyártók a legerősebbek. Képesek voltak arra, hogy a technikai fejlődést megállítsák, sikerült elérniük, hogy a tökéletes CD-minőségű másolást lehetővé DAT-kazetták el ne terjedjenek. Azt azonban már nem tudták megakadályozni, hogy az interneten ingyen elérhető legyen a zene. Kijött egy új szabvány, az MP3, amit egyébként szintén egyetemisták fejlesztettek ki, és mára hatalmas mozgalommá vált. És nagy kiadók és a szerzői jogvédők nem tudnak mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy bárki előállíthat ilyen zenéket, bárki letöltheti azokat, sőt, ma már hordozható MP3-lejátszó magnók is kaphatók.

  • Egyes kiadók azért próbálnak elébe menni, a legnagyobb amerikai lemeztársaság, a Universal például bejelentette, hogy az interneten keresztül is terjeszteni fogja a zenéket, csak azokat éppen másolásvédelemmel látja el.

Nem fog nekik menni. Látszik, hogy későn kaptak észbe, és nem is tudnak olyan választ adni, amit ez a közösség elfogadna. A másolásvédett MP3-ra mindenki azt fogja mondani, hogy sucks, azaz nem kell, és a másolás védelemnélkülire pedig azt, hogy rulez, azaz jó. Ezt a meccset elbukták a kiadók, itt teljesen másként kell gondolkodni, át kell alakítani az egész finanszírozási rendszert. De említhetném a saját példánkat. A Matáv Origó néven elindított egy tartalomszolgáltatást, nagyon sok pénzt beletett, és az elmúlt fél év után - saját nyilatkozatuk szerint - tízezer találatot érnek el naponta. Addig, amíg az Internetto a szakításig a töredéke pénzből két és félszer annyi találati arányt ért el. Ez is mutatja, hogy a lelkesedés, az interneten a hálózati alapon megszervezett munka sokkal erősebb, mint a pénz. Most szerintem az a legizgalmasabb, hogy hogyan lehet összekapcsolni a tömegmédiát, a hírszolgálatokat, tehát ahol nem kíváncsiak az olvasó véleményére, ahol csak nyomják neki a híreket, az olyan típusú funkciókkal, mint az Index törzsasztal. Ahol bárki hozzászólhat, bárki elmondhatja a véleményét, mindenki egyenrangú, maximum az okosabbak vívhatnak ki maguknak tekintélyt.

  • Azért valamiféle szűrő kell.

Van is, ők a moderátorok. Az olvasók köréből a szerkesztőség hívja meg őket, s mint egy gólem, a törzsasztallal együtt önálló életre keltek. Ma már ők hívják az újabb moderátorokat, szervezik az egészet, s amikor azon gondolkodtak, hogy egyik beszélgetési szálat könyv formában is megjelentetik, felmerült a kérdés, hogy ehhez egyáltalán kell-e az Index engedélye. Hogy kinek a tulajdona ez a sok hozzászólás? Azt látom, hogy egy újfajta gazdaság-típus kezd itt kialakulni, pontosabban voltak már ilyen gazdasági rendszerek a történelemben, a Polányi Károly és más antropológusok által pontosan leírt ajándék-gazdaság. Amikor mindenki bead egy picit a közösbe, és a végén mindenki nagyon sokat profitál ebből. Pici beadásnak számít, ha valaki lehívja az Index címlapját, ha beleír egy hozzászólást, ha feltesz egy MP3-as zenét vagy ha a Linuxban fejleszt. Ezek persze különböző szintű erőfeszítéseket jelentenek, mégis mindenki jól jár vele, mert minél több találat, minél több hozzászólás, minél okosabb és több program van, annál használhatóbbá válik az egész.

  • Az aktív internetezők körében régóta kialakult egy sajátos, főként az egyetemista és a katonaéletből merítkező, állandóan mozgásban lévő szleng. Nem félő, hogy emiatt a mozgalom megmarad belterjesnek?

