ROCKTÖRTÉNET egyedi cikkei
A rock története 2. - Kritikák
„Nagyon örülök, hogy a nemzeti kulturális örökség részének tekintik ma már a rockzenét - nyilatkozta a lapunknak Bródy János. - Kitűnő összefoglalója ez a kötet a 70-es éveknek, amely a rockzene igazi világa volt. - S. E., Blikk
A szerzőpáros jó érzékkel, lendületesen rajzolja meg a hetvenes évtized könnyűzenéjének változásait, folyamatait, az anyag ezúttal is precíz, lényegében bakik nélküli, egyedül a mélyebb rétegekben érezhetünk hiányosságokat: néhány jelentős előadó (a már az előző kötet kapcsán írt kritikánkban is nagyon hiányolt francia Serge Gainsbourg mellett John Cale, Sly And The Family Stone, Gram Parsons, Gene Clark, Emmylou Harris, Todd Rundgren, John Martyn, Dr. John, Bill Withers, Cerrone, a Chic, a Runaways stb.) a megemlítésen túl legalább egy-egy bekezdést kiérdemelt volna, a ragyogó és máig sugárzó Big Star pedig azt, hogy egyáltalán szerepeljen. Ám hiba lenne telhetetlennek lenni, az anyag így is tartja a magas színvonalat (a fekete-fehér képanyag pedig még az előző köteténél is nívósabb) - ez a sorozat bizony a külföldi könyvespolcokon is megállná a helyét, úgyhogy bizakodva várjuk a hasonló minőségű folytatást, folytatásokat. - Dömötör Endre, est.hu
Ismétlés következik. „Megkockáztatom, hogy Jávorszkyék kísérlete a legjobb, amelyet a műfaj eddig kidobott magából” - írtam a Jávorszky Béla Szilárd és Sebők János szerzőpáros A rock története, 1. című alapművéről. (…) Jávorszkyék ezúttal a hetvenes éveket cincálják szét, és rakják újra össze úgy, hogy világos legyen. Szokásukhoz híven mindezt kulturális-társadalmi összefüggéseiben helyezik el, gondosan megszerkesztett forrást és laza olvasmányt kínálnak egyszerre, és még azoknak is érdekességekkel szolgálnak, akik azt hitték magukról, hogy már mindent tudnak a popzenéről. - Hegyi Zoltán, Magyar Nemzet
Megjelent Jávorszky Béla Szilárd és Sebők János könyvsorozatának negyedik, azon belül a nemzetközi fejleményeket taglaló második kötete: A rock története 2. a 70-es éveket tekinti át, a progresszív rock kialakulásától a punkrobbanásig, sorra véve minden irányzatot, együttest és előadót, aki és ami csak számított, s mindezt természetesen az eddigi köteteket is jellemző kultúrtörténeti háttérbe ágyazva, rengeteg információval, adattal és fotóval. - Magyar Narancs
Jávorszky és Sebők hovatovább a rocktörténetírás Szörényi-Bródyja lesz. Kettős márkanév. Oh, nem mondom, hogy nem lehet vitatkozni velük, ám kalapot kell emelni előttük, mert zömmel hitelesen felidézők-elemzők, fantáziagazdagok, és hallatlanul termékenyek. Alighogy befejezik az egyik kötetet, már készítik a másikat. Ők írják, írják, magam meg csak olvasom, olvasom. (…) Szóval, ne temessük a hetvenes esztendőket (bár a Király, vagyis Elvis Presley szintén abban az évtizedben hunyt el). Helyesebb, ha visszalapozunk azokhoz. A két fáradhatatlan kalauz megint eligazít. - Hegyi Iván, Népszabadság
Lassanként hozzászokhattunk, hogy a szerzők, eddig megjelent műveikkel igyekeztek alapos munkát végezni. Most sincs ez másképp; a vizsgált időszakra vetítve, ok-okozati összefüggéseket alapul véve vezetik le fejezetenként a zenei élet evolúcióját. Teszik ezt a tőlük telhető alapossággal, a lexikális adathalmazt a lehetőségekhez mérten olvasmányossá téve. A kötet végén, a függelékben megtalálhatók a kis- és nagylemeze évekre lebontott megjelenési-, és sikerlistái; ezen kívül név- és tárgymutató segíti a könnyebb eligazodást az olvasó számára. - Hegedűs István, Rockinform
A rock története 4. - Felütés
Sosem látott nemzetközi összefogások és reménytelenül véres lokális konfliktusok, széthulló birodalmak és egyesülő Európa, látványosan előretörő rock és globalizálódó pop – politikai szempontból nagyjából ez jellemezte a kilencvenes éveket. Zenei aspektusban azonban egy újabb rendkívül sokszínű évtizednek lehettünk szem- és fültanúi: olyan előadók és zenekarok határozták meg, mint a Nirvana és a Pearl Jam, a Primal Scream és a Pavement, a Blur és az Oasis, a Suede és a Radiohead, PJ Harvey és Björk, a Rage Against The Machine és a Tool, a Nine Inch Nails és a Pantera, a Massive Attack és a Portishead, a Prodigy és a Chemical Brothers, a Spice Girls és az NSYNC, a De La Soul és Wu-Tang Clan, az A Tribe Called Quest és a Beastie Boys, Garth Brooks és Shania Twain, vagy az Asian Dub Foundation és a Buena Vista Social Club.
Többek között ekkor hódított a gitárrocknak újra értelmet adó grunge: a Nirvana 1991-es Nevermind albuma hatására nemcsak a többi Seattle-i zenekar sodródott bele a mainstreambe, hanem e korong váratlan sikere a teljes alternatív rockzenei szcénának hatalmas ismertségi és elismertségi lökést adott. És ezzel a zeneileg és vizuálisan korábban túlburjánzó, elsősorban a látványra és hatásvadászatra építő kereskedelmi produkciókkal szemben a rockban visszajött az egyszerűség, az emberközeliség, a természetesség.
