György Péter - Tiltakozni lehet, de sok értelme nincs

Az internetet most fogják demokratizálni, és mindez - a kapitalizmus szabályainak megfelelően - egyben annak piacosítását, "elhülyülését", tömegkultúrává válását is magával hozza. Többek között ezt állítja György Péter esztéta, médiaszakember, a Matáv tanácsadója, aki szerint a magyar államnak elő kellene állnia a bárki számára elérhető nemzeti digitális archívum felállításának és működtetésének projektjével.

alt

  • Többször, több helyen hangsúlyoztad: az utóbbi egy-két évben az internet több szempontból megváltozott.

Mégpedig radikálisan. A technika olyan fejlődésen megy keresztül, hogy a sávszélesség (digitális adatátviteli sebesség), illetve az újabb és újabb tömörítési eljárások ma már technikailag mindent lehetővé tesznek. Magyarán a multimédia, a hypermédia tényleg megjelenik a drótban, a broadcastingból webcasting lesz, teljesen mindegy, hogy ez telefonon vagy kábelen történik. Ehhez már egy teljesen új közgazdaságtan társul, ami azt jelenti, hogy az internetben most jelenik meg a nagy money. Hollywood világszerte nyomul a hálón, éspedig gőzerővel. Ez ellen lehet tiltakozni, lehet jó és rossznéven venni, de sok értelme nincs. Körülbelül annyi, mint azt mondani: a nyolcsávos autópályákkal szemben mennyivel szebbek a hegyi kerékpárutak. Még ha mélyen egyetértek azzal, hogy utóbbiakra sokaknak szüksége van.

  • Hollywood nyomulása a neten sokak szerint viszont addig nem lehet sikeres, amíg az nem válik tömegmédiummá. Mert akik jelenleg rendszeresen a hálón lógnak, azok nem kíváncsiak Hollywoodra.

Ez ma már szerintem nem igaz. Az internetre csatlakozók száma az utóbbi egy évben ugrásszerűen megnőtt, ez a növekedési ütem a közeljövőben még intenzívebb lesz, a kábeltársaságok megjelenésével a hozzáférési lehetőségek is jelentősen kibővülnek, és ezzel alaposan megváltozik a netes közösség összetétele. Az internetet most fogják demokratizálni, és mindez - a kapitalizmus szabályainak megfelelően - egyben annak piacosítását, "elhülyülését", tömegkultúrává válását is magával hozza. Az alapító nemzedéke persze most ugyanúgy fel van háborodva, mint ahogy a papok annak idején, amikor a kolostori kultúra véget ért, és a nyomdászok kivették a klérus kezéből a könyveket. A világháló hőskora számomra ugyanaz, mint a klasszikus avantgárd húszas évekbeli utolsó nagy fellobbanása. Érdemes összehasonlítani az attitűdöket, a résztvevők mindkét esetben azonos retorikát használnak. Globalizáció és multikultúra jellemezte a mozgalmat, mégis lokális volt egyben, a mostanihoz hasonló tipográfiai és vizuális forradalmat hozott, hozzá ugyanaz a furcsa tudat, hogy elit volt, de egyben nem akart az lenni, tömegkultúra helyett másik tömegkultúrát kívánt létrehozni. Az egész ismert csapda teljes egészében újratermelődött az interneten.

  • Ez a demokratizálás és az ezzel összefüggő piacosítás egységes szabályzást is feltételez. Az internet legfőbb jellemzője viszont éppen az anarchikus szabadság. Bár az elmúlt két évben mind az állam, mind a tőke többször és több ponton próbált beavatkozni a háló életébe, ezek a kísérletek zömmel kudarcba fulladtak.

Nem tudom, mennyire fulladtak kudarcba, de az tény: mivel az internet többé nem egy értelmiségi játék, valóban szembe kell nézni az egységes szabályzás igényének kérdésével. És ez nem egy könnyű feladat. Hónapok óta dolgozom együtt informatikusokkal, távközlési mérnökökkel, naponta tapasztalom, milyen nehéz egymás kultúráján átlépni. A médiaszakembereknek például meg kell tanulnia a közgazdászok gondolkodásmódját, akik azt mondják, ha valaki ebbe pénzt tesz, az szeretne is azt kivenni belőle. És meg kell tanulni a mérnökök gondolkodásmódját, akik nincsenek arra felkészítve, hogy az általuk kiépített vonalhoz közük is van. Egységes szabályozásra van szükség, hogy létre lehessen hozni azokat az intézményeket, amelyek a mai globális korszakban elő tudják segíteni a nemzeti kultúra fennmaradását. Amitől az első pillanatban még nagyon távol áll az internet, de ha logikusan végiggondoljuk, hamarosan elég közel jut hozzá. Mert ami nincs benne az új kontextusban, az előbb-utóbb marginalizálódni fog.

