Zenefilm

Hartyándi Jenővel, a Mediawave Fesztivál vezetőjével 2008 nyarán határoztuk el, hogy másfél órás dokumentumfilm keretében megpróbáljuk megragadni Budapest sokarcú, sokszínű zenei életét. Egyéniségeken keresztül, határozott értékek mentén, de persze vállaltan szubjektívan. Van egy kameránk, van némi elképzelésünk, vannak szereplőink, meg időnként egy kis szabadidőnk, így csinálgatjuk. Nem sietünk vele. Tizenöt-húsz művész körül sertepertélünk, akik különböző korúak, különböző műfajból érkeznek, különböző irányba tartanak. Szerencsére mindenki elsőre igent mondott.

 Szereplők:

Barabás Lőrinc (1983)

A huszonéves generáció egyik legreménytelibb alakja, trombitás, zenekarvezető, dalszerző. Jazztanszakot végzett, mégis szimpatikusan széles a zenei horizontja, fő zenekara, az Eklektric például a jazz, az underground hiphop, az elektronika és popzene határmezsgyéjén mozog, könnyedén, magabiztosan. Másik fő projektje a 2007 óta futó Random Szerda: igazi jazzes örömzene, a la Bitches Brew. Mostanság sokat időzik Londonban.

> Határmezsgyén – portré, 2008. január

> Random csevegés – kritika, 2008. december

drMáriás (1966)

A budapesti underground egyik meghatározó figurája. Nem csak zenében – versben, prózában, képzőművészetben ugyanúgy meghökkent és szórakoztat. Zenekara, a Tudósok a magyar rocktörténelem igazi szabadcsapata: kellően kísérletező, kategóriába nem sorolható, több művészeti ágban gondolkodó dadaista társaság, amely ugyan sosem vonzott hatalmas tömegeket, viszont erős, egyéni, bár sokszor erősen provokatív életművet tett le az asztalra.

> Egyéni, erős, provokatív (20 éves a Tudósok) – interjú, 2008. április

> Tudó-sokk – cikk, 2006. augusztus

Ferenczi György (1968)

Tizenhét éves kora óta turnézó muzsikus, túl a negyvenen is évi százhatvan-százhetven bulit játszik, s ebből a tempóból egyelőre nem tervez visszavenni. Countryzenészként kezdte, a kilencvenes években a Herfli Davidsonnal főként soulbluest nyomott, az új évezredben a Rackajam élén pedig a rthythm and blues és a magyar népzene közös nevezőjét igyekszik megtalálni. Nem mellesleg pár éve készített egy remek Petőfi-lemezt.

> Magyarországon magyar bluest! – interjú, 2009. február

Hajnóczy Csaba (1957)

A hazai underground/alternatív rockszíntér egyik nagy „öregje”. 1981 és 1983 között a Kontroll Csoport dalszerző-gitárosa, 1984 óta az alternatív rocktól időszakosan a free jazz és a kortárs zene felé elhajló Kampec Dolores fő motorja. Hajnóczy emellett régebben a Magyar Narancsban írt fontos cikkeket a kortárs zenéről, mostanság Waldorf-iskolában tanít, és persze a Kampec mellett több projektben játszik, például az elektronikus-akusztikus supergroup Budbudasban.

> Hajnóczy-retrospektiv – cikk, 2008. január

> Negyedszázadnyi Kampec – interjú, 2009. január

Hamar Dániel (1951)

Civilben az Elte Geofizikai Tanszékének űridőjárás-kutatója, zenészként az 1973-ban indult, a Sebő együttes mellett a hazai táncházmozgalom elindításában meghatározó szerepet játszó Muzsikás bőgőse és szóvivője. 2008-ban nekik ítélték oda a népzene/világzene műfajának legjelentősebb nemzetközi elismerését, a WOMEX-díjat.

> Womex-díj a Muzsikásnak – interjú, 2008. október

Harcsa Veronika (1982)

Az utóbbi évek nagy felfedezettje. Könnyedén és magabiztosan mozog a jazz és a pop határterületén, ösztönös tehetségű dalszerző és karizmatikus előadóművész, egyéni tónusú, meleg, fátyolos hanggal. Egyfelől  törékeny, másfelől elképesztő teherbírású, a két fő csapásirány, a Harcsa Veronika Quartet és az Erik Sumo Band mellett vendégként tucatnyi zenekari produkcióban vesz részt. Plusz 2010 tavaszán várhatóan felszínre tör új elektronikus zenei projektje.

> Veronika kettős élete – portré/interjú, 2008. február

> Ami mozog… - portré, 2009. január

Juhász Gábor (1968)

Szerény, halk szavú, de roppant tudású muzsikus, széles kitekintéssel. Egyik legtehetségesebb jazzgitárosunk, legalább két tucat formációban játszott az elmúlt húsz évben, többek között olyan prominens zenekarokban, mint a Tin-Tin Q, a Balázs Elemér Group és a Lantos Zoltán-féle Mirrorworld. 2006-ra azonban mindegyikből kilépett, megalakította a saját trióját, emellett több fontos projektet (Szakíts ha tudsz, Szájról szájra, Karády Dalok) indított be.