Többek között ekkor élte virágkorát a kurrens gitárpop-gyűjtőfogalomként és életérzésként is definiálható britpop: az utolsó olyan popzenei mozgalom, amelyben a britek konszenzust kötöttek és szinte egységesen behódoltak neki (Cool Britannia).
Többek között ekkor lett közismert az elektronikus tánczene: az Egyesült Államokból indult house és techno Nagy-Britanniában vált éretté, undergroundi népszerűsége mellett a nagyközönség számára is fogyaszthatóvá. A pörgő rave-ek ellenpontjaként például megszületett a lecsillapító ambient house/chill out; a brit jamaicaiak által felfuttatott jungle és drum and bass vagy a multikulturális bristoli trip hop.
Többek között ebben az évtizedben jelentek meg frontszerűen a kellőképp karcos és karakteres női szerző-előadók, akik már zömmel nem férfiak által írt anyagból dolgoztak, hanem saját dalaikat adták elő, a maguk – női központú – érzéseit, gondjait és gondolatait osztották meg a közönségükkel.
Többek között ekkor következett be a hip hop aranykora: a korábban indult műfajkeresztezések kiteljesedtek, a hip hop társadalmi, politikai szerepe tovább erősödött, népszerűsége pedig nagy erővel és végképp áttörte a mainstream falát, miközben zeneileg a korábbiaknál is izgalmasabb lett. Emellett ott volt a zsáneren belüli feszültség, ami a tudatos, nevelő célzatú hip hop és a partizós gangsta rap között húzódott.
Miközben ez az az évtized, amikor az egekbe szöktek a CD-eladások, csúcsra jártak a videoklipek (költségben és hatásosságban egyaránt), felfutott a fesztiválipar, a személyi számítógépek, a mobiltelefonok és a digitális zenekészítő eszközök elterjedésével pedig a technológiai fejlődés is határtalannak tűnt. Aztán megjelent az internet és az mp3, melyek hatására az ezredforduló az egész iparág fokozatosan összébb húzódott.
2017. október 4.
Dömötör Endre, Jávorszky Béla Szilárd
A rock története 3. - Felütés
2004 tavaszán – a rock and roll születésének ötvenedik évfordulóján – Sebők Jánossal közösen sokrészes kolumnás tanulmány-sorozatot jelentettünk meg a Népszabadság Hétvége mellékletében. Ennek roppant pozitív visszhangja bátorított fel bennünket arra, hogy merjünk nagyot álmodni, s 2004 végén nekiálltunk egy nagyszabású rocktörténeti kötet megírásának. Eredetileg egyetlen vaskos műben gondolkodtunk, ami idővel három, majd öt kötetes sorozattervvé bővült, idővel leválasztottuk róla a magyar folyamatokat, így született meg A magyarock története 1. (2005) és A magyarock története 2. (2006). A nemzetközi eseményeket és összefüggéseket taglaló széria első két része – A rock története 1. (ötvenes-hatvanas évek) és A rock története 2. (hetvenes évek) – 2005 tavaszán, illetve 2007 őszén jutott el a boltokba, s Jánossal eredetileg 2008 tavaszára terveztük a nyolcvanas évek fejleményeit (az újhullámtól a metálon át a hip hopig) feldolgozó harmadik kötet megjelentetését.
2007 nyarán neki is álltunk a megírásának, időközben azonban annyira megromlott a kapcsolatunk akkori kiadónkkal, hogy az év végére behúztuk a féket. A kézirat nagyjából 40 százalékon állt ekkor, félretettük és vártuk, hogy változzanak körülötte a viszonylatok.
Ma már tudható, hiába tettük. Évekkel később a kiadó olyan adósságspirálba került, hogy 2012-ben elrendelték a felszámolását. Időközben – különböző okok miatt – Jánossal is eltávolodtunk egymástól, más utakat jártunk, más elképzelésekkel. 2013 áprilisában bekövetkezett váratlan halála pedig végképp pontot tett a közös munka végére.
Akkor döntöttem úgy, hogy teszek még egy kísérletet A rock története 3. tető alá hozására. Persze előbb be kellett fejeznem az aktuális két könyvprojektemet (Muzsikás 40, A magyar jazz története), de közben előbányásztam a régi, még meglehetősen nyers megfogalmazású, erősen pontosításra és aktualizálásra szoruló kéziratainkat. A maradék 60 százalékot pedig immár egyedül kellett hozzáírnom. De íme, 2015 novemberében – a Kossuth kiadó jóvoltából – végre tényleg eljutott a boltokba az egykor közösen megálmodott mű, A rock története 3. Ha ezt is olyan szeretettel fogadják majd az olvasók, mint tették azt az előző kötetekkel, akkor reményeim szerint 2016 őszén a kilencvenes évek folyamatait bemutató negyedik részt is sikerül megjelentetni. Azzal a kötettel pedig zárnám is ezt a nagyszabású, 2004-ben indított szériát, mely a huszadik század talán egyetlen igazi forradalmának legfontosabb folyamatait, összefüggéseit és szereplőit igyekszik bemutatni – a kezdetektől az ezredfordulóig.
2015. november 9.
