ROCKTÖRTÉNET egyedi cikkei
A magyarock története 1-2 - Beköszöntő
A magyar rockzene elmúlt negyedszázados történetének összefoglalását tartja kezében az olvasó. Az 1981-2006 közti időszakról mindezidáig nem készült átfogó elemzés, mert a nyolcvanas évek közepén a Nagy Generáció tagjai közül nemcsak jónéhány zenész, de számos újságíró, szakíró is hátat fordított a műfajnak. Úgy gondolták, nemcsak az aranykornak van vége, de a műfajnak is befellegzett. Egyrészt, mert akkoriban a „szennyhullám” elleni retorziók idején valóban úgy tűnt, hogy az alternatív, új törekvések felmorzsolódnak a kádári diktatúra nomenklatúrájával vívott harcokban, másrészt pedig a retró megjelenésével, majd a lakodalmas rock elterjedésével úgy látszott, a kommercalizálódó mainstream végleg betagozódik a monolitikus showbizniszbe.
A nyolcvanas évek derekán valóban padlón volt minden korosztályos sztár, a kilátástalan jövőre gondolva sokan szögre akasztották a gitárt, katasztrofálisan csökkentek a lemezeladások, s a világsztár próbálkozások is kudarcba fulladtak.
Szerencsére a pesszimista jóslatok nem váltak valóra. Néhány átmeneti év után a rockmegmaradás törvénye ismét érvényesült: a zene nem veszett el, csak ismét átalakult. Nem csak nemzedék- és stílusváltás zajlott le a műfajban, hanem újabb rockforradalom is: alternatív törekvésekkel, underground előadókkal, kísérletező zenékkel, virágzó rétegkultúrákkal, kevésbé ismert, de fontos produkciókkal. Ez a rockforradalom - szerintünk - jelentőségében vetekedett a beat áttörésével, s csak azért tűnik szegényesebbnek, mert a nyolcvanas években a Kádár-rendszer, a kilencvenes években pedig a profitorientált média mellőzte, szűrte ki ezeket a törekvéseket az első nyilvánosságból.
Könyvünk ennek az izgalmas, változatos huszonöt évnek az összefoglalása, s többek között olyan kérdésekre próbálja megadni a választ:
- Ki és miért játszott fontos szerepet a második rock forradalomban?
- Miért vált divattá a nyolcvanas évek elején a retró, miközben padlóra kerültek a korábbi nagy sztárok?
- Miért vonultak vissza szinte egyszerre a korábbi évtizedek kultikus zenekarai, s az új „kis generáció” képviseletében kik léptek a helyükre?
- Miért exportálhatták sikerrel hozzánk a „muskátli zenét”, s miért hódít húsz év múltán is a mulatós, lakodalmas rock?
- Hogyan született meg a nemzeti rock, s mi az a bitzene?
- Mérhető-e azonos mércével a Kispál és a Tankcsapda az Illéssel és az Omegával?
- Mi a magyarázata Lagzi Lajcsi sikerének, és Zámbó Jimmy példa nélküli királyságának?
- Mi tűnt el végleg, és mi született meg a rendszerváltással, s jelentett-e érdemi változást a magyar rockzene fejlődésében a globalizáció?
A könyv egyúttal bemutatja azokat az előadókat, zenekarokat, trendeket, divatokat, jelenségeket is, amelyek a magyarock történetét uralták, színesítették. A punk legalább olyan izgalmas, dinamikus kezdet volt, mint a rock and roll, az újhullám épp olyan szerteágazó mainstream lett, mint a beat, s az alternatív törekvések is hozták értékteremtésben, kísérletezésben azokat az eredményeket, amit a korábbi évtizedekben a progresszív törekvések.
Könyvünkben - reméljük - sikerül meggyőzően bizonyítani ezeket az állításokat, mint ahogy azt is, hogy a rock immár nemcsak a mindennapi életünknek, de a magyar kultúrának is kihagyhatatlan, megkerülhetetlen része.
