Forgatási napló
2008. november 5.
>
2009. május 25.
2009. július 28.
Tizenharmadik nap - 2009. november 3.
Sena, próba az Irie Maffiával
Dagadu Veronika Sena a budapesti underground élet jellegzetes figurája. Anyja magyar, apja ghánai, Accrában született, ott is nőtt fel. 2001-ben, tizennyolc évesen jött Magyarországra, underground hiphop körökben hamarosan keresett énekes lett, aztán más jellegű formációk számára is. S hát mindenekelőtt a reggae/ska színtér elsőszámú formációja, az Irie Maffia oszlopos tagja. (Másodállásban meg persze a Barabás Lőrinc Eklektricé)
Az Irie Maffia épp a What' My Name című új lemezének nagyszabású gödrös bemutató koncertjére készült , amikor meglátogattuk őket a Rigó utcai próbatermükben. Az eddigi utolsó forgatási nap.
----------------------------------
Kapcsolódó anyagok:
Ghánában fehér, itthon fekete >> - portré, 2010. április
Sena nem siettet semmit >> - interjú, 2008. október
Tizenkettedik nap - 2009. július 28.
Barabás Lőrinc Eklektric, tetőkoncert
A 2009-es esztentőben a Barabás Lőrinc Eklektric mozgásterét, tevékenységét alapjaiban határolta be, hogy
a zenekarvezető Londonban élt, ahonnan alkalmaként hazaugrott egy-egy koncertre. Jót is tett nekik a
visszafogottabb bulizás: megfrissültek, megszépültek, miközben a tagok a saját projektjeikben
kiteljesedhettek.
Ezt a tetőkoncertet régóta tervezgettük Lőrinccel, az ötletet a Beatles híres 69-es hasonló akciója adta, bár
reméltük, ennek nem a rendőrség vett majd véget. (Indításként az egyik felháborodott lakó mindenesetre
befenyegetett ezzel, aztán szerencsére meggondolta magát.) S miközben alant vadul morgott a Ferenciek
tere, a Jégbüfé épületének Zsolnay-kerámiákban gazdag tetején este hét körül megdörrent az Eklektric. A
következő lemezüket (Trick) indító Strange Nighttal kezdtek, és két hatszámos szettet nyomtak, egészen
addig, amíg a nap le nem bukott a látóhatáron. E nagyon erős hangulatú, nyáresti laza koncertnek pár közeli
barát, egy-két érdeklődő lakó, valamint a Klotild-palotát felújító néhány munkás lehetett szem- és fültanúja.
No meg persze mi.
----------------------------------
Kapcsolódó anyagok:
Instant improvizáció >> - cikk, 2011. április
Fábián Juli - A legnagyobb érték a nyugalom >> - interjú, 2010. október
Fábián Juli - Hagytam, hogy leülepedjen >> - interjú, 2009. október
Premecz Mátyás - Hammond és a western-romanika >> - interjú, 2009. szeptember
Vérbő és lehengerlő Turbo-rock >> - cikk, 2009. április
Zenefilm - nyolcadik nap (Eklektric, A38) >>
Zenefilm - kilencedik nap (Random, Take Five) >>
Zenefilm - Tizenkettedik nap ( Eklektric a tetőn) >>
Random "csevegés" >> - kritika, 2008. december
Tizedik nap - 2009. május 26.
Muzsikás, Hamar Dániel lakása
A hetvenes évek elején kibontakozó táncházmozgalomnak – a Sebő együttes melletti – legfontosabb
oszlopa a Muzsikás. Hamar Dániel és társai az eredeti parasztzene megismertetésére és terjesztésére
esküdtek fel, igyekeztek azok művelőitől („a muzsikásoktól”) eltanulni, ellesni a hiteles zenélési módot.
A folkosok közül elsőként nyitottak – anélkül, hogy elveiket feladták volna – a szélesebb közönség felé,
a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulója óta járják a világot is, az 1998-as Bartók album óta
egészen szédületes nemzetközi karriert futottak be, Amerikától Új-Zélandig, Japántól Dél-Afrikáig.
A világ legnevesebb koncerttermeiben lépnek fel, a londoni Queen Elisabeth Halltól és Royal Festival Hallig,
az amsterdami Concertgebouw-tól a párizsi Theatre de la Ville-ig, a Római Zeneakadémiától a New York-i
Carnegie Hallig. Miközben a hazai általános és középiskolákban évek óta különleges énekórákat adnak,
hogy közvetlen zenei élményhez juttassák a gyerekeket.