Jávorszky Béla Szilárd
A rock története 4. - Tartalomjegyzék
1. Punnyadó poppacifizmus (JBSZ)
Egységesülő Európa, globalizálódó rock ♦ 1990. június 21.: a berlini The Wall koncert ♦ A Fal leomlása, mint a hidegháború befejeződésének szimbóluma ♦ Antiprotest-légkör, avagy az Öböl-háború poptörténeti vetülete ♦ Átrajzolódó politikai világtérkép (a keleti blokk és a Szovjetunió szétesése, a délszláv háború, történelmi arab-izraeli megállapodás, a demokrata Bill Clinton és a munkáspárti Tony Blair hatalomra jutása, Európa balratolódása) ♦ A 9/11 és a második iraki háború (két segélykoncert: America: A Tribute To Heroes és The Concert For New York, Bruce Springsteen: The Rising, a Vote For Change turné)
Plusz: A berlini fal ♦ Nyugat-Berlin, a popkohó ♦ Minden idők legnagyobb rockkoncertjei ♦ Az 1991-es Öböl-háború és annak szindrómája ♦ Lady Diana és a Candle In The Wind ♦ A tíz legjelentősebb Bush-ellenes dal ♦ Topis grunge és csillogó glamour (a kilencvenes évek ifjúsági divatja)
2. Váratlan rockforradalom: a grunge (JBSZ)
Egyszerű, egyértelmű, egyenes ♦ „Pure grunge! Pure noise! Pure shit!” * Nem várt rockrobbanás ♦ A pionírok (U-Men, Green River, Melvins) ♦ Kitörni a Rozsdás Ketrecből (Soundgarden) ♦ Come As You Are (Nirvana) ♦ A második hullám (Alice In Chains, Mudhoney, Sceaming Trees, Stone Temple Pilots) ♦ Szembe a zeneipari elvárásokkal (Pearl Jam) ♦ Poszt grunge kóda (Candlebox, Collective Soul, Bush, Foo Fighters, Nickelback, Creed)
Plusz: A Nirvana előtti seattle-i grunge színtér (Deep Six) ♦ Hype! ♦ Facérok (Cameron Crowe „grunge filmje”)
3. Az elektronikus tánczene berobbanása (DE)
Az elektronikus tánczene gyökerei (Giorgio Moroder, krautrock, Hi-NRG, italo diszkó) ♦ A chicagói house (Larry Levan, Frankie Knuckles) ♦ Az úttörők (Hardy, Principle, Saunders, Hurley) ♦ House-építők (’Jackmaster’ Funk, Marshall Jefferson) ♦ Deep, acid és hip house (Larry Heard, Phuture, Beatmasters) ♦ Garázsok helyett csúcsklubok – garage (Todd Terry) ♦ A house továbbélése a kilencvenes években ♦ A detroiti techno kialakulása és fejlődése ♦ Electro-előzmény (Cybotron) ♦ A Belleville-i hármak (Juan Atkins, Derrick May, Kevin Saunderson) ♦ A techno dimenziói ♦ Techno a kilencvenes években (Underground Resistance, Jeff Mills, Carl Craig) ♦ A techno Európában (WestBam, Sven Väth, Laurent Garnier) ♦ Undergroundból globál – a szerelem második nyara (Ian St Paul, Paul Oakenfold, M|A|R|R|S) ♦ Anglián át a mainstreambe – a brit house- és techno-úttörők (Psychic TV, Renegade Soundwave, Coldcut, 808 State, Shamen)
Plusz: Crossover house-slágerek
4. A nagy gitárzenei átrendeződés – alterockból indie rock (DE)
Cipőbámulás, művészi szinten: Shoegaze (My Bloody Valentine) ♦ A rock és a dance összeér – Madchester és baggy (Happy Mondays, Primal Scream, EMF) ♦ A nagy amerikai indie-rock tabló ♦ A nyolcvanasokból a kilencvenesekbe (Lemonheads, Afghan Whigs, Porno For Pyros) ♦ Szarul szól – a lo-fi színtér (Pavement) ♦ Zajkáoszból pszichedeliaszépségbe (Mercury Rev, Flaming Lips) ♦ Az USA indie ezer színe * a 60-as évek nosztalgia (Elephant 6) ♦ A kétezres év felé ♦ Lassulás ezerrel – Slowcore, sadcore, slowrock ♦ Az indie rockerek is bírják a country-t: alt-country, americana (Uncle Tupelo, Wilco, Lambchop, 16 Horsepower) ♦ Partvonalról fősodorba: alternatívok a mainstreamben (Cranberries, Smashing Pumpkins, Garbage) ♦ Ne törődj az ős-punkokkal, itt az új iskola: pop-punk az MTV-n (Green Day, Offspring, No Doubt) ♦ Érzelemhullám: emo, első kör (Sunny Day Real Estate, Jimmy Eat World, Weezer) ♦ Mindennek háttal – poszt rock (Tortoise, Mogwai, Godspeed You! Black Emperor, Sigur Rós) ♦ Szegény (indie) zenészember hip hopja – arthop (Beck, Eels, Fun Lovin’ Criminals) ♦ Dalszerző–előadók a kilencvenes években (Nick Cave, Jeff Buckley, Elliott Smith)
Plusz: Zajrockerek a kilencvenes években (Fugazi, Jaxbox, Shudder To Think) ♦ Riot grrrl-ből mainstream női punk rock (Sleater-Kinney, Babes In Toyland, Breeders) ♦ Swing-revival (Big Bad Voodoo Daddy, Brian Setzer) ♦ Skandináv punk- és garázsrock revival
5. Büszkeség és buliélet: britpop és brit gitárpop (DE)
Britpop-előzmények (La’s, Teenage Fanclub, Saint Etienne, Denim) ♦ Britpop-születés (Suede, Auteurs, Blur) ♦ Britpop-láz (Oasis, Blur, Pulp, Supergrass, Elastica, Boo Radleys) ♦ Britpop másodvonal (Echobelly, Shed Seven, Ash, Kula Shaker, Ocean Colour Scene) ♦ Nem britpop (Radiohead, Manic Street Preachers, Verve, Spiritualized, Stereolab) ♦ Nem britpop – második front (Divine Comedy, Tindersticks, Super Furry Animals) ♦ Poszt-britpop (Stereophonics, Mansun, Travis, Belle & Sebastian, Beta Band)