Jávorszky Béla Szilárd, Sebők János
A magyarock története 1. - Kritikák
„A magyarock története kulturális szenzáció, a műfaj színes és részletgazdag alakulástörténete, a lehetőséghez képest objektív értékítéletek, a szinte mindenre kiterjedő összegző-rendszerező gesztusnak köszönhetően kijelenthető: a hazai pop eddigi legfontosabb könyves dokumentuma látott napvilágot. - Wan2 Magazin
„Jávorszky Béla és Sebők János könyve a magyarock történetét a „fekete bárányok”, a Beatrice, a Hobo Blues Band és a P. Mobil színre lépéséig járja körül - igen körültekintően. E huszonöt év fő- és mellékszereplőinek bemutatásán túl a helyükre teszik a tényeket és a legendákat, sorba állítják eseményeit, feltérképezik a korabeli kultúra és életmód terepét: a rádióműsorokat, a klubokat és a seregszemléket, megidézik a politikai reflexiókat, listák kerülnek elő koncertprogramokról, lemezekről, dalokról és eladásokról, s mindeközben egy csomó sosem látott fénykép. Így kell ezt csinálni - jöhet a folytatás tavasszal.” - Marton László Távolodó, Magyar Narancs
„Jávorszky Béla Szilárd és Sebők János hétkötetes rocktörténetet tervez, ami a magyar zenei újságírás eddigi legnagyobb vállalkozása. (…) A Magyarock történetéről már most elmondható, hogy nehéz lesz megkerülni. (…) Ez eddig a legátfogóbb mű a hatvanas-hetvenes évek magyar rockzenéjéről (ebbe itt persze bele kell érteni a táncdalénekeseket ugyanúgy, mint a Beatricét) és a környező történésekről, Som Lajos aranyügyétől és börtönbüntetésétől Baksa Soós János emigrálásig. Névmutatóval, kronológiával, slágerlistákkal 1965-től 81-ig.” - Szalai Balázs, Index.hu
„A Jávorszky Béla Szilárd-Sebők János szerzőpáros színre lépésével új fejezet kezdődhet a populáris zene kutatásában. Mindketten régóta ismert szakírók - Sebők már a hetvenes-nyolcvanas években is publikált, Jávorszky a rendszerváltás idején kezdett -, de úgy tűnik, most közösen minden eddiginél alaposabban és szisztematikusabban kezdték feltérképezni a műfaj elmúlt fél évszázadát. (…) Amit közben kapunk, laza-olvasmányos (de azért nem bulváros) stílusban megírt, logikusan felépített, több ezer adattal feldúsított műfajtörténeti krónika. Nagy érdeme, hogy nemcsak a maradandó értéket létrehozó és közvetítő, első kategóriás előadókkal foglalkozik, hanem a mára elfeledett derékhaddal, a beat- és rockmozgalmak másod-harmadvonalával, a sikertelen kísérletekkel, az igénytelen "gagyi zenékkel", a szocializmus idején monopolhelyzetükkel visszaélő zenei intézményekkel is. Ennek köszönhető, hogy a kötetből kellően árnyalt és részletgazdag kép rajzolódik ki a hatvanas-hetvenes évek tendenciáiról. - Retkes Attila, Magyar Hírlap
„A 446 oldalas, vaskos kiadvány rendkívül aprólékosan kidolgozott, sokszínűen ábrázolt, korabeli dokumentumokra támaszkodó alkotás, mely hitelesen tárja elénk az első negyed évszázad zenetörténelmét. Ebben az összetett formában, a tények, adatok, történések sajátos csoportosításával úttörő szerepet vállaltak, így a végeredmény, a maga nemében egyedülálló. (…) A kiadvány több mint egy jól összeállított lexikon. Aki becsülettel végigolvassa, nemcsak, hogy hiteles képet kap az 1957 és 1981 közötti, ún. „Nagy Generáció” néven elhíresült nemzedékről és időszakról, de olyan háttér információknak is a birtokába jut, amiket ebben az összefüggésben, eddig még nem publikáltak.” - Hegedűs István, Rockinform
„A könyv, amely a Magyarock első része, a hetvenes évek végéig kíséri nyomon a hazai rock-, beat- és popkultúra alakulását, olykor erősen szubjektíven, de általában szakszerűen, pontosan, hitelesen. Nem mellesleg: dokumentumok, fotók sokaságával, valamint a kor ellentmondásainak megfelelő fanyar humorral.” - Hegyi Iván, Népszabadság