Folyamatosan nő a felhasználók és a becsatlakozók száma. Nem hiszem, hogy ez a szleng kirekesztő volna, elég nyitott a társaság, hogy újak jöhessenek. De tudomásul kell vennünk, hogy a tipikus internet-felhasználó ma Magyarországon 20-30 éves közötti fiú, diplomás, karrierjének első lépcsőin, nyitott gondolkodású és nagyon rugalmas. Ez a társaság most jött a katonaságból, óhatatlanul az ott összeszedett szlenget használják. De ebben a zsargonban tagadhatatlanul benne van a kábítószeres szleng, az underground zenék és a graffitik világa, valamint rengeteg szójáték. Olyan szójátékok, ami korábban csak Esterházy Péter és Parti Nagy Lajos engedhetett meg magának. Mindez itt igazi digitális népművészetté válik, amit mindenki kedvére formálhat.

  • Ez a digitális népművészet azért kegyetlenül őszinte. Amikor például kiléptetek az Internettóból és megalapítottátok az Indexet, a nyitó oldalon elindítottatok egy hirdetési csíkot. Rajra a szlogen, Gyere velünk!, mellette a te elszántságot sugárzó arcképed, az egész meglehetősen posztkommunista hangulatot árasztott. És pillanatok alatt több száz kifigurázó változat készült rá.

Ez benne van a pakliban, a hibából mi is tanultunk. Egyrészt megtisztelő, hogy emberek hajlandók ennyit foglalkozni velem, hogy kíméletlenül cikiznek, másrészt látszik, hogy fontos nekik ez az ügy. Ennek a társaságnak megvan a maga kultúrája, nyelve - és az etikája is. Ez egy Robin Hood-i világ, mintha mindannyian ott lennénk a sherwoodi erdőben, ahol azt, akiről úgy gondolják, hogy valótlant állít, gyorsan kiközösítik. Nem csak engem figuráztak ki, Bill Gates-ről is készült montázsfestmény, rajta a Microsoft-főnök fasiszta vagy kommunista vezérként a Windows-os zászlóval előre, mögötte hatalmas tömeg, a karokon szintén window-os ablakocskákkal. Ez a fajta digitális népművészet máshol nem nagyon képzelhető el.

  • Sokak szerint az internetezők már nem is egyszerűen egy közösség, hanem egy százmilliós társadalom. (Becslések szerint ennyien lógnak a hálón világszerte). Mivel magyarázod, hogy az interneten minden beavatkozási kísérlet ellenére változatlanul erősek a közösségi vonások?

Talán mert ugyanazok a problémáink. És ha ennek a százmillió embernek még az egy tizede is valódi erő lehet. Képes volt arra, hogy az amerikai szenátus cenzúratörvényét visszautasítsa, Magyarországon képes volt arra, hogy a Matávtól nagyon jelentős engedményeket csikarjon ki a telefonálás területén.

  • Az interneten, úgy tűnik, valóban mindent el lehet mondani, de vannak olyan vélemények, hogy ezzel kicsit el is kopnak a szavak, a gondolatok, és változatlanul igaz: csak annak a szónak van súlya, ami mögött igazán hatalom van.

Ezt nem hiszem. A Lewinski-ügy például az interneten pattant ki. A valós világban az egyik "hatalom", nevezetesen a Newsweek szerkesztői azt mondták, még egy hétig akarnak dolgozni az ügyön. Az interneten egy hírlevél szerkesztője azonban egyszerűen kiszivárogtatta a dolgot, és erre a Newsweeknél is kénytelenek voltak lépni. Magyarul itt már semmit sem lehet elhallgatni. Lehetséges, hogy elkopnak a szavak, de azért nem maradnak hatástalanok.

  • Viszont olyan gyorsan jönnek a hírek, a hozzászólások, az információk, hogy ember legyen a talpán, aki ebből kiigazodik. A memória, az emberi agy adott, és amikor megtelik, az újabb információ óhatatlanul felülírja a korábbit.