Plusz: Trainspotting – Korszakos-generációs fekete komédia ♦ Európai kitekintés
6. Dalszerző hölgyek, lendületben (JBSZ)
Száz nő, aki megrengette a zenevilágot ♦ a huszadik század erős karakterű női előadói, a húszas évektől a kilencvenes évekig ♦ A korszak nőiségének három oldala ♦ Folytonos újjászületés (PJ Harvey) ♦ Provokatív pózok és popdalok (Tori Amos) ♦ Szüntelen audiovizuális kísérletezés (Björk) ♦ Szúrós hagyománytisztelet (Sinéad O’Connor) ♦ Kemény kudarcok és szédítő sikerek (Alanis Morrisette) ♦ A leghíresebb/leghírhedtebb popözvegy (Courtney Love) ♦ „Csak szórakozni szeretnék” (Sheryl Crow) ♦ Felkavaró személyesség (Fiona Apple) ♦ A vagány feminista ikon (Ani DiFranco) ♦ A második vonal (Melissa Etheridge, Liz Phair, Jewel, , Loreena McKennitt, Enya, Joan Osborne, Eleni Mandell)
Plusz: Riot grrrl (Kathleen Hanna és a többiek)
7. Ágakra bomló ezerszínű metál (JBSZ)
A heavy metal nyolcvanas évekbeli aranykora után az alstíluok megjelenése, kiteljesedése ♦ A populáris metál újabb hulláma (Skid Row, Warrant) ♦ A funk metal/rap metal-vonulat (Primus, Faith No More, Rage Against The Machine) ♦ A málhás, pszichedelikus stoner rock (Kyuss, Sleep, Monster Magnet, Clutch) ♦ Noise rockerek újabb hulláma (Jesus Lizard, Helmet, White Zombie) ♦ A progresszív metál (Queensrÿche, Dream Theater, Fates Warning, Voivod, Tool) ♦ Az indusztriál metál (Nine Inch Nails, Fear Factory, Ministry, Rammstein) ♦ A jó és rossz dichotómiája (Marilyn Manson) ♦ A groove metal szülőatyjai (Pantera) ♦ Internacionalista brazil metál (Sepultura) ♦ Az öszvér nu metal (Korn, Limb Bizkit. Deftones) ♦ Metálextrémitások (death, grindcore, doom, black, crossover thrash, Gothenburg színtér)
8. Az elektronikus tánczene burjánzása (DE)
Chill out, ambient house, ambient techno (KLF, Orb, Mixmaster Morris, Biosphere) ♦ A fotelben ülve hallgatható IDM (Future Sound Of London, LFO, Warp Records, Autechre, Aphex Twin, µ-Ziq, Squarepusher, Wagon Christ/Plug) ♦ Rave-ek mindenütt (a hardcore hullámai) ♦ „Az elektronikus tánczene a jövő rock and rollja” (Prodigy, Underworld, Leftfield) ♦ A trance stációi (Sven Väth, Jam & Spoon, Cosmic Baby, Paul Van Dyk) ♦ Csak a dob meg a basszus (oldskool jungle, jump and drum and bass, jazzstep, hardstep) ♦ 4 Hero, A Guy Called Gerald, Goldie, Alex Reesce, LTJ Bukem, Photek, Roni Size ♦ Masszív lassulás, avagy a trip hop mainstream (Soul II Soul, Massive Attack, Portishead, Tricky, Morcheeba, Lamb, Moloko) ♦ Zene bólogató fejeknek – trip hop underground, downtempo (James Lavelle, DJ Krush, DJ Shadow, Coldcut, Kruder & Dorfmeister, Thievery Corporation) ♦ A breakbeat éra (big beat, nu skool breaks, speed garage) (Chemical Brothers, Fatboy Slim, Bentley Rhythm Ace, Death In Vegas, Propellerheads, Apollo 440) ♦ French touch: trés chic – filterdiszkó, francia house (St. Germain, Dimitri From Paris, Daft Punk, Air)
Plusz: Etno elektronika ♦ A szupersztár DJ-k kora
9. Minden eladó: kommersz pop a fiataloknak (DE)
Lélekvesztés majd innováció – soul a 20. század végén ♦ Keverj bele lüktetést! – new jack swing (Jimmy Jam, Terry Lewis, Teddy Riley, Bobby Brown) ♦ Bugyinedvesítők – Nyál’n’B (R. Kelly) ♦ Az új soulkirálynők (Mariah Carey, Mary J Blige, Missy Elliott, Aaliyah) ♦ Csapatmunka – R&B-lányzenekarok (En Vogue, TLC, Destiny’s Child) ♦ Nyomkövetés – a brit soul (Des’ree, Gabrielle, Mark Morrison, Jamiroquai) ♦ Tedd bele a lelked! – neo-soul (Lenny Kravitz, Tony! Toni! Toné!, Me'Shell NdegéOcello, Maxwell, D’Angelo, Erykah Badu, Macy Gray, Lauryn Hill) ♦ Újabb bábok és bábjátékosok – fiú- és lányzenekarok (Backstreet Boys, NSYNC, Take That, East 17) ♦ Britney Spears és Christina Aguilera ♦ Apupop, anyupop – felnőtt kortárs (Meat Loaf, Billy Joel, Tina Turner, Cher, Simply Red, Roxette, Annie Lennox) ♦ A ritmus egy táncos – europop, eurodisco, eurodance
Plusz: Az Acid Jazz-színtén (Gilles Peterson, Brand New Heavies, Galliano, Incognito, James Taylor Quartet) ♦ Egzotikus slágersziget-világ – dancehall, reggae és latin ♦ A svéd popcsoda – sikercsapatoktól a sztárproducerekig
10. Egymásra rakódott popnemzedékek (JBSZ)
Életöröm és melankólia (Bob Dylan) ♦ „Fuss, ördög, fuss” (Paul MCartney) ♦ Vissza a rock and roll cirkuszba (Rolling Stones) ♦ Folytonos kanyarok (Neil Young) ♦ Egylemezes visszatérések (Eagles, Santana, Tom Jones) ♦ Túlélve és megújrázva (Van Morrison, Van Halen, Pink Floyd, Bruce Springsteen, Sting, Genesis, Phil Collins, Paul Weller. R.E.M., Red Hot Chili Peppers, George Michael, Elton John) ♦ Beengedve az aktuális trendeket (David Bowie, U2, Depeche Mode) ♦ Megasztárok: túltolások, botrányok, rekordok (Madonna, Michael Jackson, Prince)