> Egységesek és energikusak – cikk, 2007. október

> Líraibb Juhász-dalok – interjú, 2009. február

Kiss Tibor (1971)

Az utóbbi tizenöt év egyik legegyénibb hangvételű hazai rockzenekara, a Quimby énekes-gitáros-dalszerző-frontembere. A kilencvenes években folyamatosan felfelé ívelt a pályájuk, a 2002-es Káosz Amigos után azonban komoly válságba kerültek. Hosszú időre eltűntek a reflektorfényből, majd 2005-ben kihoztak egy sokszínű albumot (Kilégzés) és nyitottak a színház felé (lásd: Vízkereszt). Kiss Tibor emellett szenvedélyesen fest és szereti az éltes autókat.

> Quimby 15 - cikk, 2006. december

> Szerkesztett próbák – interjú, 2008. május

Palya Bea (1976) 

Generációja egyik legreménytelibb (folk)énekesnője. Pályafutása során számtalan formációban szerepelt, korábban több saját lemezt (Ágról Ágra, 2003, Álom-álom kitalálom, 2004, Psyché, 2005) jelentetett meg, de valójában a 2008-as Adieu les complexes volt az az album, amit sokan régóta vártunk tőle: kiforrott, változatos és kellőképp személyes. A korábbi sok irányba mozgás, kalandozás meggyőző esszenciája. A 2009-es Egyszálének ugyanennek a folyamatnak újabb plasztikus mérföldköve.

> Isten veletek, komplexusok! – interjú, 2008. június

> Adieu les complexes – kritika, 2008

> EgyszálBea, szinte – cikk, 2009. június

Presser Gábor (1948) 

A magyar rocktörténet kiemelkedő alakja Ráadásul generációjából szinte az egyetlen, aki hatvan felett is kellően nyitott, kreatív és ténylegesen aktív maradt. Vérbeli dalíró, félszáznál is több opusszal. Az Omega, az LGT, Zorán és Katona Klári legnagyobb slágerei mellett számos színházi darab fűződik a nevéhez, többek között az első magyar rockmusical (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról) és a legtöbbet játszott zenés mű (A padlás). Nem mellesleg a Magyar Dal Napja megálmodója, elindítója.

> Nagyon tudok szöszmötölni – interjú, 2007. december

> 1 koncert erejéig – interjú, 2008, december

Pribojszki Mátyás (1974)

Pribojszki Mátyás egyike azon kevés magyar muzsikusoknak, aki igazán jól és egyéni módon szájharmonikázik. Nem csak új színt és megszólalást hozott a hazai blueséletbe, de zenéjével azokat is képes megszólítani, akiket amúgy ez a műfaj elvétve kavar fel. gazi autodidakta zenész: ösztönből tanult és ösztönből fúj.

> Pribojszki Mátyás Band: Flavours – kritika, 2008

> Pribojszki folytatja – cikk, 2008. február

Sena (1983)

Dagadu Veronika Sena a budapesti underground élet jellegzetes figurája. Anyja magyar, apja ghánai, Accrában született, ott is nőtt fel - két testvér és jó sok zene társaságában. 2001-ben, tizennyolc évesen jött Magyarországra, underground hiphop körökben keresett énekes lett, aztán más jellegű formációk számára is. Az Irie Maffia és a Barabás Lőrinc Eklektric energikus frontembere. Szabad idejében mostanság új, poposabb hangvételű projektén (Forward Ever) munkálkodik.

> Sena nem siettet semmit – interjú, 2008. október

Szalóki Ági (1978)

Vékony, törékeny alkat, teli élettel és energiával. Tizenhét évesen lépett először színpadra (az Ando Drom vendégeként). Előbb az Ökrösbe került, ahol autentikus magyar népdalokat énekelt, aztán a Besh o droMba, ahol roma népzenei tudását is kamatoztathatta. 2005-ös Hallgató című albumán az archaikus dallamokat szólaltatja meg jazzes környezetben, aztán készített gyereklemezt (Cipity Lőrinc), legújabb korongját pedig Karády Katalin háború előtti dalainak szentelte.

> Magamhoz szelídítem a dalokat – interjú, 2008. május

> Szalóki Ági érintése – cikk, 2009. március

+ Cinetrip

A cinetripek az ezredforduló rendhagyó budapesti partijai: helyszíne általában a Rudas (volt), de lehet más fürdő is. Fény, zene és víz, minden mennyiségben. Amolyan hungaricumként tartják számon, több fontos nemzetközi magazin (Face, I-D) „A világ legjobb bulijának” választotta, a frissebb útikönyvek külön a figyelmébe ajánlják a hozzánk látogató külföldi fiataloknak.