Sokan, sokszor feltették a kérdést, mi lesz a Királyi Palota délkeleti részét lezáró Várbazár, vagy más néven Ybl-bazár sorsa? A Budai Ifjúsági Park 1984-es bezárása óta akartak itt elsőosztályú szállodát, üzletsort, bevásárlóközpontot építeni, de ezek az elképzelések szerencsére rendre zátonyra futottak. Jóllehet a több mint százéves épületegyüttes erősen leromlott állapotban van, örülhetünk, hogy ódon falai között egyelőre nem nyitottak nyugatiakra specializálódott sörözőt vagy éttermet. A Világörökség részét képező Várbazár ugyanis a múlt század óta hazánk legtehetségesebb szobrászainak ad otthont.

Eredetileg bazársornak épült - innen a neve. Mivel az akkori magyar kormány szándéka szerint az osztrák császári és egyben magyar királyi család az esztendő felét a Budai Várban töltötte volna, a díszlépcsővel szemben kötött volna ki a császári hajó és az uralkodó pár ide jöhetett volna bevásárolni. Az építész, Ybl Miklós azonban elkövetett egy hibát: nem szigetelte le jól a bazársort, s emiatt a kereskedők egy éven belül elmenekültek innen. Később az elválasztó falakat áttörték, az egészet egybenyitották, képtárat csináltak belőle. De miután a képek sem szerették a nedvességet, úgy döntöttek, kapják meg műteremnek a szobrászok, hiszen a szobroknak nem árt semmi sem. Egy aranyforint névleges bért kellett fizetniük a fővárosnak érte.

Az eltelt közel egy évszázad óta számos kiemelkedő művész dolgozott itt. 1902-ben például Fadrusz János itt készítette el Mátyás király lovasszobrát és a pozsonyi Mária Terézia-szobrot. A 99 évet élt Istók János itt alkotta meg Bem-művét. A ma is működő húsz műteremben pedig többek között olyan elismert művészek dolgoznak, mint a Kossuth-díjas Varga Imre, Vigh Tamás és Kiss Nagy András, a Munkácsy-díjas Szőllősy Enikő, Rátonyi József és Gáti Gábor, valamint az érdemes művész Cs. Kovács László és Gulyás Gyula. Dolgoznak, bár munkakörülményeik az elmúlt néhány évtized óta fokozatosan romlanak. Elég, ha kívülről megszemléljük az épületegyüttest. Pergő vakolat, ledőlt korlát, roskadozó oszlopok, foghíjas háztetők.

„Vajon kívánná-e Ybl Miklós, hogy a szobrát méltóbb helyre vigyék innen?" - kérdik a művészek. „A látvány hasonlatos ahhoz, mintha valaki cilinderben, frakkban jelenik meg és a lábán szakadt bocskor van” - mondják. Hónapról hónapra romlik a kép, és a Világörökség részét képező épületegyüttes a elszegényedett I. kerületi önkormányzat gondjaira van bízva. De vajon annak idején a Várpalota újjáépítése kerületi vagy országos ügy volt? - vetődik fel jogosan a kérdés.

„Utoljára a hatvanas években végeztek felújítási munkákat itt - meséli a húsz éve itt dolgozó Gáti Gábor. Jóllehet százéves az épület, a tartóelemei szilárdak. Jó lenne azonban, ha volna itt egy régi értelemben vett házmester. A kölni dómnál például van egy szobrász, akinek nincs más dolga, mint figyelni, mikor, mit kell kicserélni. Ezeket részben maga csinálja meg, ha pedig túl nagy a munka, akkor megcsináltatja. Ide is kellene egy házmester, aki például kikapálná a füvet, kivágná az ecetfát, hogy azok ne feszítsék szét a köveket. De ha megvárjuk, amíg minden szétmegy, kezdhetjük elölről építeni.”

A kopottas ajtón belépve megcsap a dohszag. A falak nyirkosak, itt-ott gombásak. A vakolat rég lepergett.

„A felettünk futó csatornán valahol repedés van, ha nagy az eső, csorog a víz a falon - magyarázza Cs. Kovács László. - Ha átnézel innen a Duna túloldalára, láthatod az ötcsillagos Hyatt-et, a négycsillagos Forum szállót. Ezen az oldalon pedig öt- és négykannás műtermek vannak, ötkannányi a víz, ha esik az eső.”