Plusz: A Beatles-antológia ♦ Az MTV Unplugged sorozata ♦ Az 1992-es Freddie Mercury emlékkoncert
11. A hip hop aranykora (DE)
A közellenség (Public Enemy) ♦ Pozitív, jófej, afrocentrikus – a Native Tongues-kollektíva (De La Soul, A Tribe Called Quest, Jungle Brothers) ♦ Női mc-k egy macsó műfajban (Queen Latifah, Da Brat, Lil’ Kim, Missy Elliott) ♦ A pop rap térhódítása (MC Hammer, Vanilla Ice) ♦ A politikus rap (KRS-One, Paris, Poor Righteous Teachers, Brand Nubian) ♦ Bátran egyedi hangok – alternatív hip hop (Digital Underground, Divine Styler, Arrested Development, Fugees) ♦ A jazzes hip hop (Gang Starr, Guru, DJ Premier, Main Source) ♦ Napfényben is kemény az élet (gangszta-rap) (Scarface, Compton’s Most Wanted) ♦ Nyugaton a helyzet változott (West coast hip hop: Eazy E, Dr. Dre, Ice Cube, 2Pac, Snoop Dogg, Cypress Hill, House Of Pain) ♦ Keleten a helyzet változatlan (East coast hip hop: Naughty By Nature, Busta Rhymes, Onyx, Das FX, Redman) ♦ New York-i hardcore hip hop (Gang Starr, Wu-Tang Clan, Nas, Jay-Z) ♦ Maszkot fel (horrorcore) ♦ A nagy rapháború – keleti oldal vs nyugati oldal (Notorious B.I.G. vs 2Pac) ♦ Mély(nyomós) dél: Southern hip hop (Geto Boys, Kriss Kross, UGK, Outcast) ♦ Én lenni annyira kanos (Miami bass) ♦ Középfölde (Midwest hip hop, MC Breed és Eminem indulása) ♦ Az európai hip hop (Monie Love, Stereo MC’s, Blak Twang, Roots Manuva) ♦ Indie hip hop az évtized végén (Roots, J Dilla, Slim Village)
Plusz: A rapmetál pünkösdi királysága (Body Count, Rage Against The Machine) ♦ A Cash Money és No Limit kiadók
12. A blues és a country reneszánsza (JBSZ)
A kilencvenes évek elejui bluesboom (John Lee Hooker: Healer, Gary Moore: Still Got The Blues) ♦ Texas tragikus hőse (Stevie Ray Vaughan) ♦ Tears In Heaven (Eric Clapton) ♦ Kellő pillanatban (Bonnie Raitt) ♦ A fekete blues továbbélése (Robert Cray, Buddy Guy, Luther Allison, Joe Louis Walker, Eric Gales) ♦ A fehér blues továbbélése (Jonny Lang, Susan Tedeschi, Derek Trucks, Warren Haynes, Beth Hart) ♦ A country ötödik generációja ♦ A karrier és a család között billegve (Garth Brooks) ♦ Fölindulásszerű áttörés (Shania Twain) ♦ A folk színe és fonákja (Faith Hill, Gillian Welch, Lucinda Williams, LeAnn Rimes) ♦ A második vonalban (Trisha Yearwood, Lee Ann Womack, Martina McBride, Mary Chapin Carpenter, Shelby Lynne, Kenny Chesney, Tim McGraw, Collin Raye) ♦ Az évtized sikerzenekarai (Lonestar, Dixie Chicks)
Plusz: Hill country blues (R. L. Burnside, Junior Kimbrough) ♦ Johnny Cash amerikai daloskötetei
13. A világzene és környéke (JBSZ)
Az új marketingcímke megszületése (1987) ♦ The World At One (kazetta) ♦ Közvetlen korongelőzmények (Brian Jones Presents The Pipes Of Pan At Joujouka, My Life In The Bush Of Ghosts, Graceland, Le Mystère des Voix Bulgares) ♦ A WOMAD és A zene ünnepe ♦ Kubai fieszta (Buena Vista Social Club) ♦ Észak fényei (Anitas Livs, Hedningarna, Garmarna, Värttinä, Mari Boine) ♦ A kelta reneszánsz (Dubliners, Chieftains, Clannad, Planxty, Pogues, Levellers, Afro Celta Sound System) ♦ Multikulti franciák (Les Négresses Vertes, Mano Negra, Manu Chao, Lo’Jo) ♦ Ethno techno, avagy a brit ázsiai tánczene (Fun-Da-Mental, Asian Dub Foundation, Transglobalm Underground, Natacha Atlas, Talvin Singh) ♦ Amerikai klezmer revival (Klezmatics, Brave Old World) ♦ Balkáni cigány rezesek (Goran Bregović, Boban Marković Orchestar, Fanfare Ciocărlia, Fanfare Savale) ♦ A végzet dalai (fado) (Madredeus, Mísia, Mariza) ♦ Neotradicionális afropop (Fela Kuti, Salif Keita, Mory Kanté, Youssou N'Dour) ♦ A rai áttörése (Khaled, Rachid Taha) ♦ Mali blues, mbalax, morna, qawwali (Ali Farka Touré, Amadou & Mariam, Baaba Maal, Cesária Évora, Ali Hassan Kuban, Zap Mama, Nusrat Fateh Ali Khan) ♦ Világzene kóda
Plusz: DJ-pionírok (John Peel, Charlie Gillett, Andy Kershaw) ♦ WOMEX, a világzenei vásár ♦ Page és Plant: Nincs kegyelem
14. A zeneipar legjobb évtizede? (DE)
Formátumváltás a hanglemezpiacon (CD, DCC, DAT, MiniDisc, Super Audio CD, DVD-Audio, DVD) ♦ A lemezkiadós nagy körtánc (Warner, EMI, Sony-CBS, BMG, MCA, PolyGram) ♦ Nagyhatású cégvezetők (David Geffen, Ahmet Ertegün, Walter Yetnikoff) vs „number guys” ♦ I Want My MTV (zenetévék, zenei műsorok) ♦ Fontosabb klipkészítők (Spike Jonze, Michel Gondry, Mark Romanek, Jonathan Glazer, Chris Cunnigham, Anton Corbijn) ♦ Az esti beszélgetős tévéshow-k szerepe (David Letterman, Arsenio Hall, Jay Leno, Conan O’Brien, Jools Holland) ♦ Fesztivál az élet! – Loolapaloozától Glastonburyig ♦ Film & Zene ♦ Best of boxsetek újrakiadva ♦ Technológiai fejlődés: Pro Tools, mp3, Napster
Plusz: A kilencvenes évek legkelendőbb albumai ♦ Hangmintázás: kié a pénz?
