Laci bát akarjuk! - hirdeti a transzparens a Budavári Általános Iskola folyosóján. A gyerekek szépen sorban - és halkan - várakoznak, miközben egyik társuk bekopog és átadja az iskola vezetésének a „petíciót”. Ők ugyanis továbbra is azt szeretnék, hogy Hörcher László tanár úr maradjon a rajztanáruk. Még akkor is, ha egyesek nem értenek egyet tanítási módszereivel.

Laci bá, vagy ahogy a diákok nevezik, Herr Lennon sosem tartozott a könnyű emberek közé. Kilenc évesen kezdett festeni, először akvarelleket, később olajképeket. Mindemellett imádja a jó, dögös heavy metal zenét. És hogy a kellemeset összekösse a hasznossal, az utóbbi időben egyre több zenekarnak - Ossian, Moby Dick, Jack Daniels, Bikini, Demjén Ferenc - tervezett lemezborítókat.

1990 januárja óta tanít a Várban. Meglehetősen antitanáros külseje és hozzáállása már az első órán nagy sikert aratott. Ettől kezdve akárhányszor belépett az osztályterembe, rockkoncerti hangulat fogadta, s a „budavári metálnemzedék” rendszeresen kért tőle autogramot.

Már az is meglepő volt, hogy művészettörténeti előadásait minden egyes alkalommal a sivár tanterem helyett a szomszédban található Nemzeti Galéria megfelelő részlegében, a képek elérhető közelségében tartotta. Ugyanakkor - forradalmi újításként - megengedte, hogy a diákok az órán rendszeresen metált hallgassanak. A Metallica, Sepultura, AC/DC és Guns n'Roses hatására meglódult a gyerekek képzelőereje, s fantasztikus, szürrealisztikus, misztikus figurákat, robotembereket és elektromos gitárokat rajzoltak. Ezeket a műveket aztán Laci bá teljesen hagyományos szempontok - kompozíció, térbeliség, színek harmóniája, képi összhatás - alapján értékelte. Tartalmilag tehát komolyak voltak ezek az órák, csak az előadásmód volt szokatlan. „Némi iróniát szerettem volna vinni hazai oktatási életünkbe” - magyarázza.

Ugyanakkor nagy hangsúlyt helyezett a tehetségek gondozására. Nemcsak „dolgoztatta” őket, de műveikből állandóan - egyéni és csoportos - kiállításokat rendezett a tanári szoba bejárata melletti paravánokon. S hogy fáradozása nem volt hiábavaló, mi sem jelzi jobban, mint hogy a kerületi rajz- és műalkotáselemző versenyen mindkét kategóriában az első és harmadik helyen az ő tanítványai végeztek.

Amikor néhány hónappal ezelőtt megnézte a Holt költők társasága című amerikai filmet, megragadta a főhős hozzáállása. Ahogy lerombolta a tanár és a diák közé emelt falakat. Elhatározta, hogy megpróbálja a „módszert” idehaza megvalósítani. Türelmesen várta a legalkalmasabb és legtermékenyebb pillanatot. Aztán az egyik kora tavaszi derűs hangulatú rajzóra közepén gondolt egyet, s mintegy improvizatív jelleggel, tökéletes magabiztossággal gondosan összehajtogatta az asztalterítőt, majd könnyed eleganciával, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, felállt a tanári asztal tetejére és onnan magyarázta tovább a kompozíciós elveket. A gyerekeket meglepte e nem éppen odaillő mozdulat, de aztán vették a lapot, ők is ellazultak, s az óra halad tovább a megszokott - vagy inkább nagyon is szokatlan - kerékvágásban.

A konzervatívabb szemléletű kollégák és szülők természetesen megütközéssel fogadták a fejleményeket, s nem igazán tudták a dolgot megemészteni. A nyomás egyre fokozódott, s végül közös megegyezéssel elváltak útjaik. A diákok azonban nem hagyták annyiban a dolgot, szimpátia-tüntetést szerveztek tanáruk mellett. Hogy mi lesz az ügy kimenetele, nem tudni. Hörcher Laci mindenesetre gőzerővel készül a Buda Penta Hotelben kora ősszel megrendezésre kerülő kiállítására.

(A cikk eredetileg az Új Magyarország számára készült, de Hörcher László utóbb meggondolta magát, és kérésére kéziratban maradt. Ma már persze vállalja.)

---------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Holt festők társasága (Hörcher László) >> - cikk, 1991. október

Hörcher László: A rend festője >> - interjú, 1991. július