A fiatal tehetséges filmesek bázisának számító Balázs Béla Stúdió gyakorlatilag 1961-es megalakulása óta anyagi problémákkal küzd. Állami támogatásként elvben minden évben egy átlag magyar játékfilm költségével számolhattak, ennek rendszerint csak a felét kapták. Egészen tavalyig. Idén viszont kénytelenek időről időre a sajtó nyilvánosságához fordulni, melynek fő oka - az ismert helyzeten túl -, hogy egy hónappal ezelőtt megtudták: a stúdió idei támogatása mégsem 19, hanem csak 8 millió. S bár ezek a „kiabálások” - a haragosok számának növelése mellett - legalább annyi eredményt hoztak, hogy a Magyar Televízió gyorsan kifizette közel egymillió forintos sugárzásidíj-hátralékait, s ebből a pénzből a BBS legalább tavaszig takaréklángon (el) tud égni, a helyzet ezzel koránt sincs megoldva.

Nekem, mint a Balázs Béla Stúdió gazdasági vezetőjének előre kell terveznem, hogyan alakulnak a beindított filmek és az azokra elszámolható rezsi - válaszolja érdeklődésemre Durst György mindenes, aki az egyetlen biztos pont a stúdió (szelleméből következő) változékonyságában. - Régebben legalább előre tudtuk, mennyit kell beosztani. Most viszont menet közben derült ki, hogy az az összeg mégsem annyi, mint amennyit ígértek. Ennek fő oka, hogy a Magyar Televízió új vezetése felbontotta az elődei és a Magyar Mozgókép Alapítvány által kötött szerződést, melyben a tévé 210 millió forinttal támogatta volna a magyar filmgyártást. Ebből az összegből mi közel 11 millióval részesültünk volna, melyhez, úgy gondoltuk, októberre hozzá tudunk férni. Így viszont csak vegetálunk. Pedig nálunk mindenki minimálbérért dolgozik. A hely szelleme ugyan még itt tartja az embereket, de már csak félállásban.

• Ha jól tudom, a stúdióban jelenleg két egymástól független gazdasági átvilágítás zajlik. Összefüggésben állnak ezek az utóbbi hetek, hónapok sajtópolémiáival?

Részben talán igen. Az egyiket magam rendeltem meg, a stúdió belső szerkezetét vizsgálja. Hogy a művészeti vezetés döntései és az aktuális gazdasági körülmények mennyire vannak összhangban, valamint - divatos szóval élve - feltárjuk esetleg meglévő belső tartalékainkat. Ez a vizsgálat, mely elsősorban nem pénzügyi jellegű, valószínűleg napokon belül befejeződik. A megbízott cég megadja a BBS vezetőségének, hol látják a szerkezet erényeit és hátrányait. Vannak persze alapdolgok, melyeken nem kívánunk változtatni: például, hogy a választott vezetőség mindenben szabadon dönt. Ezzel párhuzamosan azonban a Magyar Mozgókép Alapítvány is indított egy pénzügyi vizsgálatot. Ilyen még sosem volt a stúdió életében, valószínűleg itt volt az ideje, de azért meglepett hogy az újságcikkek után három nappal jelentek meg a szakemberek. Nincs félnivalóm, de az ilyen vizsgálat - különösen ebben a feszült helyzetben - rengeteg energiát köt le.

• Alapvetően non-profit jellegű kulturális vállalkozás vagytok. Ma, amikor Békési László pénzügyminiszter szinte hetente igazít a nadrágszíjon, látsz esélyt a fennmaradásra?

A kultúrára és az egészségügyre mostanság jellemző maradékelvűség szűk látókörű gondolkodás. Mert hát miről is van szó? Odakerül a mindenkori pénzügyminiszter elé a kiadásokat és bevételeket tartalmazó „nagykönyv”, melyben azt látja, hogy a magyar filmipart mondjuk 1 milliárd forinttal támogatják. Kihúzni! - mondja, hiszen közben olvassa az újságban, hogy a magyar filmeknek nincs nézője, meg rosszak is. Erre tehát - az ő szempontjából - nincs szükség. Én azonban úgy gondolom, hogy egészében kell néznünk ezt. Hogy adva van a mozgóképipar, amelybe a magyar film éppúgy beletartozik, mint a külföldi filmek forgalmazása, a reklámbevételek, a videokazetták kölcsönzése, eladása és a többi. Ez a mozgóképipar az állami költségvetésbe körülbelül 7-8 milliárd forintot fizet be évente! Nekünk tehát tulajdonképpen nem támogatásért kellene esedeznünk, hanem részt kell kérnünk a haszonból. És - akárhogy is nézem - a mozgóképipar az államnak remek befektetés, hiszen a „visszaadott” egymilliárd forint hétszerese térül meg egy év alatt. Ez tehát nem kegy a részéről, hanem gazdasági érdek. Szerintem nem lenne okos dolog az aranytojást tojó tyúkot levágni. Arról nem beszélve, hogy egyetlen kultuszminiszternek sem jó, ha rosszban van a művészekkel. Mert az előbb-utóbb visszaüt. Az iparral vagy a mezőgazdasággal nem büszkélkedhetünk, egyedül a szürkeállomány területén tudunk igazán jelentőset felmutatni.

