Első nap - 2008. november 5.
drMáriás, Erlin Galéria A Ráday utcai Erlin Galéria pincetermében saját képei között fújja drMáriás keservesen a szaxofonját. Sajátos kontraszt: harsány, tolakodó, durva, dadaista bulvárcímekkel ellátott festményeiből a felszínes kurrens médiavalóság árad, a háttérben szatyormobil szintetikus-sematikus dobprüntyalap szól, miközben belőle csak úgy dőlnek az időtlen, mély, decens érzelmek és dallamok. Fizikai és szonikus gesztusai – miként későbbi alkalmi tárlatvezetése – kellően szarkasztikusak és önirónikusak, abszurdak és lenyűgözőek.
Ferenczi György, Félnyolcvan!, Új Színház
Alig két órával később Ferenczi György az Új Színház öltözőjében vehemensen magyaráz népzenéről, bluesról, funkról, életformáról, kraftról. Hogy azért jó nála 10-15 évvel fiatalabbak játszani, mert saját korosztályának tagjai már rég nem bírják a tempót. Ezen az estén Félnyolcvan! címmel sajátos, kétrészes előadáson igyekszik megmutatni, mi mozog benne negyven évesen. Igazi útkereső három óra, ahol – az ilyenkor elvárhatóval szemben – Ferenczi társaival egyáltalán nem a múlttal foglalkozik, hanem azzal, ami őt mindig is izgatta: a jövővel. Az első részben kortárs költők szerelmes verseit feszíti egymásnak Gryllus Dorka és Keszég László, kissé hosszan, helyenként kifejezetten álmosítóan, e sajátos párbaj alá szurkálnak – csak úgy akusztikusan – finom, decens zenéket Ferencziék. A második rész hamisítatlan, vérpezsdítő, sokvendéges Rackajam-buli. Az igazán lélekemelő pillanatok pedig ezt követően az öltözői folyosón zajlanak, spontán és plasztikus örömzene formájában, ahol Ferenczi és a Csík zenekar épp azt demonstrálja, miként egyeztethető össze az autentikus magyar népzene és a rokendroll életforma.