„Rengeteg elképesztő fotón láthatjuk a kor immár halhatatlanná lett zenészeit a KGST-hippitől a Fabulon-rockeren át az SZTK-jazzerig terjedő skálán. Mindazokat a röhejes sérókat, bajszocskákat, ruházmányokat, halálosan komolykodó beállásokat, amelyek mögött azoknak az embereknek a szíve dobogott, akik a kor forradalmáraiként tisztelendők. A sok fotó mellett meg ott a szöveg, adatok, számok, táblázatok, bár a könyv alapvetően mesél, elbeszél, olvasmányos, sok apró fejezettel, szép nagy betűkkel, akár egy vérbeli angol rocklexikonban, s bár a papírja spórolásszagú, mégis a miénk. S ami nagy erőssége, hogy CD-melléklete van, amelyen megszólal e furcsa világ eredeti hangján" - drMáriás, Élet és Irodalom
„Rovatunkban a nyár elején már beszámoltunk Sebők János és Jávorszky Béla Szilárd A rock története című összegző igényű könyvsorozatának első kötetéről, mely a műfaj nemzetközi történetét a hatvanas évek végéig tekintette át. Mielőtt a hetvenes-nyolcvanas évtizedre koncentráló második kötetet kézhez kapnánk, a szerzőpáros párhuzamosan elindította A magyarock története sorozatot is, melynek első része - amint az alcím is ígéri - A beatkezdetektől a kemény rockig, azaz a nyolcvanas évek hajnaláig követi a hazai könnyűzene alakulását. (…) Most tehát egy helyett két kiváló rockkönyv folytatására várhatunk egyszerre." - Déri Zsolt, Est.hu
A rock története 1. - Beköszöntő
2004-ben világszerte megemlékeztek a rockzene születésének ötvenedik évfordulójáról, s ez a történelmi távlat jó alkalmat kínál arra, hogy a műfaj (újművészet, ellenkultúra, zeneipar) Magyarországon is a helyére kerüljön a kultúr- és társadalomtörténetben. Emlékezésre méltó évforduló ráadásul nálunk is akad :a szépreményű kezdetek után „hatvannégyben épp hogy elindultak” a magyar beatkorszak előadói, s negyven évvel ezelőtt, 1965 nyarán születtek meg Verőcemaroson, az Expressz táborban azok az első Illés-dalok, amelyek a magyarock kezdetét jelentik.
Négy évtizednyi esemény- és kultúrtörténet, számos korszak, több tucatnyi stílus, hat egymást követő generáció, több száz zenekar, előadó, több ezer rádiófelvétel, hanglemez, koncert - ennyi az, amit e gyűjtőcím alatt manapság a krónikásoknak illik számba venni, mérlegre tenni.
Mifelénk ez a műfaj sokáig mostohagyereknek számított. Kezdetben a nyugati világ „begyűrűző” válságtermékének, ideológiai fellazításnak gondolták; majd múló divatnak, kakofonikus üvöltözésnek (hülye-lye-lye) tekintették; aztán, amikor nálunk is része lett a mindennapoknak, besorolták a hagyományos könnyűzenék, a tánczenék mellé. Ezért a rock gyűjtőfogalma sokak számára ma is csak a szórakoztató zenén (popzenén) belül jelentkező megszólalási formákat, táncokat, sztárokat jelenti. Pedig az elmúlt évtizedekben már nálunk is nyilvánvalóvá vált, hogy a rock jóval több ennél: ez az új műfaj születése pillanatától összekapcsolódott a fiatalok társadalmi lázadásával, az életforma-forradalommal, a születő új szubkultúrákkal, kialakultak kapcsolódási pontjai a politikához, az üzleti világhoz, a divathoz és a társművészetekhez.
Könyvünk - két kötetben - ennek a négy évtizedes sokrétű, szerteágazó fejlődési folyamatnak a bemutatására vállalkozik. A magyarock társadalmi-kulturális-zenei gyökereinek bemutatásával, a különböző jelenségek elemzésével, a kialakult stílusok ismertetésével, a műfaj története szempontjából kiemelkedő jelentőségű előadók pályafutásának és műveinek értékelésével szeretné elősegíteni, hogy a műfaj végre Magyarországon is a helyére kerüljön.