A rock története 3. - Tartalomjegyzék
1. Neokonzervatizimus, popválság, új technológiák (JBSZ/SJ)
A brit Vaslady hatalomra jutása ♦ 21 Thatcher-ellenes dal ♦ A republikánus Reagan regnálása ♦ 21 Reagan-ellenes dal ♦ Recesszió a zeneiparban ♦ A „kazettamásolás megöli a zenét”-kampány ♦ Popválság – a kettészakadó üzletág ♦ Növekvő költségek, csökkenő bevételek ♦ Sztárok a rockhullámvölgyben ♦ A Rolling Stone üzleti számvetése ♦ Középre igazodj – az „arc nélküli” zenekarok (Styx, REO Speedwagon, Foreigner) ♦ „Money Money Money” ♦ A Walkman és a Compact Disc piaci debütálása
Plusz: Az 1982-es falklandi háború ♦ Az EMI hanyatlása ♦ Money Money Money (lemezdíjak, royaltyk) ♦ A Rolling Stones 1982-es turnéjának kulisszatitkaiból ♦ Stars On 45 – A popzanza
2. Video Killed The Radio Star – az MTV születése (SJ)
Pittman ötlete: zenetévé a 13 és 35 közötti fehér amerikaiak ♦ A videoklip, mint új marketingeszköz ♦ Az MTV indulása ♦ Új szórakoztatóipari nagyhatalom ♦ A fekete előadók kezdeti negligálása ♦ „Soha többé nem nézed úgy a zenét, mint korábban” ♦ Trendcsináló MTV-generáció ♦ Az átértékelődő popkultúra: amatőr klipek versus artisztikus produkciók
Plusz: A korszakindító videoklipek ♦ A videoklip születése ♦ MTV-kronológia 1981–1990
3. Anglia: újhullám, posztpunk, gótikus rock/dark wave, indusztriál (JBSZ)
Punk – újhullám – posztpunk (fogalmak) ♦ A brit újhullám éllovasai (Police, Boomtown Rats) ♦ Liverpool megújulása (Echo and the Bunnyman, Teardrop Explodes, Wah!) ♦ „Radikális tartalomhoz radikális forma” (posztpunk) ♦ A posztpunk Sex Pistolsa (Public Image Limited) ♦ „Brutálisan érzéki és melankolikusan lágy” (Joy Division) ♦ „Zajos és zabolátlan” (Birthday Party) ♦ „Munkásosztálybeli intellektuelek” (Gang Of Four, Fall, Cabaret Voltaire, Au Pairs, Wire) ♦ A dark wave/gothic rock hullám ♦ Protogót pionírok (Bauhaus, Killing Joke) ♦ „Tök mindegy, ha mind meghalunk” (Cure) ♦ Totális teatralitás (Sisters Of Mercy, Mission) ♦ Túl a kétakkordos punkzenén (Siouxsie and the Banshees) ♦ (Southern Death) Cult ♦ Gépszava – Az indusztriál hullám (Genesis P-Orridge, Art Of Noise, Test Dept, Einstürzende Neubauten, Laibach, Die Krupps)
Plusz: Batcave club
4. Anglia: a múlt újraértelmezői (JBSZ)
A country és a blues visszacsatolása (Dire Straits) ♦ Nagyfokú eklekticizmus (Elvis Costello) ♦ Apolitikus mod revival (Jam) ♦ Új, emancipált női idol (Chrissie Hynde) ♦ Költőien szárnyaló decens erotika (Kate Bush) ♦ A retrohullám meglovaglója (Shakin’ Stevens) ♦ A ska diadalútja (Specials, Selecter, Madness, Bad Manners, Beat) ♦ Reggae revival (UB40, Eddy Grant) ♦ A fehér soul új víziói (Dexys Midnight Runners, Style Council, Level 42, Simply Red) ♦ A neo-progresszívek (Marillion, IQ, Pendragon) ♦ Neoklasszikus dark wave (Dead Can Dance) ♦ Nick Cave önpusztító időszaka
5. USA: new wave, no wave, hardcore (JBSZ)
A kellemesen középutas Blondie ♦ Fantáziagazdag, kísérletező dalok (Talking Heads) ♦ Sikerhibridek (Cars, Knack) ♦ Periférián táncolók (Devo, B-52's) ♦ „Englishman In New York” (Billy Idol) ♦ No wave New York (Lydia Lunch, James Chance, DNA) ♦ Amerikai punkvisszacsatolás: hardcore ♦ Hardcore-triumvitárus: Bad Brains, Black Flag, Minor Threat ♦ A politikus hardcore (Dead Kennedys) ♦ További fontos hardcore formációk (Circle Jerks, Minutemen, Misfits, Nomeansno, Meat Puppets, Hüsker Dü, Big Black, Replacements)
Plusz: Straight Edge – a teljes absztinencia ♦ A nyugati civilizáció alkonya
6. USA: avantgárd és újtradicionalisták (JBSZ)
Indusztriális folk (Pere Ubu) ♦ Összművészeti multimédiás show-k (Laurie Anderson) ♦ Végtelen anonimitás (Residents) ♦ A college rock virágkora ♦ Simára csiszolva (R.E.M.) ♦ Új „tradicionalisták” (10,000 Maniacs, Throwing Muses) ♦ Rockabilly revival (Stray Cats) ♦ A punk, a funk és a metal találkozása (Red Hot Chili Peppers, Fishbone) ♦ A noise-rock szcéna ♦ „Hendrix óta a legeredetibb gitárzene” (Sonic Youth) ♦ Harapós és meditatív kompozíciók (Swans) ♦ Provokálni és szórakoztatni (Butthole Surfers) ♦ Alterock ősök (Pixies, Dinosaur Jr.) ♦ Tom Waits szonikus metamorfózisa