Lehet, hogy ez is működik, valóban egészen hihetetlen mennyiségű információ csapódik le nálunk. Naponta 200-300 elektronikus levelem érkezik, gyakran megemészthetetlen mennyiség. Azt veszem észre, hogy jönnek a kollégák, hoznak egy hírt és már nem tudom befogadni. Azt gondolom, most lesz ez minőségi változás, amikor a mostani hat-nyolc-tíz éves gyerekek felnőnek. A számítógép nekünk mindig csoda lesz, szeretjük vagy utáljuk, de sosem érezzük a miénknek úgy, mint a magnót vagy a rádiót. Az ő számukra viszont természetes lesz. Mi teljesen feleslegesek leszünk. Negyven éves vagyok, a húsz éves kollégáim gyorsabban beszélnek, gyorsabban gondolkodnak, mint én. És gyorsabban beszélnek és gondolkodnak, mint amikor én húsz éves voltam.

  • Az Index látogatóinak száma egy országos napilapnak is lassan dicsőségére válna. Szerinted hamarosan kiváltja az írott sajtót az online?

A számítástechnikai szaksajtót igen. Amikor mi elkezdtük, az Internetto hírlevélnek 2-300 megrendelője volt, a Számítástechnika című újságnak pedig 10-12 ezer előfizetője. Ez év elején a hírlevelet már 32-33 ezren kérték, a szaklap előfizetői létszáma 6-8 ezer körül lehetett. Ez teljesen logikus, hiszen az internetről gyorsabban kapja meg a hírt, gyakorlatilag amikor akarja. A hagyományos újságra biztos, hogy lesz szükség. A Népszabadságnak, szerintem, sosem kell aggódnia. Még ha szüksége lenne egy sor szolgáltatásra, valamint egy percrekész online-kiadásra, ahol a két lapszám közti híreket lehet olvasni. A nyomtatott sajtó, akárcsak a rádiózás, át fog alakulni. Egyre kevésbé lesz fontos a hír, és egyre érdekesebb lesznek a bővebb kommentátorok, amit az ember nem akar a számítógép képernyőjéről elolvasni. Azon kívül biztos vagyok benne, hogy mobil eszközökre is kell híreket adni. A CNN már indított ilyen szolgáltatást, mi is tervezzük egy SMS-hírszolgáltatást, kérdés, hogy a ma lehetséges 160 karakterbe mi fér bele.

  • Tényleg annyira fontos, hogy ilyen gyorsan kapjunk meg egy hírt?

Nem a gyorsaság fontos, hanem a kényelem. Miért kellene nekem a rádióban megvárni a híreket, amikor én most akarom tudni, hogy a városban merre van forgalmi dugó. A TV-Internettóval is azért buktunk meg annak idején, mert olyan műsort akartunk készíteni, ami minden este nyolckor kezdődött volna. Az emberek azonban akkor akarnak internetezni, amikor kedvezmények vannak, amikor ráérnek, nem akkor, amikor előírják.

  • A szubkultúrák a történelem folyamán két különböző utat jártak be. Vagy betagozódtak az uralkodó kultúrába, vagy ők maguk lettek a dominánsak. Szerinted mi lesz az internet sorsa?

Nehéz jósolni, az biztos, nagyon sok a kölcsönhatás. Domináns talán sosem lesz, de maga a mentalitás, hogy nyitott vagy, hogy kérdezel, hogy nem hierarchiában, hanem párhuzamban gondolkozol, ez biztos, hogy mély változásokat hoz majd a társadalomban. Bár ma még egy szűk réteg az, amiről beszélünk, mert sokan nem férnek hozzá a számítógéphez, és teljesen érintetlenek maradnak, soha nem fogják megérteni, miről van szó, és nem is érdekli őket. De az a szűk réteg, ami vélemény-befolyásoló, ami ott van a médiában, a tudományos kutatásban, a gazdasági élet vezető posztjain, azok benne vannak ebben a pörgésben. Ez tulajdonképpen a mostanában kialakuló információs elit.

!Könyvek akció!

Kedvezményes áron (5000 forint/darab), korlátozott mennyiségben eladó példányok A magyarock története 1-2-ből, illetve 3000 forintért van még 2002-es Nagy Szigetkönyv és Paul Oliver: A blues története. Részletek >>

!Könyvek akció!

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016