Reményeink szerint A magyarock története tankönyvként (ajánlott irodalomként), történelemkönyvként és „meséskönyvként” is megállja a helyét, és alapvető forrás lehet az oktatási, közművelődési intézményben és a média területén dolgozók számára.
Hiszünk abban, hogy a rock a 20. század egyik leghatásosabb, de mindenképpen legnagyobb tömegbefolyású művészeti ága, amit bizonyít, hogy „korunk népzenéje” ötven év elteltével is virul, törzsfája hihetetlen gazdagsággal hozza újabb hajtásait, s immár reggeltől estig része a mindennapi életünknek. Hazai története éppen ezért a 20. századi magyar történelemnek is megkerülhetetlen, kihagyhatatlan része.
2005. szeptember 16.
Jávorszky Béla Szilárd, Sebők János
A magyarock története 1. - Tartalomjegyzék
1. „Messze Mississippi, messze ide London” (Az ötvenes évek)
Előhang - megszólal a rock and roll * Csak az EMKE cigánya zenél * A szocialista realista táncdalok * Szving Tónik és csinibabák * A kotkodácsoló Elvis felfújt slágerei * Jampecek, salimatyik, huligánok * Benkó Dixieland Band, a „zenésziskola” * Bergendy, a felfedező * Nebuló - „Hét kamasz ricsajoz!” * Megállt az idő - macskazenék * Táncdalénekesek: Vámosi János, Záray Márta, Ákos Stefi, Hollós Ilona, Kovács Erzsi, Sárosi Katalin
2. Beatgyökerek
A magyar skiffle születése * „A zenéért mindenre képesek voltunk” * Kultikus helyek * Ifipark - kezdődnek a botrányok * Dália - a jazzisták törzshelye * Egyetemi Színpad - a szabad szellem szárnyalása * Az első beatzenekarok * Beindultak a beatklubok * Klubélet anno * A mi „kis Buddy Hollynk” (Szörényi Levente) * Az első mamutkoncert * Klubos zenekarok: Mediterrán, Balassa, Sankó, Bajtala, Kék Csillag, Hobó, Szivárvány, Futurama, Wanderers, Syconor, Sankó 2., Sirocco, Phantoms, Fekete-fehér, Sámson, Ferm
3. „Hatvannégyben épphogy elindultunk”
A beat jött, látott, győzött * A változás „apokaliptikus” jelei * A gyeplők lazítása: Csak fiataloknak! * A korszak reprezentánsai: Illés, Metro, Omega * Három a beatlány: Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Zalatnay Sarolta * Táncdalfesztiválok * Táncdalénekesnők: Szántó Erzsi, Toldy Mária, Ambrus Kyri, Késmárky Marika, Bencze Márta, Mikes Éva, Mary Zsuzsa, Mátray Zsuzsa, Harangozó Teréz, Izsmán Nelli, Fenyvesi Gabi, Dékány Sarolta, Magay Clementina * Táncdalénekesek: Bakacsi Béla, Korda György, Payer András, Aradszky László, Koós János, Kovács József, Dobos Attila, Szécsi Pál, Kozák Péter, Poór Péter
4. Felépülnek Jerikó falai (A rocküzlet)
A Sáncdalbizottság * MHV, a „hiánycikkgyár” * Bors Jenő, az „ejtőernyős” * Erdős Péter, a „popcézár” * A slágercéh fellegvára: Magyar Rádió * A Komjáthy * A jó ízlés őrei: MTV * ORI, avagy „mennyit szólsz haver?” * To Beat or Not To Beat? * Örökzöldek és örökzöldségek * A slágerbeat mesterei: Pannónia, Echo, Atlantis, Syrius, Juventus, Express * „Igényes slágerzenét” játszók: Memphis, Premier, Q-gli, Thomastic, Ossián, Máté (Főnix), Cyklon, Blacks, Nautilus * Gitárok, politizáljatok! (A polbeat): Dinnyés József és a Gerillák * Festett ifjak a filmvásznon * 1966 - Az első sikerlista * Az első magyar nyelvű popfelvételek * Az első eladási ranglista (1967) * Mindenki mindenkivel