Hamar Dániel zuglói tetőtéri lakása a forgatáshoz kétségkívül ideális helyszín volt, két erős, veretes számot
játszottak, többször is. Ősiséget és puritánságot, mégis kellő eleganciát és életszerűséget sugárzó
előadásukhoz különös atmoszférát adott, ahogy a parasztfogadó-szerű térben a muzsikusokat a környező
nyárfák lombjai között átszüremkedő lemenő nap megvilágította.
Tizenegyedik nap - 2009. május 26.
Kiss Tibor, lakás & Vintage
A hazai poprockszíntér egyik legegyénibb hangvételű formációja, a Quimby, annak frontembere meg
Kiss Tibor, e kései rocktrubadúr. Mivel a kilencvenes évek elején sokat kocsmáztak Varga Liviussal,
abba a miliőbe álmodták bele a zenekarukat, helyzetekről, kalandokról, házibulikról énekeltek, akkor
még angolul. 1996-re tértek át az anyanyelvre, másrészt kiszélesedett a zenei horizont, és a korábbi
sanzonos-bárzenés stílus mellett az új számokban mindenféle népzenei/világzenei behatások kezdtek
megjelenni, s az évtized végére az egyik legnépszerűbb alternatív együttesnek számítottak, 2000-ben
már a Sziget nagyszínpadára is feljutottak. Miközben arra is rá kellett döbbeniük, hogy véget ért a
hosszúra nyúlt bulizós „kamaszkor”, nekik is meg kell küzdeniük a „felnőtté válás” problematikájáva,
s a 2002-es Káosz Amigos után Kiss Tiborban végképp elpattant a húr. Csak 2005-ben tértek vissza,
kiadták a Kilégzést, s bár azóta sok új dal nem született, a rendre teltházas koncertjeiken
ellenállhatatlanok.
Kiss Tibi azonban nemcsak dalokban önkifejez, közel ilyen fontos terapikus terep számára a festészet, a
vászon előtt mindig megnyugszik, legalábbis időlegesen. Benéztünk hát hozzá, szerény budai lakásába,
hogy milyen képeken dolgozik mostanság. A végén meg a Vintage hangszerboltban kötöttünk ki,
ahol órákon át próbálgatta az elépakolt torzítókat, de képtelen volt dönteni.
---------------------------
Kapcsolódó anyagok:
Hatfejű, folyton mozgó popélőlény (A 20 éves Quimbyről) - cikk, 2011. október
Kocsma, korsó, kölcsönkégli (Kiss Tibor portré) >> - cikk, 2011. április
Kiss Tibor - Hidak, amiken jó átmenni >> - videointerjú, 2010. november
Zenefilm - tizenegyedik nap >> - 2009. május
Kiss Tibor - Szerkesztett próbák >> - interjú, 2008. május
Quimby 15 >> - cikk, 2007. január
Kilencedik nap - 2008. december 10.
Random Szerda, Take Five, lemezbemutató
A 2007 elején laza klubestnek induló Random Szerda nagyjából azt demostrálja, hogy milyen is az,
amikor a zenészek gyakorlatilag mindenféle próba, keret és előre megbeszélt harmóniavázlat nélkül
elkezdenek improvizálgatni. Persze Barabás Lőrincéknél is akarva, akaratlanul visszatérnek témák,
zenei fordulatok, mert hát néha kellenek azok a stabil pontok, ahová a kalandozásokat után visszatérhetnek,
majd ahonnan újra elrugaszkodhatnak. Az ezeken az esteken született, teljesen szabad, az improviz-
ációnak és a fantáziának szinte végleten teret adó instrumentális örömzenélésből CD-t is megjelentettek,
ezt „mutatták be” a Take Five-ban, ami persze már önmagában is abszurd.
----------------------------------
Kapcsolódó anyagok:
Instant improvizáció >> - cikk, 2011. április
Fábián Juli - A legnagyobb érték a nyugalom >> - interjú, 2010. október
Fábián Juli - Hagytam, hogy leülepedjen >> - interjú, 2009. október
Premecz Mátyás - Hammond és a western-romanika >> - interjú, 2009. szeptember
Vérbő és lehengerlő Turbo-rock >> - cikk, 2009. április
Zenefilm - nyolcadik nap (Eklektric, A38) >>
Zenefilm - kilencedik nap (Random, Take Five) >>
Zenefilm - Tizenkettedik nap ( Eklektric a tetőn) >>
Random "csevegés" >> - kritika, 2008. december