Persze, ezek a műtermek így is mégis a legjobbak közé tartoznak. 7,5 méter magasak, ugyanakkor ki lehet nyitni a két ajtót, egy kisebb teherautó be tud jönni, ami egy szobrásznak fontos. A Rajk László utcai, nemrég épített műteremházban, ahol normál méretű ajtók vannak, nem lehet kivinni a szobrot, csak felvágva. Nem lakik alattuk senki, ami nem utolsó szempont, mert a szobrászmunka elég hangos. A soron amúgy van öntőműhely, kerámiaműhely és emiatt sok olyan lehet itt csinálni, amit panelépületben nem, mert ott például nincs kémény.

Hogy mennyi bért fizetnek jelenleg az önkormányzatnak? Cs. Kovács például évi tizenháromezret, ami nem sok, de a rezsiköltségek egyre magasabbak. Ha pedig a piaci viszonyok ide is betörnek, akkor félő, kezdhetnek kezdenem giccset gyártani. „A mi életünket nem lehet összehasonlítani a századelő vagy a harmincas évek szobrászainak életével. Annak idején sűrűn cserélődtek itt a művészek. Ha megcsináltak egy-két munkát, utána volt miből építeniük műtermet. Ma meg ha csinálok valamit, annak árából egy hónapig tudok enni. Nem kellene nekem állami műterem, jó lenne a saját, de harminc év alatt sem sikerült összehoznom. Nem panaszként mondom, számoltam vele, benne van a pakliban.”

Régen gyakran cserélődtek itt a művészek. A maiak nagy része azonban évtizedek óta itt dolgozik. Ha valaki kihal, meg lehet pályázni a helyét. A kiutalási jogot jelenleg a Művészeti Alap gyakorolja, de nagy a nyomás, hogy el lehessen adni. Többségük megfizethető árért hajlandó lenne megvenni, mert úgy biztos, hogy nem fogják őket kirakni. Viszont a műterem így kikerül a szakmából, hisz a gyerekeik egyáltalán nem biztos, hogy szobrászok lesznek.

Az Ybl-bazárnak jelentős fizetési hátraléka van az I. kerületi önkormányzatnál. A hivatal szerencsére a hagyományos bürokrata magatartás helyett igen segítőkésznek mutatkozott, és részt vállalt annak a kiállításnak és aukciónak a megszervezésében, amelyet annak érdekében rendeznek, hogy az ott befolyt összegből a művészek ki tudják egyenlíteni tartozásukat. A tárlatot június 14-én nyitotta meg Fekete György helyettes államtitkár a budavári palota A épületében.

„Ezt a kiállítást a nyugat-európai civil társadalmak kultúrafinanszírozási rendszerébe illő módon szervezték meg - mondja a megnyitó után a helyettes államtitkár. - Nem az államtól kéregettek pénzt, nem vártak holmi kegyosztásra, hanem felajánlották műveiket az I. kerületi önkormányzatnak lakbér fejében. A hivatal ezt úgy fogta fel, mint a mecenatúra egy lehetőségét, amivel kisegíti a művészeket a pillanatnyi pénzügyi nehézségből, ugyanakkor ő is jól jár. Itt tehát működik valami, ami állami keretek között nem jött létre eddig.”

Fekete ugyanakkor megjegyezte, a műtermek eladásához a Művészeti Alap semiképp nem járul hozzá. Nemrég fogadták el az önkormányzati törvényt, és egyelőre kérdés, a főváros és a kerületek osztozkodásában hol bújik meg a Várbazár sorsa. A minisztérium azonban Fekete szerint azon van, hogy ha a Várban található kulturális intézmény - így a Várbazár - rendeltetése, felhasználása változik is, ez csak a kultúra területén belül jöhessen létre.

A megoldás tehát, úgy látszik, erősen függ az I. kerületi önkormányzattól. Ligeti Imre polgármester erről a következőket tudta mondani: „A polgári és nem a hivatali szellemű együttműködésben vagyunk partnerek. Nem fenyegetőzünk, hanem megoldást keresünk. Ezért is segítettük a kiállítás megszervezését. Az épületegyüttest viszont sürgősen fel kellene újítani. Tervek vannak, többek között felmerült a nemzetközi hitelből történő finanszírozás, de erről egyelőre nem szeretnék bővebben beszélni. Jó viszonyra törekszünk, de ha arra kényszerülünk, hogy az épületegyüttest vállalkozás keretében újítsuk fel, akkor sajnos el kell válnunk egymástól. Erre azonban, reméljük, nem kerül sor, s ehhez a legfontosabb lépés, hogy a június 23-i aukció sikeres lenne.”

Egyelőre az lett. Az aukción 84 ezer forint jött össze, ami fedezi a legszükségesebb kiadásokat. Az árverést szeptember-október táján megismétlik.