5. Underground törekvések
Fényes szellők a rockzenében * Extázis 7-től 10-ig * Baksa Soós, a szalmahajú harlekinó * RB kapitány és „az igazi brit szellem” (Sakk-Matt. Tűzkerék, Taurus) * Jazz-rock: a Rákfogó-vonal * Syrius: jazzszínvonalon, rockos attitűddel * Mini-sztori: Úton a Föld felé * Az underground második vonala: Olympia, Liversing, Dogs, Meteor, Kárpátia, Febris
6. Beatkáosz, pop új hullám, supergroup évad
Omega Red Star: a világhír kapujában * Az Ifipark (Számok és tények) * Az 1970-es nagy popválság * Ügynökök a „beatterepen” * Miniszteri rendelet: a rockzene „művészileg értéktelen” * A profit dalát éneklők (A középutasok) * Akiknek sajtból volt a hold (Bergendy) * Engedd, hogy szórakoztassunk (Corvina) * A kisérteties zene (Apostol) * Akik nem tudtak lemenni kutyába (Non-stop) * Az első magyar megasztár: „kölyök” Generál * A második popvonal: Hungária, Tolcsvay, Atlasz, Neoton, ZéGé * Körmagyar * Supergroupok évadja * Locomotiv GT: felkészültség, céltudatosság * A Yamaha, mint szponzor * Taurus: A bika jegyében * Skorpió: virtuozitás és banalitás * A zenészprofeszorok indulása
7. Az Extázistól a valóságig
Miskolc, 1973 - „kis magyar Woodstock”* A szó veszélyes fegyver * Valami véget ért, újra kell kezdenünk megint * Az amatőr zenekarok kicsinálása * A beatnemzedék eltűnése * Hogyan született a nemzedéki himnusz? * A Nagy Testvér figyel téged * A III/III-as ügyosztály * Ügynökök, téglák, besúgók * A beatmozgalom felszámolása * Hogyan verték szét az Illést? * A cenzorok diszkrét bája * A Jelbeszéd-ügy * A meghiúsult Utazás * A Nemzeti dal betiltása
8. Határsávban
Tiszta forrásból - a folkreneszánsz * A táncházmozgalom * Sebő-együttes: síppal-dobbal * Muzsikás: nyitás a szélesebb közönség felé * Az első népzenei korongok * Az autentikus délszláv vonal (Vujicsics) * Pogány táltosok (Vízöntő, Kolinda, Makám) * Énekelt versek (Kaláka) * Folk-rock (Kormorán, Gépfolklór) * Értelmiségi szívfájdalmak (Cseh Tamás) * Jazz-rock, második hullám (a konzis vonal) * Interbrass: együtt tanulva a közönséggel * Dimenzió: az eredeti hang hiánya * Supergroup: a jazz és a rock „randevúja” * Éjszaka a stúdióban: az elszalasztott lehetőség * Dimenzió 2: örömtelibb intermezzo * „Találkozás Béla bácsival” (szimfonikus rock) * Az első fecskék (Theatrum, V'73) * Bartók és banalitás (Panta Rhei) * „Impresszionista rock” (Color) * Rések a falon (East)
9. „Lubickolunk a langyos tóban”
Siker nélküli listák * „Nem látom a kezeket” * Csendes jubileum - 15 éves az Ifipark * A második vonal: M7, Sprint, Universal, Syconor, Wastaps, Admirál, Johnny and András, Napraforgó, Vadmacskák, Mikrolied, Kócbabák, Marionett Rt., Continental, Beton, Volán-Mikrolied, Volán Rt. * Omega - „Kelet-Európa elsőszámú rockzenekara” * Bródy, Léna és a „teleszart fenyőerdő” * Magyar popgyarmatok * Egyedül nem megy (Szólisták) * A tehetség már nem elég * Arctalanul * Fesztivál- és exporténekesnők * Barátaim kis segítségével (Katona Klári, Komár László, Zorán) * Férfiszólisták (hetvenes évek): Victor Máté, Ihász Gábor, Delhusa Gjon, Máté Péter, Heilig Gábor, Horváth Attila, Turi Lajos, Dolák-Saly Róbert * Női szólisták (Hetvenes évek): Eszményi