  • És a különböző jogi, elsősorban szerzői problémák? A korábban kialakult szabályozási formák, úgy tűnik, az interneten használhatatlanok.

A szerzői jog történetfilozófiai kérdés. A 17-18 században jelenik meg, összefügg az individualitás kialakulásával, a tulajdon fogalmával megjelenésével. Ezt nem lehet egyik napról a másikra figyelmen kívül hagyni. Két komoly álláspont van ezzel kapcsolatban: az egyik szerint a kopirájtot ugyanúgy be kell hajtani az interneten, illetve az egész digitális kultúrában, mint bárhol másutt, a másik szerint viszont, mivel nem lehet levédeni, ezért nem is kell levédeni. Ez utóbbival alapvetően az a bajom, hogy egy technológiai lehetőséget használ ki, és azt filozófiai érvnek tünteti fel. Az a sokszor hisztérikusan védett állapot persze, hogy minden úgy menjen tovább, mint eddig, persze nyílván nem tartható. Nem is lenne értelme, mert a csúcstechnika használata, a szöveg státusza ma nem azonos azzal, amit a könyvnyomtatás kialakulása korában védelem alá vettek. Ahol egyébként sem annyira a szerzőt, hanem a nyomdát és a kiadót védték.

  • Hát épp ez az! Nem véletlen, hogy az új tömörítő eljárás, az mp3 viharos elterjedése - aminek következtében egyre nagyobb mennyiségű zene válik a neten bárki számára szabadon elérhetővé - elsősorban a kiadókat, és nem az alkotókat aggasztja.

A kapitalista világ azon alapul, hogy a boltban 12 fontért vehetek egy CD-t. Az mp3 valóban egy alternatíva, ha nem is igazán jogtiszta, de nem mindenki engedheti meg magának, hogy mondjuk tíz óra alatt egy lemezt - rosszabb minőségben - letöltsön az internetről. Ez valóban egyike azoknak a szürke zónáknak, ami azt mutatja, hogy a kulturális ipar, a technológia és a mellé rendelt kopirájt fogalmak azért összetartoznak.

  • És szerinted mi a helyzet a társszerzőkkel? A weben számtalan hely van, ahol gyakorlatilag folyamatosan lehet közösen alkotni, szövegeket írni.

Az internet esetében valóban végig kell gondolni, hogy mint jelent "a szerző halála". A társszerzők, az olvasó és író fogalma, a néző, a látogató fogalma, a társszerző fogalma itt teljesen egybeolvad. És ebből valami új szerzői jogi fogalomnak kell létrejönnie, ami egyben más problémákkal is összefügg. Például hogy mit jelent individuumnak lenni. Hogy milyen kulturális identitás van a neten. Mert ez nem hozható össze egy az egyben azokkal a kulturális identitásokkal, ami előtte volt. Szerintem nem az az igazi probléma, hogy egyes individuumok hogyan szereznek anyagokat a netről, hanem az, hogy hogyan lehet az ott található mérhetetlen adatmennyiséget rendszerezett, elérhető, világosan szegmentált ismeretekké alakítani. Hogy a kollektív memória megőrzéséhez, újratermeléséhez, a társadalom újraformálásához szükséges tudás mindenki számára elérhető legyen.

  • Az interneten ma is hatalmas energiákat lehet megmozgatni - pénz nélkül. Ha az ember tanulmány szeretne írni, vagy valamilyen lexikont összeállítani, az a neten keresztül boldogul a legjobban. Azt a tudást, amit ott egyes megszállott emberek ingyen feltesznek a hálóra, megbízásra pénzért "előállítani" más nem tudja. Sokan hasonlítják ezt a régebbi korokban létezett ajándék-gazdasághoz. Amikor mindenki bead egy picit a közösbe, és a végén mindenki nagyon sokat profitál ebből.