7. Tinisztárok és újromantikusok (JBSZ/SJ)
Az új bűvszó – Forever young ♦ A Kajagoogoo-jelenség ♦ Sikeralkímia, avagy a szívtiprás új szabályai (Nick Heyward, Fun Boy 3, Go Go's, Bow Wow Wow, Toni Basil) ♦ New romantics – az új popzene születése ♦ Divatdiktáló stíluskavalkád (Visage, Thompson Twins)♦ Egynyári szenzációk (ABC, Haircut One Hundred) ♦ Politikamentes szórakoztatás (Spandau Ballet) ♦ Agyonsztárolt kalózikon (Adam and The Ants) ♦ Kisebbségi kultúrák külsőségei (Culture Club) ♦ Újszerű profi klipek (Duran Duran) ♦ Hedonista tinédzserek (Wham!) ♦ Neue Deutsche Welle ♦ Le a kultúrimperializmussal! ♦ Éljen az új német vidámság! (Trio, Nena, Falco)
8. The Sound Of Science – szintipop (JBSZ/SJ)
Egyedi, technicizált megszólalás ♦ Az iparosodó világ háttérzenéje ♦ Korai fecskék (Japan, OMD) ♦ Az elektro-pop atyja (Gary Numan) ♦ „Trendi hippik” (Human League) ♦ Zeneturmixolók (Thomas Dolby, Ultravox) ♦ Korokon és stílusokon átívelő (Depeche Mode) ♦ Ellentétes pólusok uniója (Eurythmics) ♦ Posztpunkos elektronikus tánczene (New Order) ♦ Vince Clarke projektjei (Yazoo, Erasure) ♦ Sok hangminta, sok humorral (Yello) ♦ Az artisztikus pop felé (Talk Talk) ♦ Üvöltésterápia (Tears For Fears) ♦ Felvállalt szexuális identitás (Soft Cell, Blancmange) ♦ Botrány, bármi áron (Frankie Goes To Hollywood) ♦ Jimmy Somerville küldetése (Bronski Beat, Communards) ♦ „Nekem van eszem, te jól mutatsz” (Pet Shop Boys) ♦ A másodvonal: Heaven 17, Buggles, New Musik, A Flock of Seagulls ♦ Szintipop a szigetországon túl: Yellow Magic Orchestra, Alphaville, a-ha
Plusz: Szintetizátor őstörténet ♦ Szintetizátorvarázslók (Vangelis, Jean-Michel Jarre, Kitaro, Tomita) ♦ Szintetizátor őstörténet
9. A második brit invázió és Michael Jackson (SJ)
1983. július 16. – a második brit poppartraszállás ♦ Amerika öreg, Európa új (átalakuló sikerlisták) ♦ Nagy-Britannia – Élj a mának! ♦ Kakadu fiúk, paradicsommadár lányok ♦ Egyesült Államok – sport és karrierpánik ♦ Új táncos őrület ♦ Atomizálódott ifjúság ♦ Amerika válasza a brit kihívásra: Michael Jackson, az első videósztár ♦ A Jackson-brand felépítése ♦ A Thriller születése ♦ Prince, a pop új hercege
10. Nők, szex, Madonna (JBSZ/SJ)
Formatervezett sztárok ♦ A „szép emberek” világa (politikusok, divattervezők és sztárok) ♦ A meztelen valóság ♦ Szexuális forradalom a zeneiparban ♦ Modern lányok és pop(ó)hullám ♦ A lányok is szórakozni akarnak (Cyndi Lauper) ♦ Madonna és az új popmodell ♦ A szűz és a szupermarket tömegkultúra ♦ A pop új dívái ♦ A legszexisebb rocknagyi (Tina Turner) ♦ A független nő imidzse (Cher) ♦ Decens, füstös elegancia (Sade) ♦ Az első számú afro-amerikai popdíva (Whitney Houston) ♦ Dalok, önvédelemből (Janet Jackson) ♦ „Szerencsésnek kell lennem” (Kylie Minogue) ♦ Többgenerációs szerző-előadók (Rickie Lee Jones, Suzanne Vega, Tracy Chapman) ♦ Korfüggő tündöklők (Laura Branigan, Pat Benatar, Joan Jett, Sheena Easton, Kim Wilde, C.C. Catch) ♦ Androgün sztárok – játék a nemi szerepekkel (Boy George és Annie Lennox, Bell Stars és Divine) ♦ A libidó „bombázása” ♦ Pin-up girls ♦ Kebelcsodák – akik mellbedobással győztek (Samantha Fox, Sabrina, Brigitte Nielsen) ♦ Diszkókirálynőből újhullámos „videóisten” (Grace Jones) ♦ Prince „háremhölgyei” (Vanity, Apollonia, Sheila E., Wendy & Lisa)
11. A brit heavy metal új hulláma (JBSZ)
Fémes előzmények (A Kinkstől Hendrixig) ♦ A kemény rock első aranykora Angliában (Led Zeppelin, Deep Purple, Black Sabbath) ♦ Feszültségoldás és „szükségletzene” ♦ Anglia: válságban a rock – Amerika: virágzó arénarock ♦ A brit heavy metal új hulláma (Judas Priest, Motörhead, Iron Maiden) ♦ A másodvonal (Saxon, Def Leppard, Diamond Head, Angel Witch, Venom, Napalm Death) ♦ Old schoolerek (Ozzy Osbourne, Whitesnake, Scorpions) ♦ A német power/speed metal vonal (Accept, Helloween, Running Wild) ♦ A végső visszaszámlálás (Europe)