Viktória, Vincze Viktória, Karda Beáta, Bódy Magdi, Postássy Juli, Bontovics Kati, Ács Enikő, Csuka Mónika, Szánti Judit, Szigeti Edit, Monyók Gabi, Serfőző Anikó, Sasvári Annamária * A magyar country * Country és rock: Fonográf * Country és western: a divat * Bluegrass: Bojtorján * Redgrass: 100 Folk Celsius * Aszfalt-country * A fehérvári „mai dalosok” * A hazai sztáripar születése * Popkultúra: a hanglemez luxuscikk * Isten őrizz, hogy sztárjaink legyenek! * Offenzív üzletpolitika * A nagy szemfényvesztés (Metronom '77) * A hanglemezipar Magyarországon * Szól a Rádió * Rockvízió - minimális műsoridőben * Adás után törölhető? (Dokumentumok és üres helyek a Magyar Rádió rockzenei archívumában) *
10. Lázban égő nemzedék (a „kemény” rock)
A „szükségletzenekar” (Piramis) * Táncolók helyett csápolók * A semmi-nem-kell nemzedék * A rockkonjunktúra lovagjai * Dinamit, az „állami rockzenekar” * Karthago: füst, köd, varázslat * V'Moto Rock: jókezű mesteremberek * Korál: A kőfalak leomlottak * P. Box: csak gyarapították a versenyzők számát * A „bakancsos” Edda: Minden sarkon álltak már * Kölyköd voltam (Almási-film) * Bencsik Samu torzója * A kemény rock másodvonala: Aréna, Ikarusz, Lord, Rádiusz, Rockwell, Forma-1, S.O.S., Reflex, Óceán * Az Ifipark második aranykora - A nézőcsúcsok 1978-ban (Legendák helyett) * A párttal, a néppel… - Az „őszinte kőkemény rock” születése *
11. Emlékezők és világsztárjelöltek
A felnőtté válás dalai * Kelet-európai gyökerek (Szörényi Levente) * Filléres emlékek (Bródy János) * Koncz Zsuzsa: Elmondom hát mindenkinek * Tévutak: Zalatnay Cini, Kovács Kati * A krém krémje (A kritikusok és a közönség listája) * Világsztárremények * MIDEM, MIDEM, te mindenem! * Fonográf - „country and eastern” * Neoton Família: „a Varsói Szerződés ABBÁ-ja”* Neoton-kassza * LGT - „Hé, mondd mi lesz velem?” * Miért nem lesz Vegas? * Midem-menetek * Balkan Brothers - „Csókolom, megszakadhatok?” * Diszkómánia, avagy a jólét háttérzenéje * A szombat esti láztól a mulatós zenékig * Az első disc jockey-k * A középszerűség diadala (Neoton) * Diszkócicák és -kandúrok * Kedves hebehurgyaságok (Kati és a Kerek Perec) * A diszkókirálynő (Szűcs Judit) * Úgy ért véget, hogy el sem kezdődött *
12. Rock-diszkó háború és fekete bárányok
Megmerevedett arcvonal * Virágozzék minden virág! - a gyakorlatban * A csúcsra járatott állambiztonság * A legsikeresebb lemezek 1978 * Hiteltelen sikerlisták * Rocksajtó * „Zenei gerillák”, avagy a „fekete bárányok” * Élő Magazin a rock jegyében * Hogyan születtek a fekete bárányok? - az érintettek szemével * A helyben járó örökmozgó (P. Mobil) * Honfoglalás * „Árnyékban is élni kell” (Beatrice) * Utálták az egész XX. századot * Hogyan taposták el a nemzet csótányát? * „Le kell menni kutyába” (Hobo Blues Band) * Rock-kóda
Az elpusztíthatatlan kor-okozó
Az ötvenes évek elején két kísértet járta be Amerikát. Az Európából importált kommunizmussal gyorsan leszámolt a hatalmon lévő konzervatív elit, az amerikai társadalom mélyrétegeiből megszülető rock and roll azonban elpusztíthatatlan, virulens kor-okozónak bizonyult, s néhány év alatt - az első globális jelenségként - a világot is meghódította.