Abban egyetértek, hogy az internetnek őrületesen nagy kulturális felszabadító ereje van. A háló előtt valóban lehetetlen lett volna olyan részletes és sokirányú adathalmazt összeszedni bárkiről és bármiről, mint ma. A világ tele van őrültekkel, rajongókkal és kulturálisan margóra szorított emberekkel, akik itt kiteszik a saját kultúrájukat az ablakba. Itt valóban találhatsz magadnak szerzőtársat, barátot, vitapartnert, tértől függetlenül, és mindegyikőtöknek létérdeke lesz, hogy minél több anyagot vigyetek fel, hogy legyen miről beszélni. Az internet origója azonban nekem nem a netes közösségben van, hanem azokban a politikai döntésekben, amelyek elősegítik azt, hogy ez a médium tényleg mindenki számára elérhető legyen.

  • Mire gondolsz például?

Mondhatnám akár a Sulinet programot, melynek jelentőségét akkor érthettük meg igazán, amikor kiderült: nyárra nem lehet bezárni az iskolákat, mert a diákok internetezni szeretnének. Nagyon bölcsnek tartanám ugyanakkor, ha valamely felelős személy megnézné, vajon hány embernek lenne szüksége ma Magyarországon számítógépre. Például a tanároknak, akik, ha nem jutnak géphez, marginalizálódni fognak az ismereteiket már ebből a médiumból szerző diákjaikkal szemben! Legalább ilyen fontosnak tartom az egész egészségügy jelenlétét a világhálón. Ezek persze milliárdos nagyságrendű beruházásokat jelentenek, de teljesen világosan a megtérülései. És ami ebben az ügyben szerintem a legfontosabb lenne: az államigazgatás digitalizálása. Az ideális állapot az lenne, ha Magyarországon az összes állami nyomtatvány elérhető lenne a neten. Ha pontosan szegmentált kérdőívek vannak, ha pontosan szegmentáltak az állami feladatok, ha személytelen a hivatali előadó és az állampolgár viszonya, akkor egy építési vagy csatornázási kérvény esetében megszűnik a korrupció lehetősége. A hivatalnokkal többé nem fogunk találkozni. Ő pontosan definiált kérdést tesz fel a hálón, én pontosan definiált választ adok rá, az megérkezik egy szerverre, így mindenki láthatja, hogy mi történt köztünk. Semmire nincs lehetőség, se pro, se kontra. Ez az internet egyik legnagyobb reménye. Sokkal fontosabb annál, mint hogy néhány értelmiség most azért tiltakozik, mert elveszik tőle a kedvenc játékszerét.

  • Mások szerint - szerintem is - az internet azért ma is több, mint értelmiségi játékszer, sokkal inkább a civil, nonprofit világ működési területe. Az mp3, a Linux, és a többi technikai underground mozgalom pedig e világ adekvát válasza a tőke kihívásaira.

Furcsa szociológiai ellentmondás, hogy ez esetben a legújabb technikai kütyük termelik ki az undergroundot. Ez a fajta kreativitás nagyon vonzó dolog. Amíg ezek a gépek nem voltak interaktívak, és nem voltak elérhető áron megvehetőek, addig Hollywood teljesen ellenőrizte a disztribúciós csatornákat, és a kreativitás is magánál tartotta. Ma valóban nap mint nap számtalan lehetőség nyílik az alkotásra, végtelen számú olyan nyilvánossági fórumot lehet teremteni, amelyet Hollywood nem tud ellenőrizni, vagy nem is tud róla. Teljesen új típusú kommunikációk és kísérletek jönnek létre, de ezeket aztán annak rendje és módja szerint a rendszer előbb-utóbb integrálja, megeszi. Ez a játék folyik a könyvnyomtatás kezdete óta. Az emberiség régi nagy álma az ingyenes kommunikáció. A 16-18 században a könyvnyomtatással kapcsolatban voltak hasonló elképzelések. Hogy a könyv nem egy egyszerű piaci termék, hanem - akárcsak az isteni megnyilvánulás - mindenkinek jár. Mindenki szabadon hozzáférhet. Az internet esetében is - mint avantgárd - mindez hosszú időn át működött, más kérdés, hogy igazából sosem volt "mindenkié", csak azoké, akiknek volt számítógépük és egyetemi internet-hozzáférésük. Az egész teljességgel értelmiségi kiváltság volt, egyfajta akadémiai, egyetemi életformát követelt. Ma az egyik oldalon mi értelmiségiek vágyunk arra, hogy ez a kreativitás megmaradjon, a másik oldalon mások viszont legalább annyira vágynak arra, hogy ez tényleg egy tömegmédium legyen.

