Tavaly töltötte be a negyvenet a szűk, fővárosi értelmiségi kezdeményezésként induló, ma világszerte százezreket vonzó táncházmozgalom (lásd: A magyar folk története, Kossuth Kiadó, 2013), idén pedig ugyanezt a szép kort érte meg a „népzenei újhullám” egyik legfontosabb oszlopának számító Muzsikás együttes. Az a zenekar, amelynek tagjai a kezdetektől az eredeti parasztzene művelőitől („a muzsikásoktól”) igyekeztek eltanulni, ellesni a hiteles zenélési módot. S akik azóta a világ legpatinásabb koncerttermeibe juttatták el a magyar népzene szépségét, hírét, erejét.

Hogy az elmúlt negyven évben ennyire kiemelkedtek a magyar mezőnyből, annak oka számos és összetett. Egyrészt volt honnan meríteniük, hisz a tagok családi hátterében roppant komoly szellemi erők álltak. Másrészt rendkívül tudatosan állították össze műsoraikat, keresték meg az „üzenethez” a megfelelő zenei környezetet. Többek között olyan korszakos „folkslágereket” jegyezve, mint az Indulj el egy úton, a Hulljatok levelek, a Hidegen fújnak a szelek vagy az Azt gondoltam, eső esik. Az együttes sikeréhez pedig zenei tehetségük mellett nyilván az is hozzájárult, hogy mindannyian jól beszélnek idegen nyelveket, Hamar Dániel pedig kitűnő szóvivő. S ha egyénileg esetleg akadtak is náluk jobb zenészek, csapaterőben verhetetlenek. Abban ugyanis, hogy a Muzsikás ilyen hosszú távon, ekkora magasságokat járhasson be, minden tagnak megvolt a maga egyéni és pótolhatatlan szerepe.

Az elmúlt negyven évben számos területen „törtek utat”. 1973 őszén az FMH-ban indított, tánctanítással egybekötött táncházuk később etalonná vált. Koncertszámaikban merészen házasítottak tudományosan nem összeillő szövegeket és dallamokat. A revival mozgalomból elsőként jegyezhettek tisztán népzenei nagylemezt. Javarészt ők kísérletezték ki, miként lehet a színpadon népzenét hatásosan előadni. Mi több, konferálásokkal, rövid magyarázatokkal – ha kell, szofisztikált show-val – a közönséghez közelebb vinni azt. Velük történt meg elsőként, hogy megfordult a szerep: nem ők kísérték a táncosokat, hanem az ő számaikból született egész estés, néptáncos koreográfia.

A magyar népzenét külföldön az elsők között ismertették és szerettették meg a nem magyar anyanyelvűekkel. A nyolcvanas évek második felétől Európa- és Amerika-szerte forgalmazták nagylemezeiket. A világ számos komolyzenei szentélyében általuk szólalt meg elsőként magyar népzene. Nem véletlen hát, hogy 1999-ben – a revival mozgalomból elsőként – megkapták a Kossuth-díjat. 2008-ban pedig – az első európai zenekarként – a legrangosabb nemzetközi világzenei elismerést, a WOMEX Díjat.

Ez a könyv tehát az ő történetük. Élményeket felidézve, fotókkal, adatokkal tarkítva.