Bill Haley ötven éve, 1954. április 12-én rögzítette a Rock Around the Clock című számot, és ezzel a dallal a közhittel ellentétben nemcsak a szórakoztató zene történetében kezdődött „forradalmian” új fejezet (a rock and roll Beethovent és Frank Sinatrát egyszerre küldte múzeumba), hanem társadalmi vonatkozásban is. Először nyílt generációs szakadék a felnőttek és fiatalok világa között, és a háború után felnövekvő új nemzedék tagjai - a tinédzserek - elkülönülésüket, nyughatatlanságukat leginkább ezzel a nagy oktánszámú zenével tudták kifejezni. Ami csak az övék volt: csak nekik és róluk szólt, az ő lázadásukat jelképezte, az ő életörömüket vagy frusztrációjukat hirdette. Az új énekesek (Elvis Presley, Chuck Berry, Buddy Holly, Little Richard) az ő bálványaik voltak, a csőnaci és bőrdzseki az ő divatuk, a koncertek az ő dionüszoszi ünnepeik, az új táncok (jive, rockabilly, lindyhop) pedig az ő energiáik levezetésére szolgáltak.
A felnőtt társadalom erről az új zenéről és a köré szerveződő szubkulturális jelenségekről (divat, hajviselet, szórakozási formák) eleinte azt gondolta, hogy ifjonti hőbörgés, az ösztönök tombolása, percéletű divat, amely a kamaszkorral együtt elmúlik. Nem múlt el. Az amerikai Dél nagyvárosaiból lökéshullámszerűen terjedt tovább, és az évtized második felében előbb a szigetországban, illetve Európában „fertőzött” tovább, majd a hatvanas években meghódította a modern, civilizált világot. S dal mindenütt ugyanaz maradt, ugyanazt a hatást érte el, ugyanazt a lázas, szexuális ingerlő állapotot idézte elő, mint a születési helyén.
Eleinte cél nélküli csillapító eszköz, az ösztönök kitombolásának háttérzenéje volt, de a hatvanas évektől egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az „üvöltésnek” kulturális, szociális, faji, politikai vonzatai is vannak. A felnövekvő első rocknemzedék - miközben a helyükbe lépő generáció újabb stílusokat (beat, soul) és bálványokat (Dylan, Beatles, Rolling Stones, Hendrix) teremtett magának - a kamaszkorból kiöregedve nem lépett vissza a felnőttek világába, nem adta fel másságát, nem vette át a felkínált stafétabotot, hanem az apák társadalma helyett egy újat szeretett volna felépíteni magának. Ez a zenéből táplálkozó utópia szinte észrevétlenül befolyásolni kezdte „fogyasztóinak” gondolkodását, ízlését, viselkedését, öltözködését, életformáját. A zene az egyén életéből kilépve mindinkább társadalmi-kulturális szerepet kapott: tiltakozott a faji megkülönböztetés, a vietnami háború ellen (protest mozgalom), alkotóeleme lett a polgárjogi mozgalmaknak (soul), segítette a kisebbségek (nők, homoszexuálisok) társadalmi elismerését, új kulturális központokat hozott létre (Greenwich Village, Haight-Ashbury), kölcsönhatásba lépett az irodalommal (Ginsberg, Capote, Wolfe), a képzőművészettel (Warhol), a színházzal (Living Theatre), a filmmel (Eper és vér, Szelíd motorosok), a tradicionális népzenével (Baez, Marley, Gill). Új stílusok (afro-rock, latin-pop, jazz-rock), új műformák (rockopera, rockmusical) születtek, amelyek mind arra utaltak, hogy a rock and roll - alig tíz évvel a születése után - már nem egyszerűen csak új zenei nyelv volt, hanem társadalmi-kulturális-gazdasági jelenség, életérzés, magatartásforma, filozófia, vagy éppen hatás-és karriertörténetek folytonosan megújuló sorozata.
Ez a folyamat napjainkban is tart, s így a rock and rollról újművészetként, ellenkultúraként és zeneiparként külön-külön, s egyszerre is beszélhetünk. A félévszázados rockkultúra mindez együttvéve. Tömegpiaci termék, a mindenkori tinédzserek, a marginális társadalmi rétegek, csoportok lázadásának hordozója, de ugyanakkor művészet is, mely képes pontosan és naprakészen kifejezni, visszatükrözni az őt körülvevő világot, valóságot. Ezért tud időről-időre megújulni úgy, hogy közben minden felnövekvő nemzedéknek ugyanazt az utópiát ígéri, mint a kezdetek kezdetén: Az elszakadást a tegnaptól!