12. A metál tengerentúli felemelkedése (JBSZ)
Kalifornia: a Van Halentől a glam metalig (Quiet Riot, Mötley Crüe, Ratt, W.A.S.P.) ♦ New York glam (Twisted Sister) ♦ Áttörés a mainstreambe (Bon Jovi, Guns N' Roses) ♦ Húrzsonglőrök (Eddie Van Halen, Yngwie Malmsteen, Joe Satriani, Steve Vai) ♦ A metál underground felszínre törése ♦ A „nagy thrash négyes” (Anthrax, Megadeth, Metallica, Slayer) ♦ Alstílusokra bomlás
Plusz: A Conan-kultusz megjelenése a színpadokon ♦ A G3 projekt
13. A Live Aid és az átalakuló mainstream (JBSZ/SJ)
Harminc éves a rock and roll ♦ Mi vagyunk a világ! – Segélykoncertek világszerte ♦ Band Aid: Do They Know It’s Christmas? ♦ USA For Africa: We Are The World ♦ 1985. július 13. – Live Aid Londonban és Philadelphiában ♦ A megakoncert utóélete ♦ A Mandela 70 és a Human Rights Now! akció ♦ Szólisták évadja ♦ Phil Collins – a Genesisszel és anélkül ♦ Multimédiás projektek (Peter Gabriel) ♦ Freddie Mercury – a Queennel és anélkül ♦ Sting – Police nélkül, jazzesen ♦ George Michael – túl a Wham!-en ♦ A 40+-osok (Pete Townshend, Paul McCartney, Mick Jagger, Bryan Ferry, Paul Simon) ♦ Amerika új hőse (Bruce Springsteen) ♦ Született szólisták: Chris Rea, Bryan Adams, Tom Petty, Chris De Burgh, Robert Palmer, Billy Joel ♦ Az átalakuló mainstream új fekete férfi popsztárjai (Stevie Wonder, Lionel Richie, Billy Ocean) ♦ A popzene bábjai és bábjátékosai ♦ A brit modell: Stock Aitken Waterman (Jason Donovan, Rick Astley) ♦ A Bros-jelenség ♦ A német modell: Dieter Bohlen és a Modern Talking ♦ Az amerikai modell: Maurice Starr és a New Kids On The Block, Debbie Gibson, Tiffany ♦ Tátika sztárok (A Milli Vanilli-sztori)
Plusz: Ki akar örökké élni?! – Az AIDS rettenete
14. Kitörés a gettóból – A hip hop születése (JBSZ)
Társadalmi előzmények ♦ Új ifjúsági szubkultúra ♦ DJ-ing: A három alapító atya (Afrika Bambaataa, DJ Kool Herc, Grandmaster Flash + Grand Wizzard Theodore) ♦ MC-ing ♦ B-Boy, B-Girl, breaktánc ♦ Falfirkák reneszánsza (graffiti) ♦ A Sugarhill Gang és a Rapper’s Delight ♦ Fekete hip hop fehér művészkörökben (Fab 5 Freddy, Blondie) ♦ Az ártatlanság kora: old school (Kurtis Blow, Wild Style) ♦ A new school megjelenése (Run–D.M.C.) ♦ Irány a mainstream (LL Cool J, Beastie Boys) ♦ A hip hop aranykora (Roxanne Shanté, Salt-N-Pepa, MC Lyte, Queen Latifah, Geto Boys, Stetsasonic, Ultramagnetic MCs, Eric B & Rakim, Doug E. Fresh, Big Daddy Kane, MC Hammer) ♦ A politizáló, fekete öntudatra nevelő hip hop (Public Enemy) ♦ A gangsta rap (Ice-T, Schoolly D, Just-Ice, Boogie Down Productions, N.W.A) ♦ Native Tongues (Jungle Brothers, De La Soul, A Tribe Called Quest)
Plusz: A hangmintavétel forradalma
15. A gitárzene továbbélése (JBSZ)
Posztpunk lecsengés (XTC, Magazin, Soft Boys, Associates) ♦ Táncolható posztpunk (Pop Group) ♦ Arccal a stadion felé (U2) ♦ „Követő” üzemmódban (Simple Minds) ♦ A big music-vonulat (Waterboys, Big Country) ♦ „Zajfüggönyös, fátyolos” (Cocteau Twins, This Mortal Coil, A.R. Kane, Durutti Column) ♦ Hétköznapi emberek (Smiths) ♦ A retro megjelenése: jangle pop (Felt, Housemartins, James, Lloyd Cole, Orange Juice, Aztec Camera) ♦ Ausztrália és Új-Zéland popzenei felfutása (Split Enz, Crowded House, Men At Work, INXS, Midnight Oil, Go-Beetweens, Triffids) ♦A Dunedin-sound ♦ Folk, másképp (Billy Bragg, Pogues, Mekons) ♦ Szofisztipop (Scritti Politti, Prefab Sprout, Deacon Blue) ♦ A The The-sziget ♦ Temérdek mersszel és zajjal (Jesus and the Mary Chain, Spacemen 3) ♦ Az indie-zene origója: a C86-színtér ♦ Mézédes dallamok (twee-pop) ♦ A neopszichedélia és madchester felvirágzása (Primal Scream, House Of Love, Stone Roses, Happy Mondays) ♦ Öszvérrock (Jane’s Addiction)