  • Abban azért egyetértünk, hogy a pénztermelés egyelőre nem megy az interneten. A Matáv - melynek médiatanácsadója vagy - hatalmas pénzekből létrehozta az Origó című online lapot, melynek látogatottsága sokak szerint kisebb, mint a nagyságrendekkel szűkebb költségvetésből gazdálkodó Indexé. Ami mégiscsak azt mutatja, hogy ezen a területen a lelkesedés, a hálózati alapon szerveződő munka még mindig fontosabb, mint a pénz.

Legjobb tudomásom szerint az Origó látogatottsága nagyobb az Indexénél, de független adatok sajnos nem állnak rendelkezésemre, mint ahogy a másik fél részére sem. A Matávval való együttműködésemben nem az a legfontosabb, hogy a tevékenységemet egyébként nagyvonalúan honorálják, hanem az, hogy nem akarom, hogy a romantikus antikapitalizmus nevében még egyszer feltúrják az országot. Ha már a föld tele van dróttal, úgy gondolom, ennél sokkal bölcsebb rábeszélni e tőkeerős nagyvállalatot, hogy sok százmillió forintot fektessen be az internetbe. Ez a pénz ugyanis itt marad, a magyar kultúrát gazdagítja, és bármikor bárki számára ingyen elérhető. Hogy az interneten mikor honnan jön vissza a pénz, az globális kérdés. Ma, aki pénzt tesz bele, tudja, hogy még nem térül meg. De egy dolgot lehet világosan látni: amennyire nem biztos senki abban, hogy melyik ágán - tartalom, technikai disztribúció vagy máshol - lesz pénz, annyira biztosan lehet látni, hogy aki a média, a távközlés, az informatika, a szórakoztató ipar területén nem tesz bele pénzt, az már ma marginalizálódik. Ezért mindenki összeszorított foggal invesztál, mondván, majd meglátjuk, hogy mi történik.

  • Szerinted mikor várható az a pont, amikor ez a pénz fialni kezd?

Ezt senki sem tudja jelenleg megmondani. Ennek kivárásához szükséges tőkével viszont csak a multinacionális vagy nagy nemzeti vállalatok rendelkeznek. Könnyű persze romantikus antikapitalista attitűddel arra hivatkozni, hogy ez tűrhetetlen, de hát azt is vegyük figyelembe, hogy ezt a nagy pénzt valaki beleteszi. Nekem az az meggyőződésem, meg kell találni a megfelelő módszereket arra, hogy akik beleteszik a nagy pénzt, azok egyrészt azt valamilyen módon visszakapják, másrészt hogy ennek legyen egy közhasznú (public domain) része. Ami nem kommerciális, nem pusztán pénzért megvehető. Ha a hálón van egy csomó végpont, de ezeken a végpontokon kizárólag pénzügyi elérhetőség van, akkor ez az általános forgalmat egy idő után leülteti. Ennek a szisztémának, a networknek csak akkor van értelme, ha nagyon sok ponton generál az ember benne forgalmat, és ez a forgalom egy idő után életben kell, hogy tartsa azokat a pontokat, ahol egyébként pénzt is ki lehet venni belőle. Ezért is kulcskérdés a világhálón a magyar nyelvű tartalom. És a magyar államnak elő kellene állnia egy olyan projekttel, amelyben hosszútávon érdekeltté tudja tenni a telekommunikáció, a média és az informatika főbb képviselőit abban, hogy egy, remélhetőleg hamarosan létező köteles audiovizuális példányokat bárki számára elérhetővé tévő nemzeti digitális archívum fenntartásához hozzájáruljanak.

!Könyvek akció!

Kedvezményes áron (5000 forint/darab), korlátozott mennyiségben eladó példányok A magyarock története 1-2-ből, illetve 3000 forintért van még 2002-es Nagy Szigetkönyv és Paul Oliver: A blues története. Részletek >>

!Könyvek akció!

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016