2004-ben világszerte megemlékeztek a rockzene születésének ötvenedik évfordulójáról, s ez a történelmi távlat jó alkalmat kínál arra, hogy a műfaj (újművészet, ellenkultúra, zeneipar) Magyarországon is a helyére kerüljön a kultúr- és társadalomtörténetben. Emlékezésre méltó évforduló ráadásul nálunk is akad :a szépreményű kezdetek után „hatvannégyben épp hogy elindultak” a magyar beatkorszak előadói, s negyven évvel ezelőtt, 1965 nyarán születtek meg Verőcemaroson, az Expressz táborban azok az első Illés-dalok, amelyek a magyarock kezdetét jelentik.
Négy évtizednyi esemény- és kultúrtörténet, számos korszak, több tucatnyi stílus, hat egymást követő generáció, több száz zenekar, előadó, több ezer rádiófelvétel, hanglemez, koncert - ennyi az, amit e gyűjtőcím alatt manapság a krónikásoknak illik számba venni, mérlegre tenni.
Mifelénk ez a műfaj sokáig mostohagyereknek számított. Kezdetben a nyugati világ „begyűrűző” válságtermékének, ideológiai fellazításnak gondolták; majd múló divatnak, kakofonikus üvöltözésnek (hülye-lye-lye) tekintették; aztán, amikor nálunk is része lett a mindennapoknak, besorolták a hagyományos könnyűzenék, a tánczenék mellé. Ezért a rock gyűjtőfogalma sokak számára ma is csak a szórakoztató zenén (popzenén) belül jelentkező megszólalási formákat, táncokat, sztárokat jelenti. Pedig az elmúlt évtizedekben már nálunk is nyilvánvalóvá vált, hogy a rock jóval több ennél: ez az új műfaj születése pillanatától összekapcsolódott a fiatalok társadalmi lázadásával, az életforma-forradalommal, a születő új szubkultúrákkal, kialakultak kapcsolódási pontjai a politikához, az üzleti világhoz, a divathoz és a társművészetekhez.
Könyvünk - két kötetben - ennek a négy évtizedes sokrétű, szerteágazó fejlődési folyamatnak a bemutatására vállalkozik. A magyarock társadalmi-kulturális-zenei gyökereinek bemutatásával, a különböző jelenségek elemzésével, a kialakult stílusok ismertetésével, a műfaj története szempontjából kiemelkedő jelentőségű előadók pályafutásának és műveinek értékelésével szeretné elősegíteni, hogy a műfaj végre Magyarországon is a helyére kerüljön.
Reményeink szerint A magyarock története tankönyvként (ajánlott irodalomként), történelemkönyvként és „meséskönyvként” is megállja a helyét, és alapvető forrás lehet az oktatási, közművelődési intézményben és a média területén dolgozók számára.
Hiszünk abban, hogy a rock a 20. század egyik leghatásosabb, de mindenképpen legnagyobb tömegbefolyású művészeti ága, amit bizonyít, hogy „korunk népzenéje” ötven év elteltével is virul, törzsfája hihetetlen gazdagsággal hozza újabb hajtásait, s immár reggeltől estig része a mindennapi életünknek. Hazai története éppen ezért a 20. századi magyar történelemnek is megkerülhetetlen, kihagyhatatlan része.
2005. szeptember 16.
Jávorszky Béla Szilárd, Sebők János