• A BBS korábban évente több produkcióval jelentkezett. Idén viszont egyetlen új filmet sem indítottatok. Ezért?

Új műbe valóban nem kezdtünk bele, csak a tavalyról „átjött” alkotásokba. Persze filmen az emberek többsége színes-szagos produkciót ért, s ilyet nem tudtunk indítani. 1 millió forinttal beszálltunk Szirtes Andrásnak a film századik születésnapjára készülő művébe, amely így is lehetetlen körülmények között készül. Tóth János tavaly elkezdett filmjéhez megint adtunk pénzt. Ezek azonban hosszabb távú dolgok. Még néhány koprodukcióban veszünk részt, és kész. Eddig körülbelül 3-4 millió forintot költöttünk el a „keretünkből”, abból a nyolcból, ami de facto a stúdió rendelkezésére áll. És egyáltalán nem biztos, hogy a megmaradt pénzt „lekérem”, mert ha nem tudunk belőle nagyobb dolgokat felmutatni, hanem csak egyszerűen feléljük, a jövő évi pályázatoknál semmire sem hivatkozhatunk.

• Nem kellene alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez? Esetleg „mellékállásban" bizonyos „szolgáltatásokat” is végezni.

Nyilván ez kellene, hogy legyen a célunk. Egyfajta egészséges egyensúlyt kialakítani. Én azonban egyelőre ezt a stúdiót szeretem. Lehet, hogy a jövő a kőkemény profiké, de ez engem kevésbé érdekel. A technika hihetetlen fejlődése mellett a mi tízéves berendezéseink annyira elavultak, hogy hírműsorokat nem tudunk készíteni. Újhoz viszont befektető kell, aki nyilván 3-5 év alatt szeretné visszakapni a pénzét, s ennek fejében eladható műsorokat kellene gyártanunk. Ami nyilván zsákutca. Szerintem inkább úgy lehetne megmenteni a stúdiót - bár nem biztos, hogy meg kell -, hogy valaki, teszem azt a művelődési minisztérium új gépek vásárlására 6 és 15 millió forint közötti egyszeri segélyt adna. (A Soros Alapítvány eddig válaszra sem méltatott bennünket.) Ha azt szeretnénk, hogy ez a stúdió olyán maradjon, mint az elmúlt harminc évben, akkor minimum ekkora, független tőkeinjekcióra lenne szükségünk. Mellyel szemben csakis kulturális elvárásokat lehet felállítani.

KERETBE

Az illetékesek gondolkodnak

A Magyar Televízió és a Magyar Mozgókép Alapítvány között májusban kötött szerződést értelmében a magyar filmgyártást közel 210 millió - azon belül a Balázs Béla Stúdiót mintegy 10 millió - forinttal támogatta volna a televízió, a Szabadság tér urai azonban ezt nem tartották magukra nézve kötelezőnek. Jogszerűtlen lépésük mögött állítólag az áll, hogy ennek a szerződésnek nem volt anyagi fedezete. (Ezt egyébként Lányi András, a MMA Kísérleti, Képzési, Kutatási és Könyvkiadási Szak-kuratóriumának elnöke is megerősíti a Magyar Narancsban.) Lapunk érdeklődésére Somosi Péter gazdasági alelnök titkárnőjén keresztül annyit üzent, hogy a szerződést hivatalosan még nem bontották fel, folynak a tárgyalások.

A Balázs Béla Stúdió sorsa, úgy látszik, a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban is gondolkodóba ejtette az illetékeseket. Talán azért, mert mind Fodor Gábor miniszter, mind Török András helyettes államtitkár korábban állandó vendége volt a BBS rendezvényeinek. (Török a múlt hét közepén megbeszéléseket folytatott a stúdió vezetésével.) Mint a minisztériumi sajtóiroda egyik munkatársától megtudtuk; a stúdió esetleges támogatásáról és annak formájáról csak a jövő évi költségvetés ismeretében tudnak dönteni.

 A műhely

A Balázs Béla Stúdió a visszaemlékezések és a korabeli tudósítások szerint kétszer alakult meg. Az első időpont (1959) egy filmklub létrejöttét jelenti, amely Balázs Béla, a magyar és az egyetemes filmelmélet egyik megteremtőjének nevét vette fel. E klubban a filmművészet kiemelkedő alkotásait nézték és vitatták meg, megteremtve ezzel a későbbi stúdióra jellemző nyílt vitastílust, a kimondott igazság szeretetét és tiszteletét. Ebben az időben még nem volt lehetőség önálló filmkészítésre, de a klub szellemi hatása érezhető a korabeli filmeken.

Az 1961-ben végzett főiskolás osztály tagjai - többek között Bán Róbert, Kardos Ferenc, Kézdi Kovács Zsolt, Sára Sándor, Szabó István - már nem elégedtek meg mások filmjeinek megvitatásával, hanem maguk is filmet akartak készíteni, önállóan, mégis együtt maradva. Élve a korabeli kultúrpolitika kínálta lehetőséggel, másodszor is megalapították a stúdiót, most már mint filmkészítő műhelyt, melynek vonzásköre olyan nagy volt, hogy ma alig van Magyarországon olyan jelentős filmkészítő, aki első rövidfilmjét, kísérleti munkáját ne a Balázs Béla Stúdióban.