Tizenegyedik nap - 2009. május 26.
Kiss Tibor, lakás & Vintage
A hazai poprockszíntér egyik legegyénibb hangvételű formációja, a Quimby, annak frontembere meg
Kiss Tibor, e kései rocktrubadúr. Mivel a kilencvenes évek elején sokat kocsmáztak Varga Liviussal,
abba a miliőbe álmodták bele a zenekarukat, helyzetekről, kalandokról, házibulikról énekeltek, akkor
még angolul. 1996-re tértek át az anyanyelvre, másrészt kiszélesedett a zenei horizont, és a korábbi
sanzonos-bárzenés stílus mellett az új számokban mindenféle népzenei/világzenei behatások kezdtek
megjelenni, s az évtized végére az egyik legnépszerűbb alternatív együttesnek számítottak, 2000-ben
már a Sziget nagyszínpadára is feljutottak. Miközben arra is rá kellett döbbeniük, hogy véget ért a
hosszúra nyúlt bulizós „kamaszkor”, nekik is meg kell küzdeniük a „felnőtté válás” problematikájáva,
s a 2002-es Káosz Amigos után Kiss Tiborban végképp elpattant a húr. Csak 2005-ben tértek vissza,
kiadták a Kilégzést, s bár azóta sok új dal nem született, a rendre teltházas koncertjeiken
ellenállhatatlanok.
Kiss Tibi azonban nemcsak dalokban önkifejez, közel ilyen fontos terapikus terep számára a festészet, a
vászon előtt mindig megnyugszik, legalábbis időlegesen. Benéztünk hát hozzá, szerény budai lakásába,
hogy milyen képeken dolgozik mostanság. A végén meg a Vintage hangszerboltban kötöttünk ki,
ahol órákon át próbálgatta az elépakolt torzítókat, de képtelen volt dönteni.
---------------------------
Kapcsolódó anyagok:
Hatfejű, folyton mozgó popélőlény (A 20 éves Quimbyről) - cikk, 2011. október
Kocsma, korsó, kölcsönkégli (Kiss Tibor portré) >> - cikk, 2011. április
Kiss Tibor - Hidak, amiken jó átmenni >> - videointerjú, 2010. november
Zenefilm - tizenegyedik nap >> - 2009. május
Kiss Tibor - Szerkesztett próbák >> - interjú, 2008. május
Quimby 15 >> - cikk, 2007. január