Már látta a fenekét a kanyarban. A látvány módfelett izgalomba hozta, enyhén előre dőlt, a tenyere izzadni kezdett. Legalább egy percig nyomult kitartóan mögötte, várta a megfelelő pillanatot. Aztán, amikor úgy érezte, eljött, odalépett. De elvétette a mértéket. Előbb csak megingott, később már kicsúszott, a következő kanyarban megpördült, majd fejjel repült a sziklának.

Egyetlen gombnyomással talpra állt. De legközelebb már csak a célban látta meg újra az ellenfél autójának fenekét.

Fotó: Bánhalmi János

A valósághű(nek mondott) játékprogramok megszállottai nem először mérték össze tudásukat ezen a hét végén a Lurdy Házban. Nem is utoljára. Az Ecobit Multimédia által rendezett első országos szimulátor verseny döntője várhatóan december 5-én lesz. Addig szombatonként selejtezők, majd november második felében jönnek az elődöntők. Ez egyébként az első ilyen jellegű kezdeményezés, és nem várt méretű sikere nyomán az idén még két további hasonló bajnokság - Fifa 2000 és Tiberian Sun - várható.

Mértékadó becslések szerint 100 ezer megszállott és mintegy félmillió műkedvelő számítógépes játékos van ma Magyarországon. Legalább négyszáz újdonság jelenik meg évente, azaz minden napra egy program. Ebben az évben az előrejelzések szerint nyolcszázmillió forintos forgalom várható, ez legalább ötven százalékkal több az előző évinél.

E dinamikus piacbővülés oka vélhetően az, hogy van hova bővülni. Más, megközelítőleg hasonló életszínvonalú és hardver-ellátottságú európai országban - például Görögországban vagy Portugáliában - így is tízszer annyit adnak el ugyanabból a termékből, mint idehaza. Ez persze közel sem jelenti azt, hogy a magyarok nem szeretnek játszani, csak a hazai felhasználók gépein zömében illegális játékszoftverek futnak. Különösen a CD-írók rohamos piaci terjedésével és térnyerésével ölt egyre nagyobb méreteket a programok illegális sokszorosítása. Sarkosan fogalmazva persze kicsit olyan ez, min a tyúk és a tojás esete: azért másolnak illegálisan, mert az átlagfogyasztó pénztárcájához viszonyítva túlságosan drágák a programok, és azért olyan drágák, mert túl nagy mértékben hamisítják őket.

Hazánkban a legtöbbet a sportprogramokból és (elsősorban autó)szimulátorokból adnak el. Ezt követik az úgynevezett valós idejű (real time) stratégiák és az akciójátékok. A szerepjátékok (RPG) a nyelvi korlátok miatt nem tudnak meghonosodni, a repülőszimulátorok vásárlóközönsége szintén szűk, viszont rendkívül stabil, a kalandjátékok pedig nálunk gyakorlatilag labdába sem rúgnak. Az előadási rekordok viszont változóban: míg egy éve a forgalmazók már ezer darabos eladás után pezsgőt bontottak, ilyet ma már csak kétezres darab értékesítése után tesznek.

Telekesi Gábor előadó az egyik GSM-üzletben. Mondhatnánk, megszállott lebegő, ami harci repülőszimulárokban számít, az neki megvan. Ráadásul egy ideje az interneten keresztül emberi ellenfelekre akadt, mindig is ezt szerette jobban, a gép taktikája szerinte ma még viszonylag hamar kiismerhető, de a technikai fejlődést tekintve optimista. Hetente több alkalommal játszik, a mostani verseny előtt persze gyakrabban, nem is akadt legyőzőre ebben a fordulóban.

- Ha repülőoktató lennék, e programok tanítását kötelezővé tenném - kommentál Bodrozsán László, a kecskeméti Szentgyörgyi Dezső Vadászrepülő Ezred Dongó Repülőszázadának géppár-parancsnoka. A 36 éves őrnagy szerint ugyanis a műszerek használatát könyvből megtanulni elég nehéz, egy jobb repülőszimulátor viszont elég jól visszaadja a valóságos helyzeteket. Aki a programokhoz járó, gyakran több száz oldalas könyvet megtanulta, az biztos, hogy átmenne az elméleti vizsgán. Még ha nem is ajánlja igazán senkinek, hogy egy szimulátor után azonnal gépre is szálljon.

Bodrozsán a versenyben szereplő programokat korábban nem ismerte, de rövid gyakorlás után már kemény ellenfélnek bizonyult. Jó a látvány, eléggé megfelel a valóságnak, kisebb sebességnél itt is rosszabbul lehet manőverezni, ezeket a paramétereket elég jól sikerült a fejlesztőknek beépíteni a programokba. Elmondása szerint a közel légi harcban az energia - a sebesség és a pozitív magasságkülönbség - megtartása és minél több energiatartalék biztosítása a lényeg, és ez a taktika ezekben a játékokban is jól alkalmazható.

A repülőszimulátorok közönsége persze elég szűk, de rendkívül stabil. Aki erre esküszik, az más típusú programot ritkán játszik, és ez az állítás visszafelé is igaz. Ennek oka talán az, hogy ezek a programok az átlag játékos számára kevésbé látványosak és változatosak. Telekesi Gábor a maga 35 évével egyébként átlagos életkorú repülőszimulátoros, a hozzá hasonlókat sokkal inkább a repülés érdekli, nem annyira a játék.
Lényegesen fiatalabb korosztály nyomja a gázt az autós- és motorszimulátorok kategóriájában. Egy autó vagy motor vezetése nem csak lényegesen egyszerűbb, de változatosabb is, mint mondjuk egy F-15-ös vadász navigálása, nem véletlen, hogy a legutóbbi selejtező hősei között a fiatalok taroltak, a 23 éves polgári szolgálatos sorkatona Asztalos András és a 20 éves, diák, Moldvai Dezső nyert.

Bár az autós- és motorszimulátorok a technika - leginkább 3D-s videókártyák - elképesztő fejlődésével egyre inkább valóságközeli élményt nyújtanak, azért még közel sem tökéletesek. Bitter Sándor az 1000 köbcenti feletti gyorsasági motorozás idei magyar bajnoka például egyelőre nem cserélné le számítógépre kedvenc kétkerekűjét. A versenyen szereplő Superbike szerinte grafikailag nagyon szép, de az irányítása közel sem tökéletes, arról ne is beszélve, hogy valós helyzetben a kanyarvételt fizikai erővel, azaz súlypontáthelyezéssel oldják meg, nem a joystick rángatásával. Az autóvezetésnél persze már más a helyzet, különösen a force-feedbackes kormányok megjelenésével és terjedésével ezek a programok legalább a száguldás illúzióját lehetővé teszik. Arról nem is beszélve, hogy aki a decemberi döntőn a különböző kategóriákban nyer, az a valóságban is részt vehet valamely rally vagy Superbike futamon, vagy egy MIG-gel tehet egy kört a levegőben.